A daganatos betegség – mint tudjuk – nem válogat. Az ismert embereket sem kíméli, de fontosnak tartjuk a betegséggel való megküzdésüket bemutatni, mert hangosabb az üzenetértéke. Fél évvel a kezelése után beszélgettünk Grecsó Krisztián József Attila-díjas íróval.

– Mire gondoltál, amikor azzal szembesültél, hogy néhány pillanat alatt egy daganat keletkezett a nyakadon? Hiszen ez nem egy mindennapi, átlagos eset. Hogyan élted ezt meg?

– Az sajnos mindegy, hogy utólag mit gondolok arról a néhány óráról, ami egy korszakhatár lett az életemben. Akkor nem tudhattam, mi történt, és az orvosok is próbáltak megnyugtatni. Ez a leggyötrelmesebb az egészben, mintha attól kezdve nem veled történnének a dolgok. Reménytelen kísérlet elmondani, és még reménytelenebb megérteni.

– Mi volt ez első teendőd? Azonnal orvoshoz fordultál?

– Előbb pánikrohamot kaptam… Persze, mi mást tehettem volna. De, akik ebben a lapban ezt az interjút olvassák, mert érintettek, nagyon jól tudják, hogy az semmit sem jelent. Remények, kétségek, vizsgálati eredmények, várakozás, hetek.

– Mit láttál az orvosok reakciójából? Honnan érkezett az első segítség?

– Isten szemébe szerettem volna belenézni, a nagyszerű orvosok az én oldalamon álltak, és igyekeztek olvasni a jelekből, legyen az szövetminta vagy PET-CT. Nagyon sok figyelmet, gondoskodást, sőt, szeretetet kaptam, és akik értették, mi történik velem, azok tudták, ez mind fontos, de mint az élet valamennyi helyzetében egyedül vagyunk.

– Érezted magadban azt az erőt, hogy ezzel a betegséggel mindenképp meg tudsz küzdeni?

– Azt sem tudtam, hol vagyok, és hogy meddig ér ez az egész. Nem is tudtam elhinni, hogy ez velem történik, fogalmam sincs, mire vagyok és leszek képes. Semmi másra nem figyeltem, csak a következő lépésre, mert nem volt erőm többre.

– Hogyan változtatta meg az életedet, gondolkodásodat a hirtelen jött betegség?

– Sehogyan. Rettegtem és próbáltam ember maradni, megőrizni valamit magamból, a méltóságomból. Itt minden csak utólag van, idő kellett, hogy legalább felfogjam, mi történt, még most, fél évvel a kezelés vége után is csak részeredményeim vannak. És azok is folyton változnak. Sok jó lelki változás jött és bizony jött rossz is. Ez egy másik test, és másik lélek.

– Alkotói fantáziádra milyen hatással volt a tudat, hogy daganatos betegséged van?

– Tucatnyi verset írtam, megszületett a Balázsolás-ciklus. Néha nekem magamnak is döbbenetes mondatokkal, tanulságokkal. Másfelől, ne beszéljünk mellé, egy ilyen fórumon nem lenne ildomos bármit is idealizálni, gyakran keresem a szavakat, a kemó nem jegestea.

– Elképzelhető, hogy egyszer megírod a saját történetedet, mint például Karinthy Frigyes?

– A Balázsolás ciklus nem úgy mesél, mint egy regény, de talán a mélyfúrásoknak is van hozadéka. És bizonyosan egyszer narrálni is tudom majd az eseményeket. Eddig egy novellát írtam, de tudom, hogy a saját feldolgozásom után talán képes leszek rá.

– A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 12 szirmú egészségvirágából melyik szirom áll legközelebb hozzád? Fogalmazd meg, mit jelent számodra az életigenlés?

– Az ima és a pozitív gondolkodás egymással szemben vannak a szirmokon, ez bizonyosan jelent valamit. Az életigenléshez nagyon sok erő kell, még több alázat.

Bella Árpád
(Fotók: Szilágyi Lenke, Takács Attila)

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek