Belezuhanni a boldogságba. Aligha létezik olyan ember, aki ne élte volna át, hogy megszűnik körülötte minden, elragadja valami fantasztikus sodró érzés, minden idegszálával egy adott pillanatot élvez, amikor teljesen elmélyül valamiben. Lehet ez könyv, futás, egy jó film, kétkezi alkotó tevékenység. Miért nem tudjuk gyakrabban megengedni ezt magunknak?
Mikor élt át utoljára flow-nak nevezhető pillanatokat? Régen? Sajnos keveseknek adatik meg, hogy olyan munkát végezzenek, ami egyben a hobbijuk is, ami olyan elégedettséggel, örömmel jár együtt, hogy abbahagyni, hazamenni is nehéz. Az alkotóművészetek leggyakrabban ilyenek: talán a zenészek, festők, szobrászok, sportolók tudják átélni a leggyakrabban, hogy annyira elmerülnek a tevékenységben, hogy még az időérzéküket is elveszítik. Ez a boldogság rendkívül magas foka.
Az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, és abban teljesen feloldódik. Ezt az érzést először Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A tudós szerint a flow a motivációt a maximumig fokozó élmény, úgy is le szokták írni, mint egy lebegést, amikor csak az adott feladatra fókuszálunk.
Nem csak úgy jön!
A különböző munkákat, foglalkozásokat, tevékenységeket kutatva Csíkszentmihályi Mihály azt fedezte fel, hogy olyankor érhető el ez a tudatállapot, amikor az emberek a saját területükön kihívást jelentő, de még éppen megoldható feladatot hajtanak végre, ha épp csúcsteljesítményt nyújtanak. Ilyenkor szinte megfeledkeznek magukról, és minden más, egyébként a napi túléléshez szükséges dologról, problémáról is – ezért olyan pihentető ez az állapot. Olyan, mint az alvás, de még annál is jobb, mivel elképesztően feltölti az embert. Fontos, hogy ez nem hasonlítható a passzív semmittevéshez – az is nagyon jó tud lenni, annak is van haszna, a meditációhoz hasonló állapot is nagyon fontos lehet mentális egészségünk szempontjából, de teljesen más, mint a flow.
Ez a fajta tökéletes élmény tehát nemcsak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre: zenélünk és a sok gyakorlás alatt végre tökéletesen sikerül lejátszani a darabot, futunk és a teljesítményünk a lehető legjobb, minden szervünk és izmunk tökéletes összhangban dolgozik, alkotótevékenységnél elragad az ihlet és tökéletesen sikerül uralni a készülő tárgyat, ösztönből főzünk és minden tökéletesen a kezünk alá kerül, az összes alapanyag a lehető legjobb harmóniában egyesül, tökéletes ízélményt hozva létre, vagy épp szöveget írunk és csak úgy áramlanak a szavak, alig győzzük írni.
Olyan pillanatok ezek, amelyeknél meghaladhatjuk önmagunkat, a megszokott, átlagos tevékenységeinket. Mily szerencsések azok, akinek a munkájuk rendszeresen lehetőséget biztosít erre.
Hogyan kerülhetünk közel hozzá?
Az ember akkor érzi az áramlatot, ha kellően nehéz feladatot végez – sikerrel. Ha túl könnyű, monoton a teendő, akkor maximum átvált az ember robot-üzemmódba, és rutinból végzi a tevékenységet, gondolatai elkalandozhatnak – de ennek semmi köze a flow-hoz. Merjünk nehezebb feladatot vállalni, adjunk bele mindent, hogy meg tudjuk valósítani, higgyük el, érezzük, hogy sikerülni fog, koncentráljunk minden idegszálunkkal a megoldásra és zárjunk ki minden mást. Átélheti a kozmetikus, miközben álomszép sminket készít vagy szemöldököt tetovál, a körmös, miközben bonyolult mintát készít, az asztalos, miközben egy aprólékos munkát igénylő bútoron dolgozik, a cukrász az esküvői torta díszítése közben, a varrónő egy bonyolult ruha elkészítésekor.
Fantasztikus, pihentető érzés, amely elégedettséggel tölt el minket, és ha gyakran érezzük, akkor általában véve is boldogabbak leszünk, jobb lesz a teljesítőképességünk, jobban viseljük a stresszt, az élet többi területén jelentkező frusztrációt.
Megfoghatatlan, megfizethetetlen
Minden afelé hajt minket, hogy vegyünk, együnk, birtokoljunk, és ezt mutassuk is a külvilág felé. Két kézzel markolnánk tárgyakat, rajtuk keresztül hajszoljuk a boldogságot, pedig egyszerű dolgoktól is nagyon boldogok tudnánk lenni, ha tudnánk, hogyan kell. Mélyedjünk el tehát abban, ami örömöt okoz, gyakoroljuk azokat a tevékenységeket, amelyek kihívás elé állítanak minket és éljük át minél gyakrabban ezt az átszellemült boldogságot.
Kéky Kira
Forrás: egeszsegtukor.hu
