A varázslás, babonák és a mágia az ősi idők óta része az emberi kultúrának. Azt hihetnénk, hogy ez csupán babona, a tudatlan emberek hite a megmagyarázhatatlan, érthetetlen események elfogadhatóságára. De valóban az? Legismertebb varázsszavunk a mesék világából ismert abrakadabra, varázsszó, ami valószínűleg az ismert történelmünk egyik legrégebbi varázsszavainak egyike. Egy ősi zsidó lázcsillapító szertartás is a következő szavakkal kezdődik: Ab Abr Abra Abrak Abraka Abrakal Abrakala Abrakal Abraka Abrak Abra Abr Ab, amit először leírtak, majd a beteg nyakába akasztották.

Hogy ez mennyire bevett szokás volt, azt az is bizonyítja, hogy Quintus Serenus Sammonicus, aki Septimius Severus római császár orvosa volt, 208 körül írt egy verset, amit az abrakadabra alkalmazására írt utasítást tartalmazott ugyancsak gyógyítás gyanánt. A szót egy kis papírdarabra írták, majd a beteg nyakába kötötték és azt 9 napig hordta. Akkor a szöveget át kellett vetni a beteg vállán, majd beledobni egy keletre futó patakba. A varázsszót úgy írták le, hogy minden egymást követő sorban lehagytak a végéről egy betűt, amíg a végén csak egy „a” betű maradt. Úgy hitték, hogy ahogyan a szó eltűnt, úgy kellett a beteg lázának, vagy egyéb nyavalyáinak is eltűnnie. De az abrakadabra szó valószínűleg Abraxas isten nevével is összefügg.  Képmása a II. századtól kezdve használatossá vált a varázserejű amuletteken. Ábrázolása nagyon hasonlít a meséinkből ismert ördögökére, annyi különbséggel, hogy őt kígyólábakkal démonként ábrázolták.

A varázslat – mágia világa az egész világon ma is éppen olyan élő létező dolog számtalan formában, mint egykoron. Vajon állíthatjuk-e, hogy alaptalanul, nevethetünk a „hiszékeny, babonás” embereken? Wilfred Paton presbiteriánus misszionárius, aki 1933 és 1948 között a melanéziai Vanatu északi részében szolgált, megpróbálta felvenni a harcot a bennszülöttek babonás hiedelmeivel. Egészen addig, amíg egy helybéli varázsló halálának a kapcsán Ő maga is megtapasztalta. Senki sem akadt, aki megmerte volna érinteni a dobozt, amiben a varázsló a szut, az ártó varázserőt tartotta, mert hitük szerint, aki megérinti, annak feldagad a karja és bele is hallhat a dologba. Paton azonban megvetette az ilyen babonákat, és nagy elégedetten a tengerbe szórta a doboz tartalmát. Alig néhány nap múlva azonban fekély jelent meg a misszionárius jobb karján. De visszatérve Európába, ahol az egyház volt az egyetlen hatalom, amely minden eseménnyel kapcsolatban kinyilatkoztatta a megfellebbezhetetlen igazságot. Így pl. ha egy apácának üdvözítő látomási voltak, úgy, Isteni kegyelemben részesült, ha azonban görcsös rohamok gyötörték, akkor megszállta az ördög. Az egyház a keresztény lelkeket a kárhozattól megmentendő, mindenre kiterjedő boszorkányüldözésbe kezdett, minek során százezrek szenvedtek máglyahalált. Ez az a pont, ahonnan a péntek 13 –át szerencsétlen napnak tartjuk. IV. Fülöp francia király jelentős összegekkel tartozott Európa legnagyobb lovagrendjének a Templomos Lovagrendnek. Adósságát nem tudta megfizetni, így hamis vádak alapján 1307 október 13-án pénteken a király elrendelte a Francia országban tartózkodó Templomos lovagok letartóztatását. Fülöp király V. Kelemen pápa jóváhagyásával megkínoztatta a templomos lovagokat, úgy, hogy azok szörnyűséges bűnöket vallottak be, vagy belehaltak a kínzásba. Egyikük maga a király barátja, sőt a király lányának keresztapja is volt. Amikor a máglyán a testét már elborították a lángok, állítólag megátkozta a pápát és a királyt, valamint annak leszármazottait. Átka beteljesedett, a pápa meghalt egy éven belül, és a királyi ház is rövidesen kihalt.

Számtalan dolognak, így bizonyos köveknek is varázserőt tulajdonítottak. Már a középkorban is komoly szakkönyvek jelentek meg róla. 1067 és 1081 között íródott egy klasszikus mű a drágakövekről, amelyben Marbode rennes-i püspök elmagyarázta, hogy Isten még a gyógynövényeknél is nagyobb hatóerővel ruházta fel a drágaköveket. A püspök hatvan drágakő tulajdonságairól beszél: eszerint a természeténél fogva hideg zafír pl. nemcsak lenyomja a lázat, hanem kívánatosnál több izzadtságot is felszívja. Porrá zúzva és tejben feloldva állítólag elmulasztja a fekélyt. Azon kívül, eloszlatja az irigységet és feloldja a rémületet, a zafír a jövendölés képességével is felruházza tulajdonosát. A drágaköveknek tulajdonított varázserőről a lapidáriumoknak nevezett középkori könyvek is számot adtak: leírták, hogy milyen gyógyászati célra, esetleg varázslásra használhatók fel a különböző kövek, de ezek okkult és asztrológiai értékét is számon tartották. Ezek napjainkban a születés hónapjait jelző drágakövekben maradtak fenn. Egy 1263-ban kiadott rendelkezés megtiltotta az apácáknak, hogy drágaköves gyűrűket viseljenek, kivéve, ha azokat kifejezetten gyógyító célzattal hordják. De talizmánokat amuletteket is készítenek az ókortól napjainkig, a kövek mágikus gyógyító erejét felhasználva.

Felvetődik még a kérdés, mit is nevezünk varázslásnak. Vajon a csodák, értem ez alatt, hogy azok az ismert, vagy kevésbé ismert emberek, próféták, uralkodók, akik számtalan csodát véghezvittek, vajon ők varázserővel rendelkeztek? Vagy más, ma már ismert, vagy még megmagyarázhatatlan képességgel. Ilyen volt az Illés örökébe lépő Elizeus, akinek egy szíriai támadás alkalmával különleges hallása segítségével sikerült kihallgatnia a szír király haditanácsát. A zsidók így eleve meghiúsították a szírek minden támadását. Elizeus csodatételei között több is van, amely már Jézusét vetíti előre: a holtak feltámasztása, a bélpoklos meggyógyítása, az ételszaporítás. A csodás események előidézésére a próféták olykor a hatalmukat jelző szimbólumokat vettek igénybe, mint pl. a pálca, vagy a palást. Illés a palástja segítségével választotta ketté a Jordán vizét, amit később Elizeus megismételt. Mózes pedig a pálcája segítségével fakasztott vizet a sziklából.

A tudományos megfigyelések és a képzelet összefonódása volt tapasztalható a galloknál is, náluk a druidák voltak egyszerre papok, orvosok, és varázslók.

Manapság már egyre több varázslatnak ismerjük meg a modern tudomány segítségével a tudományos magyarázatát. De a mágia és varázslat világa mindig is életünk része marad.

 

 

Turi Emese
parapszichológus

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek