Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 6 perc

Gyöngyösön egészen biztosan sokan ismerik, de bátorkodom azt mondani a nemes jócselekedetek körül, a közhasznú tevékenységet végző civil szervezetek körében országszerte ismerősen cseng neve, akinek munkája méltó elismeréseként a Heves Megyei Közgyűlés szeptember végén a Heves Megyei Családokért díjat először adta át. A jótettekről, a szociális segítő szakmáról, a hatékony közösségszervező munkáról beszélgettem Aradi Mária közösségépítővel.

– Marcsi, legelőször itt is tisztelettel és szeretettel gratulálok a díjhoz, amivel munkádat méltóképpen elismerték. Tevékenységeid felsorolása, valamint korábbi elismeréseid – „Az év koordinátora Díj”, Szebb Jövőért Díj, a VOSZ Heves Megyei Szervezetének elnöksége ajánlásával Társadalmi Felelősségvállalásért Díj, Magyarország sikeres személyiségei kitüntetés, Vöröskereszt Szolgálatáért Elismerő Szakmai Oklevél – csupa sikert vonultat fel, de valljuk be, igen szép számú feladatot is takar ez a nemes életút, amin jársz. Mindannyian tudjuk a jóságba, a jó ügyek szervezésébe is van bőven beletennivaló – kapcsolati tőke, idő, energia, nem ritkán pénz… Hogyan tudod úgy összehangolni ezeket a társadalmi célú tevékenységeket és a saját életed hétköznapjait, hogy ilyen  eredményeket tudsz magad mögött?

– Az érdem nem egyedül az enyém. A férjem, a négy gyermekem, a munkatársaim és az önkéntesek erőn felüli munkája van az enyém mellett minden díj mögött, amit nem lehet eléggé és elégszer megköszönni. Ráadásul egyre többen keresnek meg azzal, hogy név nélkül adni tudjanak rajtunk keresztül, mert bíznak bennünk. Hol tejterméket tudunk osztani a SajtAngyal támogatásával, hol valaki általunk fogad örökbe titokban egy családot, hol pedig egy vállalkozó barátom azt mondja, hogy 50. születésnapjára minden vendégtől valakinek a támogatását kéri ajándékba. És a szülinapi parti után megjelenik a sok-sok tartós élelmiszerrel, ruhával, egyebekkel, amit kapott. És mi örömmel közvetítünk. Amikor pedig tudjuk, hogy valahol nagy a baj, mert nincs egészség, akkor Béres Cseppet adunk ajándékba, amit A rák ellen, az emberért, a holnapért! Alapítvány támogatásával kaptunk.

– Jónak lenni jó… ismerjük a mondást. Honnan van benned a jóért, az összefogásért való  kiapadhatatlan tenni vágyás?

– Nem olyan rég olvastam, amire a gyerekeimet is mindig tanítom, hogy ha az emberek jóra gondolnak, szépen beszélnek és minden nap jót tesznek, akkor a jóság körei növekedni fognak a világban. Ezt úgy jelenítik meg, hogy minden nap tesznek TUDATOSAN legalább egy valami olyan jócselekedetet, amivel másoknak szebbé teszik a napját. Én eszerint  élek, és ezt tanítom mindig másoknak is, amikor a szociális EGÉSZség témában erre felkérnek. És szeretném, ha Gyöngyösön is, és az egész világon ez természetes  lenne. Szokás-rendszerré alakulva egy olyan spirált alkotna, ami egészségesebbé tenné az Embereket. Ez az egyszerű, mindennapos kis jócselekedet bármi lehet: adakozás, vagy egy beteg ember meglátogatása, vagy  indokolatlan” udvariasság, apró gesztus. Jót tehetünk bárkivel: csupán valódi ÉBER odafigyelés, a másik ember felé való nyitottság szükséges hozzá, hogy észrevegyük mit, kinek a számára, és hogyan tehetünk, hogy segítsünk másoknak. Az éberség azért fontos, mert van olyan segítség is, amivel árthatunk.

