Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 8 perc

Hazatalálok. Mindannyian eltévedünk időnként az élet útvesztőjében, nem találjuk a saját utunkat életünk valamelyik területén, de ugyanúgy mindannyiunkban él a vágy és remény, hogy „hazatalálok”. Haza önmagamhoz, ahhoz az emberhez, aki vagyok és akarok lenni. „Hazatalálok” Palya Bea lemezének címe, melyben a sokszínű, őszinte, természetes és önmagát vállaló, újra és újra megtaláló énekesnő újra vall, tabukat döntöget és ezzel kérdéseket tesz fel nekünk is saját életünkről.

– Sokan félnek a változásoktól. Az Ön életében nagyon sok változás történt az utóbbi években. Hogy viszonyul a változásokhoz? Mennyire tudatosan éli meg őket?

– Igyekszem a lehető legtudatosabban nyakon csípni a változással járó izgalmat és félelmet. Változásnál ez a két érzés mindig megjelenik, hol az egyik erősebb, hol a másik – és nincs is nagy különbség köztük, a testi érzetek – hasi remegés, torokszorítás – teljesen hasonlóak. A különbség az, hogy ha ezen testérzeteket izgalomként fordítom le, akkor úgy érzem, hogy igen, jön valami új, de azt, ami majd történik, a kontrollom alatt tudom tartani. A félelem ugyanezzel a hasi remegéssel, adrenalinszint-emelkedéssel jár, de ilyenkor úgy érzem, hogy azt, ami majd történik velem, nem én irányítom. Mivel én egy innovátor vagyok, folyton új dolgokat hozok létre, a semmiből kanyarintok ki egy új darab valami létezőt, az egész munkám erről a táncról szól, amelyet a félelemmel lejtek. És táncolni pedig nagyon szeretek… vagy legalábbis nagyon jól megtanultam.

– A válása után nemcsak azzal foglalkozott, hogy megértse önmagát, a helyzetet, a saját életét újra értelmezze, de elindított egy társadalmi diskurzust is arról, hogyan élik meg az emberek a válást, a veszteségeket. Miért tartotta ezt fontosnak?

– Első szinten azért, hogy ne legyek egyedül. Másrészt megtanultam, hogy a dalszerzői munkám már rég sokkal többről szól, mint a saját kreatív folyamatomról. Bár ez a része is nagyon mélybe húzó és felemelő. De a dalírásra, az ilyen társadalmi diskurzusok elindítására szolgálatként gondolok, mert ezerszer megtapasztaltam, hogy mindaz, amit a saját nehézségeimmel való megküzdésem során találok, az másoknak is rengeteget segít. Így, a történetek megosztásával tud erősödni a közösség, leomolnak a magány falai. A megosztott és meghallgatott történettől azt érzik, hogy “jé, nemcsak én, hanem te is, de jó”, ennek van egy melegsége, egy ereje, hogy hasonló vagyok másokhoz, tartozom valahová.

– Videóinterjúkat készít arról, ki hogyan élte meg a saját válását, hogyan léptek túl ezen a veszteségen. Milyen a „másik oldalon” ülni, amikor nem Önt kérdezik?

– Imádok kérdezni, a kíváncsiságom végtelen. Egy sima beszélgetés is így zajlik nálam, szóval ugyanezt kamerák előtt csinálni egészen otthonos volt. Meg is teremtettem hozzá ezt az otthonosságot, Herner Dorka barátnőm – pszichológus, a figyelem nagymestere – nagyon fontos volt ehhez. A figyelemsugár élesítésével járó ezer áldást a saját bőrömön tapasztalom meg nap mint nap, akkor is, ha én kérdezek, akkor is, ha engem kérdeznek. Az elmúlt húsz évben rengeteget interjúztam, és megtanultam, hogy egy jó beszélgetés a két ember közti térben születik meg. Kapolcson, a Palya-udvarban is volt ilyen sorozatom, hogy én kérdeztem Pintér Bélán, Hámori Gabin át a saját édesanyámon keresztül Szily Nóráig. Nóra mondta rólam, hogy hát így még nem kérdezték őt soha, és ez nagy elismerés volt, mert ő is nagyon sokat tud erről.

– Tudjuk, hogy a kibeszéletlen dolgok mély sebeket hagynak a lelkünkben. Ön a dalaiban megnyílik, a legmélyebb lelki bugyraiba enged betekintést. Ezek a dalok sok embernek segítenek elismerni, hogy ők is ilyen gondokkal küszködnek. Mire volt szükség ahhoz, hogy eljusson az őszinteségnek erre a fokára?

– Folyamatos belső munkára és bátorságra, hogy azt, amit e munka során találok, tényleg megmutassam, dalba írjam. De erősebb a vágy, hogy kapcsolódjak. Ha már ilyen fájdalmakon megyek át, legyen haszna: tanítsam meg másoknak, hogy egy nehéz szakaszból ki lehet kerülni sokkal fényesebben, kihúzott derékkal, emelt fővel, reménnyel telve. Parasztlány vagyok, mi trágyáztuk a földet, ez a termékenység kulcsa volt. Igen, a szarból virág nő, fent és lent szolgálhatja egymást. Eszerint élek, különben elszalad mellettem az élet.

– Sokat panaszkodunk, ám nem beszéljük meg a gondjainkat. Sokan hozzák ezt a mintát otthonról. Mi kell ahhoz, hogy az ember szakítson ezekkel a mintákkal és elinduljon egy más irányba?

– Először is egy tiszta szándék, hogy ezt akarom. Egy óriási “igen!” a saját növekedésem, gyógyulásom, teljesebbé válásom melletti elköteleződésre. Sokszor látom, hogy ez a szándék a nehézségek idején megremeg. Állhatatosnak kell maradni, és nem a kisebb ellenállást választani, mert bizony a növekedés az munka, belső munka. Aztán érdemes olyan, biztonságot adó közösségeket szervezni magam köré, ahol megnyílhatok. Kell pár alapvető élmény arról, hogy ha megmutatom a mélyebb rétegeket, nem kiszolgáltatom magam, hanem pont ellenkezőleg: megtartanak, szeretnek, és megnyílásra megnyílás a válasz.

– Ezt a nyílt és őszinte légkört meg tudja valósítani a lányaival? Nekik már természetes lesz, hogy kimondják, amit éreznek, gondolnak, és vállalják önmagukat?

– Arra bátorítom őket, hogy mondják ki, amit éreznek, mondják el, milyen érzetek vannak a testükben. Ehhez megtanítottam nekik a dolgok neveit, neve van a testrészeknek, az érzeteknek, az érzéseknek. Az érzelmi érés folyamatában elengedhetetlen a testtudat, lábam van, kezem van, hasam van, a hasamban remegés van. Az is fontos nekem, hogy elfogadjam azt, amit ők éreznek, még ha néha nehéz is bánnom épp velük. De olyat nem mondok, hogy ne legyél – például – dühös. Inkább azt: értem, érzem, hogy dühös vagy, és ez rendben, de úgy fejezd ki ezt, hogy ne bánts vele másokat, püföld a babzsákot vagy gyere, nyomd el jó erősen a kezemet…

– Mi az a változás, amit Önmagában a legfontosabbnak érez az elmúlt időszakban?

– Sámánasszony sír a barlangban, de a könnyei gyémánttá válnak – ilyen volt az egész válás utáni időszak. A felnövekedésnek, a magamért való teljes felelősségvállalásnak egy újabb szintjére léptem. A teljes alatt radikálist értek: minden helyzetben a saját felelősségemet vizsgálom, a mások felé mutató ujj (“nekem miattad rossz”) csak a saját mellkasom felé mutat. És ezt nehéz szétszálazni, mert van, hogy egy-egy történés igazi gyökere a hitrendszerbeli meggyőződésekben van, például “én mindig éretlen férfiakat fogok ki”. És akkor ezt a hitrendszert kell elemeire bontani: ki mondta ezeket a mondatokat, miért égett belém ilyen mélyen, és hogyan válnak ezek a tételmondatok önbeteljesítő jóslattá.

– Tudjuk, hogy a zene gyógyít. Mondhatjuk, hogy amikor létrehozza a dalait, akkor az egyben önterápia is?

– Minden alkotói folyamat az. Arra törekszem viszont, hogy az anyag megdolgozott legyen. Egy szűretlen írásfolyam, egy improvizált dallam is alkotás, és gyógyító tud lenni, de az anyagot gyúrni kell, vagy legalábbis én szenvedélyesen áldozom a mesterség oltárán: a szűretlen szövegből kiszedem a lényegest, a dallamot dallá strukturálom. Pont ez a mozzanat ad egy egészséges távolságot a belőlem feltörő anyaghoz. Így egy idő után a Hazatalálok projektben sem Palya Bea válása volt a lényeg, hanem az, amit a gödörből való kimászás során alkotok.

– Ön egy nagyon temperamentumos, impulzív, erős egyéniség, teljesen betölti a teret, ha megjelenik a színpadon, a dalai lelkünk legmélyére hatolnak. Emellett a nyilatkozataiban, és ahogy építi az életét nagy tudatosság van. Ez a kettősség a lénye természetes része vagy ez is belső fejlődés eredménye?

– Rengeteg tanulás eredménye. Nekem nagy volt a tét, a belső forrongást struktúrába kellett rendeznem ahhoz, hogy jól érezzem magam, és hogy végigmenjek a nekem kijelölt úton. Jó pap, meg a modern ember holtig tanul, ennek egyik leghatékonyabb módja, ha elmegy terápiába, mert különben elvérzik a kapcsolatokban. Ma már luxus nem járni szerintem, aki ezt a sort olvassa, holnap keressen magának egy jó pszichológust.

– „Szeretem az ötleteimet” – olvashatjuk a honlapján. Online tanfolyamot tervez azok számára, akik szeretnék megvalósítani a terveiket. Hogy jött az ötlet, hogy tanítson?

– Nagyon régóta tanítok. Negyven fölött még erősebb az igényem, hogy amit eddig összeszedtem, azt struktúrába rendezzem és továbbadjam, hogy mások is tudják használni. Ha valamiben, hát abban hitelessé váltam az évtizedek alatt, hogy hogy lesz egy ötletből megvalósulás. A tanítás során rengetegszer találkoztam azzal, hogy az emberek milyen kreatívan építenek saját maguk elé akadályokat, amikor arról van szó, hogy egy saját ötletük megvalósuljon. Félnek, hogy az ötletük nem elég jó, es hogy mit fognak szólni mások. Na, most én is pont ezektől félek, (és olyan embert nem ismerek, akinek ez az érzés ne jelenne meg, olyat ismerek, aki ezt jobban palástolja), ezért nagyon hitelesen tudok arról beszélni, hogy hogy kell ezt a félelmet legyőzni, és egy sor nagyon hatékony technikát, gyakorlatot dolgoztam ki erre. Ha valaki a saját ötlet megvalósításával járó legnagyobb hasznot szeretné: azt, hogy az élete majd önmagáról szólhat, annak mondom, hogy szeptember 16-án indul a kurzus, addig meg lehet vásárolni.

– Önt választották 2018 leginspirálóbb női sikertörténetének a Professional Women’s Association és a SEED Alapítvány közös pályázatán. 2015 óta sikeresen működik a Palya Bea Production. Hogy érzi magát vállalkozó szerepben? Mit kellett ehhez a szerephez megtanulnia?

– Beletanultam, és folyamatosan képzem magam. Nagyon szeretek így dolgozni. A cél tiszta: az, amit én tudok, még több emberhez eljusson, és meg tudjak – meg tudjunk produkciósan – belőle élni. Nagyon nagy örömmel töröm szét azt a toposzt, hogy a művész ösztönös zseni, képtelen rendszerben gondolkodni, struktúrát építeni, vagy, ha megél abból, amit csinál, akkor önző. Ezek klisék, a valóságban azzá tanulom magam, amivé szeretném. Esetemben az ösztönös-áramló-archaikus rész fejlettebb volt, nekem a struktúrát kellett erre rátenni. Rátettem. Így vagyok egész.

– Milyen ma nőnek lenni Ön szerint? Hogyan éli meg a saját női mivoltát? Szerzőként, énekesként, vállalkozóként, vezetőként és persze emberként.

– Élvezem nagyon. A nyitottság a kulcs. Leszoktam arról, hogy ne mondjam el azt, ami van, megnyílok a párom, a gyerekeim, a munkatársaim számára. Ez nőként és férfiként is nagyon felszabadító szerintem. És a saját szexualitásomhoz való mélyebb kapcsolódás is sokkal teljesebb nővé tesz.

– Vidám, öntudatos, egyenes, mindig vállalja önmagát. Ezért aztán sokszor kap hideget-meleget. Utóbb pl. a Playboyban megjelent interjúja kapcsán alakult ki parázs vita arról, hogy megengedheti-e ezt magának egy öntudatos nő. Mennyire foglalkozik mások véleményével?

– Van egy kör, akinek a véleménye fontos számomra. Szeretnek és mást gondolnak néha, mint én, és ez nagyon jó. De, amit mondanak, azt szeretve mondják. Kapok a zenészeimtől, barátaimtól mindenféle véleményt, nagyon jól fogalmazzák meg a kritikát. Ott van Gryllus Samu barátom és szerzőtársam is, őt mindig megkérem, hogy írjon nekem úgynevezett rögtönítéleteket. A Playboy-interjút nagyon szerettem, örültem, hogy megjelenhettem öntudatos, egyenes, magát vállaló, élettel teli nőként, ruhában, és beszélhettem arról, hogy az igazi, mély, szívben és teljes testben megélt szexualitás mennyire hatékony eszköz önmagam átformálására. Az innovatív lények és innovatív lépéseik mindig kiváltanak ellenvéleményt, megtanultam ezzel bánni. Megszoktam, hogy zavart keltek, azt is, hogy olyan nincs, hogy a lépéseim mindenkinek tessenek. Ezért az én célkitűzésem inkább a belső tisztaság, őszinteség, igazmondás, hogy megmutassam, el lehet jutni egy ilyen „true-self ” maghoz saját magunkban, lehet aszerint élni, és ez az élet az, ami igazán adni tud másoknak is. A szexualitás a lényünk alapjait rengető téma, nagyon érzékeny dolog, nagyon sok traumát is elő tud hívni. Ahhoz, hogy gyógyulni tudjunk közösségileg is, beszélgetni kell róla, mélyen, szeretésben, biztonságban, a saját élmények kimondására és megértésére helyezve a hangsúlyt.

– Rengeteget dolgozik, és láthatóan élvezi az életet. Hogyan csinálja? Hogy néz ki egy napja?

– Reggel az ágyban mindig szánok időt a kicsikkel egy kis hancúrozásra, ölelésre, szembenézésre, álmok mesélésére. Azt akarom, hogy a lányaimnak természetes legyen az, hogy az átmenetek puhák, van pár perc megérkezni a napba, és van érintés, ölelés, ez anyaként nagyon fontos adnivalóm nekik. Aztán kávé, kakaó, és igyekszem a kávét egyedül elfogyasztani, hogy átgondoljam a napot, ha van rá időm, automatikus írást csinálok reggel, pár percben. Aztán sok mozgás, sok zene és a gyerekekkel minőségi idő. Nem minden nap ugyanolyan, van, hogy a párom kap több figyelmet, van, hogy egy születő dal, de a kislányok állandóak, a délután-este és a reggel legtöbbször az övék.

– Mennyire figyel az egészségére? Milyen életmódot- étkezés, mozgás – tart a legjobbnak Önmaga és a gyerekei számára?

– Sok mozgás, jóga és futás felváltva. Jógamatracok hevernek a nappaliban, a kicsik is beállnak mellém. Az étkezésben a zöldség előny, rengeteg salátát eszem. Mióta Gazsi Zoltán, az Eisberg ügyvezetője a barátom, rengeteg zöld receptet tanultam, a csomagolt saláta használata is tőle jön. Ez könnyűvé teszi az egészséges étkezést, nincs turnébuszból kiszállva benzinkutas szendvics, helyette saláta minden mennyiségben. A kicsik étrendjében egyensúly van, rengeteg a zöldség és a gyümölcs, a cukorfogyasztásukat nem korlátozom teljesen, de azért rajtuk van a szemem a csokizáskor.

– A nyár a szabadságok és közben a fesztiválok ideje. Ön megengedi magának a pihenést? Hogy szokott kikapcsolódni?

– Kevés idő jut rá, de az intenzív mozgás, a kislányaimmal töltött idő mindennap alapvető program. A párommal is sokat vagyok, ez is nagyon feltölt, megnyugtat, egekbe emel. Fürdőbe is igyekszem eljutni egy héten egyszer. De az tény, hogy ez a kisgyerekes, egyszülős időszak, főleg nyáron, nem hagy elég saját időt. De ők most kicsik, most tudunk egymásból ilyen módon táplálkozni, épülni, ilyen intenzíven szeretni egymást ezekben az években tudjuk.

– A magazinunk címe Életigenlők. Mi az Ön életigenlése?

– A saját lényem eddig elrejtett részeire is igent mondok, ha törékeny vagyok: igen, ha fáj valami: igen, ha magányos vagyok: igen… ez is én vagyok. És mindez alatt egyetlen nagy „igen!” zúg, mint a tenger, az összes eddigi „nem!”-et elnyomva: szeretni és szeretve lenni, ezért születtem, s úgy élek, hogy ez meglegyen.

Görög Mása
(Fotók: Emmer László, Zentay Zsuzsanna, Veres Anita)

eletigenlok.hu

Similar Posts