Napjainkban egyre több információhoz lehet jutni az auráról, sok érdekes, néha különleges közlések látnak napvilágot. A jámbor érdeklődő kezdeti lelkesedése gyakran megtorpan, az auráról megjelenő többféle elmélet, elképzelés, láttán.
Ezen talán nem is lehet csodálkozni, hiszen az átlagember számára csak virtuális valóságként létező dolgot – mint amilyen az aura is – sokféleképpen lehet interpretálni.
Az aura legáltalánosabban a következőképpen határozható meg: minden létezőt átölelő, átható energiaburok, energiamező.
Nos, mi is ez az energia?
A hinduk, pontosabban az indiai spirituális hagyomány Prananak nevezte, a kínaiak Chinek, a polinéziaiak (és állítólag a hunok is) Mananak hívták.
De említik a szent könyvek is; a Kabbala, a zsidó misztikus filozófia Krisztus előtt 500 körül asztrális fényként említi.
Különböző korok és nemzetek különböző elnevezéssel illették. Néhány példa: Fénylő füst, muna, óderő, ódikus erő, Nap-éter, magnetizmus vagy mágneses fluidum, univerzális energia, kozmikus erő, asztrálfény, bioenergia,pszi erő, bioplazma, pszihikus erő, univerzális életerő, egyetemes életenergia, egyetemes alkotó energia, fényenergia.
Az aura elnevezést 1908-ban Kilner használta először.
Az első – ismerté vált – európai leírás az auráról a később híressé vált svájci orvos és filozófus Paracelsius tollából származott. Az egyetem befejezés után európai utazgatásai alkalmával sok időt töltött cigányokkal és alkimistákkal. Tanulmányozva a gyógynövényeket, a népi gyógymódokat és a teozófiát, arra a megállapításra jutott, hogy létezik valamiféle élet-erő, „melynek külső és belső kisugárzása fénylő szférához hasonlatos”.
Bármennyire is furcsa Isac Newton is foglalkozott ezzel a jelenséggel. 1666-ban ismertette az élő szervezeteket körülvevő erőtér vagy „erő-hullámok” koncepcióját. A tudomány egyébként neki köszönheti – többek között – a fényvisszaverődés és a fénytörés elméletét.
Több híres kutató, tudós foglalkozott az élő szervezetet körülvevő energiatér kutatásával.
Feltételezések szerint a civilizáció kibontakozásának hajnalán az emberek túlnyomó többsége rendelkezett az auralátás képességével. A kisgyerekek születésüket követő első pár évben szintén látják az aurát. Valószínűleg megfigyelték már, hogy a csecsemők gyakrabban néznek a fejünk fölé, mint a szemünkbe, állítólag a kisugárzott auraszíneket nézik, és ha számukra zavaró vagy a szüleik auraszínétől merőben eltérő színnel találkoznak, akkor – mások számára indokolatlanul – sírni kezdenek.
Az emberi aura egyébként nem állandó, lehet több színű és gyakran változó. Maga az aura többrétegű, de amint az aurát alkotó erők elnevezése és jellemzése esetén, itt is szembesülünk a rétegek eltérő számának és elnevezésének többféle elméletével. Van olyan elmélet, amely szerint az aura 4 rétegű, van, ami szerint 0 + 4 rétegű, de van olyan elmélet is, – és ez a leggyakoribb – ami szerint 7, sőt ennél több rétegű is.
Közelítsük meg logikusan ezt a kérdést, milyen rezgések, energiák jellemzőek az emberre. A legáltalánosabban ismert rezgések a sejtek, a szervek rezgései – ez a fizikai réteg; az érzelmeink (szeretet, bosszúság, dühkitörés, stb.) szintén energia kibocsátással járnak – ez az asztrális rétege auránknak, az agyhullám ( a közismert alfa, béta, stb. állapotok) a mentális réteg alkotója, a következő rétegeket a spirituális szintbe lehet sorolni. Ide a reinkarnációs, a magasabb rendű szeretet, a teremtő és a szellemvilággal való kapcsolattartás rétegei tartoznak.
Amint ez a fentiekből kitűnik az emberi aura nagyon bonyolult, sokszintű és összetett jelenség.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az aura létrejöttében, színképének kialakulásában fontos szerepet játszó csakrák száma és elnevezése is elég változatos.
A csakrát energiaközpontként említik, de találóbb lenne, energiaáramlásnak, energiafolyamnak nevezni.
A kereket jelentő szanszkrit eredetű szó, valószínű onnan kapta nevét, hogy a tisztánlátók örvénylő energiaként érzékelték, hisz tölcsérszerűen keskenyedő áramlásként járják át a szervezetet.
A csakrák látják el energiával a hozzájuk kapcsolódó szerveket; pl. a szívcsakra a szív, tüdő, mellkas, keringés, vér, karok és természetesen a csecsemőmirigy energiaellátását biztosítja. Ebből következik, hogy a csakrák változásából következtetni lehet a szervekben bekövetkezett változásokra is.
Az auránk tehát életenergiánkat, a szervezetünk állapotát tükrözi, de ha figyelembe vesszük, miszerint az aura rétegei érzéseink, gondolataink rezgéseit és minden más, a velünk kapcsolatos rezgéseket is hordozzák, akkor megállapíthatjuk, hogy auránk – igazi személyazonosságunk, azaz testi-, tudati-, lelki térkép önmagunkról.
Forrás: egeszsegter.hu
