A maximalizmus szó szerint megölhet minket. A maximalisták ugyanis nagyobb eséllyel válhatnak depresszívvé, küzdhetnek idegességgel és sajnos nagyobb eséllyel lehetnek öngyilkosok. Míg a maximalizmus sokaknak legfeljebb azt jelenti, hogy valaki sok eredményt ér el az életben, „az átlagembernek nagyon nincs fogalma arról, hogy mennyire pusztító lehet a maximalizmus.
Rengeteg maximalista számára a rendezett külsőség csak látszat, csalóknak, imposztoroknak érzik magukat, ami nagyon le tudja őket meríteni.
A maximalistákban ott rejlik a mindent-vagy-semmit gondolkodás, rögtön mögötte pedig a hibázástól való, bénító erejű félelem. Megtalálható bennük emellett az úgynevezett feltételes ön-érték: csak akkor hiszik azt, hogy jó emberek, ha el tudnak érni újabb meg újabb dolgokat.
Mivel az igazi tökéletesség elérése lehetetlen, „rossz látni, hogyan tud ez a típusú gondolkodás rossz helyre juttatni valakit.” Míg a férfiak körében négyszer gyakoribb az öngyilkosság, mint a nőkében, a nők sokkal esélyesebben válnak maximalistává.
Mindennek más negatív hatásai is vannak, a mindent-vagy-semmit gondolkodás meglepő módon tud manifesztálódni. Az anorexiások legalább annyira küszködhetnek vele, mint a túlsúlyosok. „Azt gondolják, nos, elrontottam, ettem ma egy sütit, nem vagyok tökéletes, úgyhogy akár ehetnék még egyet. Ennek nincs vége, nincs spektrumja, ez a helyzet már tényleg mindent vagy semmit.
Érdekes módon a maximalistáknál nagyobb eséllyel fordul elő krónikus vagy megmagyarázhatatlan kimerültség vagy a fibromyalgiához hasonló fájdalomszindrómák. A maximalista azt mondja: Nincs időm arra, hogy figyeljek magamra. Tökéletes anyának kell lennem. Tökéletes főnöknek kell lennem. Aztán a testük felmondja a szolgálatot. Ez a fajta gondolkodás mindemellett kezelhetetlen mennyiségű stresszt okoz, amit a szívbetegségektől az IBS gyomorpanaszokig számos problémával össze lehet kötni.
Hogyan lehet segíteni a maximalistáknak?
Több megközelítés is létezik. Első körben ne mondjuk nekik azt, hogy „úgysem kell tökéletesnek lennie”, ez a legrosszabb mondat, amit mondhatunk nekik. Fókuszáljunk arra, hogy mit szeretünk bennük és hangsúlyozzuk ki erősségeiket, ezzel könnyebben át tudjuk őket vezetni egy problémás szituáción.
A maximalisták emellett imádják a „kell” szót. „Nekem kell a legjobbnak lennem!” – mondják. Ilyenkor kérdezzük meg tőlük: miért kellene a legjobbnak lenniük. Próbáljuk meg egy más perspektívában megmutatni nekik az adott helyzetet. Ha például egy maximalista barátunk egy összejövetelt szervez, kérdezzük meg tőle, mit akar ezzel elérni (hogy az emberek jól érezzék magukat) és fókuszáltassuk arra ahelyett, hogy mit akar elkerülni (hogy mindenki úgy vélje, barátunknak borzalmas ízlése van).
Azon maximalistáknak, akik a „mindent vagy semmit”-ből inkább a „semmit” felé hajlanak is vannak megoldások. A hibáktól való félelmüket feloldhatjuk azzal, hogy rámutatunk problémáikra és megoldási lehetőségeket dobunk fel nekik. Ha azt mondják, szeretnének edzeni menni, de sosincs rá idejük, akkor vessük fel nekik, hogy rendben, ha sosincs rá idejük, abból mit vonnak le, mit tudnak belőle tanulni? Lehet, hogy elég lehet első körben az is, ha ebéd és vacsora után sétálni mennek.
Forrás: hazipatika.com