A magyar emberre egyébként nagyon jellemző, hogy segítőkész, azonnal ugrik, ha baj van, segít, ha adni kell – én legalábbis ezt tapasztaltam meg. De nincs meg a „napi tudatos jócselekedet” szokása, baj „kell” hozzá. Amit én üzennék az az – amit tömegek hisznek rajtam kívül is -, hogy ezzel a szokással olyan magokat ültetnek el, amivel a gyermekeinknek egy egészségesebb, értékesebb, szebb világot teremthetünk. Nekem ez az egész folyamat a nagymamámtól ered, aki felnevelt. Ő azt vallotta, hogy nem tehetjük este a fejünket a párnára nyugodtan, ha nem adtunk szívből valamit magunkból aznap. A napi tudatos jócselekedet szokása – a lélek megszeghetetlen szabálya. Sose felejtem el a kórházban az utolsó találkozásunkat. Életében először volt kórházban a nagymamám, és nagyon beteg volt. A pár hónapos kisfiammal és a férjemmel bementünk hozzá. Kétségbeesve, szinte pánikban próbált az utolsó erejével is valamit adni nekünk. Amikor talált egy kiflicsücsköt, amit a kisfiam elkezdett elégedetten csócsálni, akkor végre megnyugodott. Sajnos végleg.

– Értékteremtés… mit jelent ez a kifejezés a gyakorlatban számodra, a mai felgyorsult világunkban, ott, ahol minden azonnal, „adj Uram teremtőm, de rögtön” elvén alapuló türelmetlenség uralkodik?

– A türelmetlenség ára a belső egyensúlyunk elvesztése. Akkor tudunk értéket teremteni, ha nem félelemből működünk, ha tudunk bízni abban, hogy elég a jelenben élni és szeretni anélkül, hogy bármit erőltetnünk kellene, hogy megtörténjen. Persze nem tudunk mindig mindent elfogadni úgy, ahogy van, de igyekezhetünk erre a rutinra szert tenni. Értékes dolgokat úgy teremthetünk, ha jól – egyensúlyban – vagyunk.

– Milyen célokkal hoztad létre a szociális szövetkezetet, hol tartotok most a megvalósításokkal?

– Amikor 7 éve megalapítottuk a szociális  szövetkezetet, akkor az alapvető cél az volt, hogy ernyőszervezetként segítsünk olyan értékteremtő vállalkozásokat, amelyek összefogásban hatékonyabban tudnak működni. Két erősebb húzóágunk van jelenleg, az egyik az „Óriásvirág”, a másik a „Kincsesbarlang” szociális adományboltok működtetése.

Most a kialakult vírus-helyzetben minden kicsit megtorpant és miközben nekünk is egyre nehezebb a helyzetünk, egyre többen – egyre több segítséget is várnak tőlünk. De szerencsére egyre többen fel is fedeznek minket és rájönnek, hogy a funkcionális újrahasznosítás mellett említett nagy előny, a szociális vásárlási lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a nehezebb helyzetben élők „könyöradomány” elfogadása helyett lehetőséget kapnak arra, hogy „vásárlási élményt” szerezzenek, saját méretük és ízlésük szerint válasszanak ingyenes kuponokkal, vagy filléres áron. Mindegy, hogy nadrág, bébi ruha, étkészlet vagy kötelező olvasmány a tét, a lényeg ugyan az: a szociális adománybolt valóban kincsesbarlang azoknak, akik a dolgokat a használati értékük, és nem újdonságuk szerint értékelik. És ez akkor is igaz, ha a betérők nem hátrányos helyzetűek, csupán felelősen gondolkodnak, és szívesen vesznek mások által már túlhaladottá vált tárgyat, Földünk erőforrásainak a kímélése céljából. Így az adományozók segítenek egy olyan fenntarthatóbb világ megteremtésében is, ahol a tárgyak újra-használata csökkenti a hulladék mennyiségét, javítja a rászorulók életminőségét, és segíti az érzékenyítés folyamatát.

Érdemes tudni, hogy az adományboltok vásárlóközönsége vegyes, a mélyszegénységben élőktől kezdve a kincsvadászokon át. Magas érzelmi intelligenciára vall, ha a környezettudatosságot összekötjük a szociális jótékonysággal is, és át tudjuk érezni, hogy az a vásárló, aki deficitből gazdálkodva araszol egyik hónapról a másikra, az csak 1-1 db ruhát vásárol, még a filléres dolgokból is. Jól meggondolja, a tartósságra és a praktikumra fókuszál, és még véletlenül se vesz olyat, amin lyuk van, mert a szegénységnek még a látszatát is kerüli.

Visszakanyarodva a kérdéshez, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megmaradjunk, hogy a boltokat – annak ellenére, hogy a működésük nem rentábilis – működtetni tudjuk.

– Hogyan lehet a túlélést, a megújulást, a továbbélést – a mai ismert kiszólással élve – az újratervezést az emberek számára elfogadhatóan, érthetően, vagyis megcsinálhatóan elmondani? Mit mond a coach-, életmódtréner-éned: hogyan lehet ma felelősséggel bátorítani a pozitív szemléletre?

– Ha azt mondom valakinek, hogy a Föld másik oldalára odatelefonálok mobillal – elhiszi. De ha arról beszélek, hogy a gondolatainknak is van rezgése, ami teremt, azt kevésbé hiszik el. Pedig ha megértenék az emberek, hogy mekkora ereje van minden gondolatnak, és az nem veszik csak úgy el, hanem visszatér a gazdájához – akkor bizony senki nem merne rosszindulatú gondolatokat táplálni magában. Mivel a gondolataink a cselekedeteink forrásai, így ezek azok a hangtalan építőelemek, amelyekből az életünk felépül. A gondolatok formálják jellemünket és irányítják életünket. A gondolataink hatással vannak a többi emberre. A gondolataink ha olyan szempontból pozitívak, hogy „ebből az adott helyzetből hogy hozzam ki a legjobbat?”, akkor  segítenek minket. Ha a pozitív gondolkodást arra használjuk, hogy ne nézzünk szembe a tényekkel, akkor gátolnak, én így látom.

– Mi az egészségmegőrzéshez, a természetes életmódhoz, a szelíd gyógymódokhoz fűződő viszonyod?

– A megelőzést tartom a szem előtt, és igyekszem a szokásaimat úgy kialakítani, hogy azok támogassák az egészségemet. Általában az arany középút az én utam, nem vagyok szélsőséges. Viszont szeretném felhívni az alvás, táplálkozás, mozgás, más fontos dolgok mellett arra is a figyelmet, hogy a szociális egészségre való törekvést se érdemes kispórolni az életünkből. Az embertársainkhoz fűződő viszonyaink, az, hogy mennyire tudunk támogató környezetet kialakítani magunknak, az is alapvető ahhoz, hogy egészségesek legyünk.

– Ennyi munka mellett hogyan kapcsolódsz ki, jut időd pihenni, fiatal felnőtt gyerekeidre, családodra éberen figyelni?

– Amikor a munkámat örömmel tudom végezni – az feltölt, örömet ad, azt nem munkaként élem meg. A gyermekeim közül már a két lányom felnőtt, már ők segítenek nekem, a fiaim tanulnak még, de rájuk is számíthatok. És amikor nem csinálok éppen valamit, hanem együtt vagyunk mind a hatan, amikor együtt eszünk, és mindenki elmondja, ami foglalkoztatja – akár egymás szavába vágva is – akkor én csak mosolygok belül, hálát adok és érzem, hogy maradéktalanul boldog vagyok.

– Mi az életigenlésed? Elégedett vagy, Marcsi?

– Igen, elégedett vagyok. Megélem a szeretetet minden nap, amitől hálával köszöntöm a reggeleket, és derűsen engedem el az estéket. Őszintén szeretem az embereket. Hiszek bennük. A viselkedésük mögött a lényüket is érzékelem. Éppen ezért tudom, hogy minden ember képes a fejlődésre és arra, hogy az IGAZI életét élje, ha akarja és tesz érte. Biztosan tudom, hogy a legnehezebb helyzetekben is van / lesz megoldás. Én Ember Kincseket – így nagybetűvel – gyűjtök, a férjem társam az életem minden területén, és nagyon klassz gyermekeim, barátaim, vannak. A munkatársaim is barátaim – és együtt megoldunk mindent. Közhelynek tartják, de én vallom, hogy ha szeretet van – minden van. Legalábbis minden, ami igazán fontos.

Vajda Márta

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts