Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

Nagy Adri és szőrös kis „élettársa”, között közel 4 éve tart a szerelem. A pumi-westie keverék a sintértelep, menhely és ideiglenes befogadók után került végleges gazdijához. Az énekesnő első látásra beleszeretett a kutyusba, rögtön érezte, hogy csakis Aladár kell neki.

– Milyen körülmények között találkoztatok?

– Aladárt 10 hónaposan fogadtam örökbe egy menhelyről, ahol altatás elől mentenek kutyákat.

– Hirtelen jött az ötlet az örökbefogadásra vagy tervezgetted, gondolkodtál rajta?

– Mindig volt háziállatom, az nem volt kérdés, hogy lesz-e kutyám, csak az volt a kérdése, hogy mikor? Nagyon sokan próbáltak lebeszélni, hogy ilyen életforma mellett nem lehet kutyát tartani, nem tudom majd sétáltatni, gondozni. Szerencsére az élet mégiscsak engem igazolt, és egyszer elhatároztam magam. A facebookon láttam meg Aladárt, és azonnal beleszerettem a füleibe. Azt mondtam, hogy „na jó, hát nekem ez a kutya kell, úgy érzem, hogy ő az igazi!” Nyilván egy örökbefogadásnak vannak kitételei, többször kell találkozni a kutyussal, de ő már a harmadik séta után jönni akart velünk haza. Tök jó élményekkel gazdagodtunk. Én mindig is tudtam, hogy menhelyes kutyust szeretnék. Egyébként nekünk az otthoni kutyusunk egy piacról került hozzánk. Anyukámmal kimentünk zoknit venni, és ott nagyon rossz körülmények között árulták nagyon rossz emberek háromezer vagy ötezer forintért, ezért úgy láttuk jónak, hogy elhozzuk, és zoknikkal, valamint egy kutyával tértünk haza.

– Akkor az előző kutyust is megmentettétek…

– Igen, láttuk, hogy nagyon nem jó körülmények között van.

– Vele mi van most?

– Ő 14 éves volt, amikor elpusztult, addig velünk élt… Azt lehet mondani, szép kort megért.

– És jött Aladár… te adtad neki ezt a nevet?

– Igen, a fülei miatt… Kutyafülű Aladár.

– 10 hónapos volt, amikor hazavitted a menhelyről. Gyorsan sikerült beilleszkednie az új környezetbe?

– Aladár bántalmazott kutya volt, sok esetben, ha a háta közepétől a feneke felé indult meg valaki, vagy úgy simogatta meg, hogy a háta közepe felé ért a keze, akkor azért harapott. Nagy valószínűséggel gyakran bántották, verték, így nem volt egyszerű az összeszokási folyamat. Én voltam a negyedik hely, ahol élt. Nyilvánvalóan valahonnan kidobták, akkor bekerült egy sintértelepre, onnan menhelyre, majd ideiglenes befogadókhoz, ahol jól érezte magát, de mivel volt másik kutyus, nem maradhatott sokáig. Én egy újabb bázis voltam neki, de nem tudhatta, hogy ez végleges lesz-e vagy sem. Legalább egy fél év kellett ahhoz, hogy összerázódjunk, hogy megbízzon bennünk, hogy tudatosodjon benne, nem kerül el tőlünk máshova, és ami fontos, hogy nem fogjuk őt bántani. Kiskutya lévén mindent szétrágott, szétszedett, pakolt és rendezkedett. De egy kölyökkutyánál ez mind benne van a pakliban.

– Ti már igencsak összeszoktatok az elmúlt évek alatt, de mit tapasztalsz, a kisfiadhoz hogyan viszonyul?

– Nekem ő mindig elsőszámú volt az életemben, mindig vittem magammal forgatásokra, próbákra, szerencsére a Jóban Rosszban stúdiójába is be tudtam vinni, illetve a TV2 műsorok kapcsán sem kellett soha nagyobb segítséget kérnem. Aladár traumaként élte meg az új helyzetet, hiszen mi nagyon-nagyon össze voltunk nőve. Nehezen viselte, hogy megjelent egy új jövevény az életünkben, és ő a második helyre szorult emiatt. Addig bárhova mentünk, mindenki vele foglalkozott, most pedig kevesebb figyelmet kap tőlünk is és a családtagoktól is. Bárki jön hozzánk, azonnal viszi neki a játékait, és figyelmet követel. Amíg terhes voltam, addig nagyon védelmezett és nagyon bújós volt. Ahogy megszületett Beni, onnantól kezdve kicsit haragudott rá, mint egy elsőszülött gyerek a másodszülöttre.

– Most milyen a helyzet?

– 2 hónapja Beni elkezdett mászni 6 hónaposan, és Aladár kicsit üldözőbe vette, így fokozódott a helyzet. Elkezdődött az életünkben a hozzátáplálás, ezért jóval közelebb van hozzánk, amikor eszünk. Ha Benit etetem, akkor ő is szokott kapni egy-két falatot, kap kis sonkát és most már picit befogadóbb. Nagyon szereti a nagyobb sétákat, vagy ha lemegyek futni, akkor ezt közösen tesszük, ezt érzi és értékeli. Úgy gondolom, ha Beni kicsit nagyobb lesz, úgy 2-3 éves, akkor elválaszthatatlan barátok lesznek. Egyébként már most hozza neki a játékot, labdát, mert látja, hogy Beni ezt élvezi, úgyhogy szerencsére alakulgatunk, de elég kemény depresszióból kellett kihozni a kutyust.

– Családi házban laktok, ki tudjátok engedni Aladárt a kertbe vagy napi rutin a sétáltatás?

– Társasházban lakunk, van egy kicsi elkerített rész a teraszon, de sokat sétálunk. Pumi keverék lévén Aladárnak igen nagy a mozgásigénye, ezért mindenképpen kell sétálni. A depressziós időszak alatt kicsit meghízott, a versenysúlya 7,4 kiló. A depresszió idején 9 kiló volt, most ezt már sikerült 8 kilóra levinni.

– Mivel etetitek a kutyust?

– A táp és a konzervek irányába indultunk el, nem főzünk neki külön, de természetesen szokott kapni itthoni ételt is, ha úgy adódik.

– Elfoglaltságaid mellett is fordítasz időt arra, hogy felhívd a figyelmet az állatvédelemre.

– Aki kutyában gondolkodik, annak semmiképpen nem javaslom, hogy vásároljon, hiszen nagyon sok a gazdára váró kutyus. Ezek az állatok érzékenyebbek és ragaszkodóbbak, jobban vágynak az ember közelségére. Aladár a legjobb példa arra, hogy egy menhelyről hazavitt kutyus is tökéletes társ lehet.

Molnár Éva

Életigenlők.hu

Similar Posts