Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

„A zökkenők, a vargabetűk és a másodlagosan gyógyuló sebek története” – sommázta életútját az idős Határ Győző

Nincs még egy olyasféle külön(c)legesség, Vénusz légycsapója netán fekete tulipán, mint Határ Győző a magyar irodalom nagy növényhatározójában. Semmiképp sem a romlás virága, mert írásművészete romolhatatlan, ennek tetejébe az enciklopédista nesztóri írómatuzsálem szinte minden műfajban alkotott, versben, regényben és drámában. Sokan éltek-haltak, bolondultak érte, volt, aki még olvasta is. 105 éve született Határ Győző Kossuth-díjas magyar író, aki az 1956-os forradalom leverése után telepedett le Londonban. Börtönben ült Horthy idején, aztán Rákosiék is becsukták a szegedi Csillagba, Kádárt már nem várta meg.

Valóban, az 1914-ben Gyomán született író nem könnyedén vergődött át a századunk előtti századon: irodalmi életútja dúskált balszerencsében, gáncsoskodásokban, ő maga pedig többször is életveszélyben. A családjával a Kner-nyomda kötelékéből a pesti Akácfa utcába kerülő serdülő Hack Viktor (ez volt ugyanis eredeti vezeték- és keresztneve) előbb a muzsikába mámorult bele, majd – részben Weiner Leó biztató elutasításának hatására az építészetbe. Olyannyira, hogy 1938-ban építészmérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen, ám önálló építészként sosem működött, beérte pazar rajzolói tehetségének kiaknázásával, mondjuk Hajós Alfréd tervezőirodájában, miközben figyelme egyszer s mindenkorra az irodalom felé kanyarodott.

Határ Győző egész életében erősen korlátozott horizontúnak vélte a magyar irodalmat, s annak belterjes életét, meg szintúgy a hazai olvasóközönség  úgymond tájékozatlanságát  A fiatal író határozott hendikeppel indult a literátori pályán, szertelen a realizmus szűrében megszűrt mondhatni szürreális ömlengő szintagmáira nem igazán figyeltek fel a kor költőfejedelmei, nagykamasz zsengéit pedig elvesztette a  szövegek megítélésére felkeresett Babits Mihály. (Ilyesmi később is előfordult az író praxisában: a negyvenes évek végén Sarkadi Imre potyogtatta el Határ keleti témájú színművét, illetve kedves kisregényét, bevett kocsmakörútjai valamelyikén.)

1943-ban részt vett egy államellenes szervezkedésben, ezért összeesküvés vádjával letartóztatták. A Haditörvényszék első fokon felségárulásért halálra ítélte, amit 12, végül 5 évre mérsékeltek. Sátoraljaújhelyre került, ahonnan 1944 őszén megszökött. Az ostromot Budapesten egy Wallenberg-házban élte túl.

1945 és 1947 között a budapesti UNRRA-misszió alkalmazásában építészként dolgozott. A szervezet megszüntetése után fordításból, és mások számára név nélkül végzett munkákból tartotta fenn magát. Irodalmi műveinek megjelentetésére nem volt remény.

1950 elején Triesztbe akart elmenni, de a határon – ekkor már határsáv volt – elfogták és tiltott határátlépésért elítélték. Több börtönt is megjárt, s a miskolci Egyetemváros építésében is részt vett. Miután 1952-ben kiszabadult, egy tervezőirodában dolgozott, majd az Írószövetség Műfordítói Szakosztályának tagja lett.

1956 tavaszán ismerte meg Prágai Piroskát, későbbi feleségét, akivel 1956 decemberében elhagyta az országot és Londonban telepedtek le. Itt Határ a BBC Magyar Osztályának munkatársa lett, nyugdíjazását követően pedig a Szabad Európa Rádiónak dolgozott.

Dél-londoni végleges otthonukban sűrűn szerveztek irodalmi esteket, szoros kapcsolatot tartottak az emigráció különböző irodalmi köreivel. A hetvenes évek végétől egymásután jelentek meg művei.

Egy évtizeddel később hazai kapcsolatai is helyreálltak. 1988 áprilisában Kabdebó Lóránt kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondta életútját. 1989 őszén látogatott haza első ízben hivatalosan. 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntették ki. 1990-től haláláig szinte minden könyvhétre hazajött, szerzői esteket tartott, dedikált. 1991. március 11-én Kossuth-díjat kapott. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választotta. 1994-ben szülővárosa, Gyomaendrőd díszpolgára lett. Ugyanez évben a Miskolci Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. 1994. június 16-án megkapta az angol királynő engedélyét az érdemrendek viseléséhez. 1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának rektorától átvette arany- és gyémántdiplomáját. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának. 2005 őszén a Magyar Írószövetség Elnökségének örökös tagjává választották.

Az 1989–90-es fordulat óta rendszeresen publikált hazai folyóiratokban. Többször lépett fel vidéki városokban, sőt Kassán és Pozsonyban szervezett előadóesteken is. Neve fokozatosan ismertté vált a szélesebb közönség előtt; kialakult hazai olvasótábora. Könyvei sorra megjelentek különböző hazai kiadóknál; haláláig hatalmas szellemi frissességgel dolgozott, figyelemmel kísérte mind a politikai, mind az irodalmi élet jelenségeit. Naprakész publicisztikával állást foglalt vitás kérdésekben s tanácsaival, véleménye nyilvánításával hozzájárult a művészeti élet anomáliáinak tisztázó rendezéséhez. 90. születésnapját az Írószövetség szép rendezvénnyel ünnepelte; a 2005-ös könyvhéten több új kötetét dedikálta.

A kilencvenhárom éves Határ Győző végül szelíden utánahalt asszonyának. Szinte áttekinthetetlen méretű, villódzóan szellemes, terjengősségében is magvas, mi több, sokmagvas életmű, s egy imponáló vénájú, hamisítatlan irodalmi ember emléke maradt utána.

Határ irodalmi tevékenysége

Első versei polgárpukkasztó, játékosan erotikus darabok voltak – írja róla az MTI. 1943-ban Csodák országa hátsó Eurázsia című regényét is lefoglalták. (Őt magát államellenes összeesküvés miatt ítélték el ekkor.)

1945-től újra publikálhatott, ám 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1947-ben írta Heliáne című szatirikus regényét, amelyet az új, kommunista hatalom zúzatott be (néhány példány megmaradt). Verseskötete Liturgikon címmel jelent meg, ebből nem lett baja, de 1950-ben két és fél év börtönre ítélték tiltott határátlépés miatt. „Egész határ határvadász üldözte a Határt” – írta ezután magáról. Horthyék után Rákosiék is lecsukatták.

Szabadulása után építészmérnökként működött és angol, német, orosz, francia és spanyol nyelvből műfordított, bár e nyelvek nem mindegyikét bírta teljesen. Huxley, Határ és Márai – sorolta fel Keszi Imre a kártékony burzsoá irodalom képviselőit. Egy másik kommunista kultúrpolitikus, Király István „iránykritikában” ítélte el működését, ez egyenlő volt az elhallgattatással.

Minden műfajban alkotott

Majd minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása volt. Színművei közül említendő a kilencrészes Golghelógi misztériumjáték (1976), mely filozófiai eszközökkel beszél a világban uralkodó sátánról és a „sánta korongolóvá degradálódott” istenről. A kétrészes Mangún parabolikus tragédia, mely bemutatja, hogy a zsarnok iránti feltétlen hűség hogy vezet el a kegyvesztettséghez és bukáshoz.

Számos kisebb jelenetet, rádiójátékot és mesejátékot, összesen vagy negyven színművet írt. Magyarországon három darabját mutatták be, 1987-ben a Patkánykirályt, 1989-ben a Jézus Krisztus születését, 1992-ben az Elefántcsordát.

A Heliáne a swifti utazóregény és szatirikus, szürreális utópia hagyományát elevenítette fel, Az őrző könyve (1948) nagyívű történetfilozófiai parabola, melyben baloldali szimpátiáival szakít. Az 1953-as Anibelt itthon írta, de ez is Angliában jelent meg. A regénytrilógia vallomás a nőkhöz, de az ötvenes évek Magyarországának kíméletlen tablója is. A Köpönyeg sors (Juliánosz ifjúsága, 1985) ókori témájú, történelminek álcázott lélekrajzi regény, mely szabadon bánik a tényekkel.

A fontos ember (1989) szatirikus körkép az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, harcáról az érvényesülésért. Verseiben érvényesül leggazdagabban a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése. Határ Győző az avantgárd klasszikusa volt, könyvei nem könnyű olvasmányok, nem a tömegek szerzője – ezt a távirati iroda is fontosnak tartja hangsúlyozni.

Fontosabbnak tartotta filozófusi működését

Filozófiai munkásságát az irodalomnál fontosabbnak tartotta. Főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott, e téren inkább konzervatív, bár ateista, világpolgár s individualista – írja róla az MTI.

Háza, a Hongriuscule évtizedek óta a magyar ösztöndíjasok zarándokhelye volt. Hatalmas életművét építészi, kormányszakértői és rádiós tevékenysége mellett alkotta.

Batári Gábor

eletigenlok.hu

Similar Posts