OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

Száz éve született Csákányi László, ezért életigenlő nagyjaink illusztris sorában most rá emlékezünk.

Csákányi Lászlóért legtöbben a dalai miatt rajonganak, hallatlan közkedveltségét főleg a sanzonok táplálják, de ebben a közszeretetnek örvendésben nem kifogástalan énekhangúsága viszi a prímet, hanem joviális, humorteli, emberszerető, atyai beszédhangja, orgánuma, miként mondjuk a Vukból Karaknak, a Flinstone családból a kőkorszaki szaki Frédinek kölcsönözte, még Döbrögi személyiségében is, a Ludas Matyi rajzfilm-változatában fel tudott csillantani valami szeretetre méltót. Ebből kifolyólag nem nevezhető klasszikus éneklésnek, amit produkált. Szinte soha nem „csak” énekelt, sokkal inkább mesélt. Emberi sorsokat dünnyögött, dúdolt, dalolt, sűrített bele a sokszor elcsépeltnek tűnő, közhelyes szövegű sanzonokba is. Csákányi László nem ismerte a kottát, az emberi lélekről viszont nagyon sokat tudott. Színészetének lényege az emberség volt.

 1.) Életigenlés: Már ifjonc korában tudja mit akar és azt keresztül is viszi

Burgenlandban, egy horvát származású családban látott napvilágot, akit Zsigovits László néven anyakönyveztek épp száz évvel ezelőtt. Pénzügyőr édesapja papnak szánta, ezért papi internátusba íratták Kőszegre. Miután gyerekként látott egy Huszka-operettet, elhatározta, hogy inkább „Thália papja” lesz. Nagy nehezen meggyőzte erről a szüleit is, így gimnáziumba már Szentgotthárdra járhatott.

2.) Életigenlés: Kiváló lélekjelenlét, improvizációs készség és humor

 Igen tehetségesnek bizonyult, a felvételije is jól sikerült, bár rosszabbul is elsülhetett volna. Amint ugyanis belépett a bizottság elé a színpadra, nagy zavarában hasra esett. Amikor megkérdezték, milyen verssel készült, gyorsan felugrott, és rávágta, hogy „Talpra, magyar”. Ezzel a jól sikerült véletlen balesettel belopta magát a tanárok szívébe, és huszonegy évesen már meg is kapta a diplomáját a Színművészeti Akadémián. Ekkor magyarosította Csákányira a nevét.

3.) Életigenlés: Sanyarú sorsból is kitudja a jót hozni

 A Nemzeti Színházban indult színi karrierje, de nagy felszabadítónk, na, most nem az Arany horda, a Vörös horda, a Vörös hadsereg kegyéből három évig  a Szovjetszkij Szojuz vendégszeretetét élvezte, a hadifoglyok fekete kenyerét ette, „itala könny és keserű sóhaj“, ámbár ezalatt igen jól megtanult oroszul.

A Nemzeti Lordmajorja, Major Tamás miatt haknizásra ítéltetve

 Nélkülözések, megaláztatások satujában vánszorgó három év után ifjonti jóhiszeműséggel tért volna vissza a Nemzeti Színházba, ahol Major Tamás kezdte kulturális szempontból nagyon építő, ám egypárt-politikai, az akkor dívó korántsem humánus humán politikai szempontból leépítő színház-országlását.

Csákányi László így írt életének egyik legsajgóbb lelki sebéről:

„Major Tamás titkárnője közölte, hogy az igazgató elvtárs házon kívül tartózkodik, amit én tudomásul vettem. Bár az ajtórésen láthattam, amint a tükör előtt áll, és borotválkozik. A szakszervezeti titkár aztán közölte, hogy nincsen státus számomra. Évekkel később mesélte, hogy mielőtt odaértem volna, megcsörrent a telefonja. Elhangzott az utasítás: Kirúgni, fasiszta!”

Így Csákányi László a színházi lehetőségek padjai közül a földre esett, ahogy történt vele színi akadémiai felvételijekor, de akkor is kivágta magát, kis idővel most is. Hónapokig szülei segítségére szorult, közben néha utazótársulatokkal vándor-színészkedett, nem is oly nagy szégyen az, Petőfi, Jókai, sőt a Nemzet Csalogánya Déryné is művelte, tehát haknizott, nem épp színvonalas előadásokban produkálta magát országszerte, míg végül sikerült az Úttörő és az Ifjúsági Színházhoz tagjai sorába kerülnie.

4.) Életigenlés: Példás házasélet színésznővé lett gyermeknek példamutatás és a publikumnak is, szórakoztatva emberi méltósággal, katarzist kicsiholva

A nyomasztó ötvenes éveket megszépítette számára, hogy élethosszig tartó házasságot kötött Kabát Mártával, aki a vendéglátóiparban dolgozott. Két lányuk közül Eszter szintén színész lett, méghozzá az egyik, legkarakteresebb.

Eszter születésének évében, 1953-ban az Operettszínházba szerződött Csákányi László, majd három évvel később a Petőfi, illetve a Jókai Színház következett, míg végül 1963-ban a Vígszínházban írta alá a szerződését, ahol végre komoly drámai karaktereket is játszhatott 1971-ig, de miután az utolsó két évben csak epizódszerepeket kapott, főszerepet nem, megsértődött, és a József Attila Színházba menekült újabb három évre.

Aztán innen is elment, és haláláig a Vidám Színpadon nevettette a közönséget, miközben maga sokat búsongott az elhibázott döntései miatt. Hiába vágyott komoly drámai szerepekre, a könnyű műfaj nem engedte el. Talán ezért is tudott olyan erős drámai sorsokat sűríteni egy-egy dalba.

Csákányi Eszter mesélte később egy interjúban Szegő Andrásnak:

„Szegő András: …én láttam a Svejkben, és frenetikus volt…
Csákányi Eszter: …igen, emlékszem rá. Abban lényegében saját magát, a maga huncutságát, rezignált életbölcsességét játszotta egy kicsit. Igen, voltak nagy sikerei, de mégis, amikor már idősen, némileg megkésve eljátszhatta a Karamazovot, a Vád tanúját, vagy Schönt a Luluban, és tényleg zseniális volt ezekben, akkor derült csak ki, hogy mennyi lehetőség herdálódott el a vargabetűivel.”

Ha egymás mellé tesszük rádiós, televíziós, filmes és szinkron szerepeinek sorát, óriási listát kapunk. Gyakorlatilag mindent eljátszott ezekben, amit a színpadon nem kaphatott meg. Minimum százhúsz hangjátékban hallhattuk, legalább ugyanennyi tévéfilmben láthattuk, és ötszáznál is több filmben adta kölcsön összetéveszthetetlen hangját a legkülönfélébb szereplőknek; Karak a Vukból, Frédiként is kiváló és Döbrögit nem is lehet más hangon elképzelni, mint az övén, de a Süsüben az öreg királyt is ő szólaltatta meg.

Emlékezet

Utolsó filmszerepét már nagyon betegen játszotta Koltai Róbert filmjében, a Sose halunk meg-ben, de még volt kedve, ereje mesélni és mókázni a forgatás után, Koltai készített vele egy dokumentumfilmet is Utolsó tangó címmel.

Sok szakmai díjat is kapott, de a legnagyobb elismerés talán mégiscsak az, hogy sokak szája mosolyra húzódik, amint meghallják a nevét.

Szerethető volt az állandó „kisemberes” szerepeiben csakúgy, mint a kabarétréfákban, sanzonéneklés közben, vagy melegséggel teli, őszinte pillantásáért. Sok felvétel megőrizte a hangját és az arcát.

Batári Gábor

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts