„Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve; árulással fognak vádolni…” – írta maga Görgey Artúr, az élő vértanú, aki tulajdonképpen megjósolta, hogy árulással fogják vádolni.
Vajon tényleg áruló volt? Milyen lehetett egy ilyen vád árnyékában leélni egy elég hosszú életet? Írásunkkal az árulás mibenlétét járjuk körül Görgey ellentmondásos személyiségén keresztül…
Görgey Artúrt árulónak tartották közvetlen a 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése, a Haynau-féle véres megtorlások idejétől élete végéig, 1916-ig.
Az árulás 8 motívuma
Mik lehetnek ennek a kétségbeesett cselekedetnek a motivációi?
1) A félelem – Görgey vádlói elsősorban erre gondolhattak, letette a fegyvert, eladta a szabadságharcot az élete meghagyásáért cserébe.
2) A haszon (anyagi vagy lelki: hatalom, pozíció, bármilyen nagymérvű kedvezés). Ez Görgeynél nem játszhatott, közismerten puritán ember volt, megelégedett azzal, amije van rangban, befolyásban, vagyonban.
3) Gyenge jellem, gerinctelenség, túlzott befolyásolhatóság – Görgeyt ellenfelei is nagy jellemnek, határozott szinte rendíthetetlen karakternek tartották.
4) Csalódottság, amikor valaki meghasonlik korábbi önmagával, hitével, eszméivel, eszmetársaival olyannyira, hogy elárulja azokat. Görgey emlékirataiban, későbbi cikkeiben bizonyságot tesz arról, hogy a szabadságharc eszméihez hű maradt, még nevében az ipszilont is i-re változtatta az egyenlőség nevében.
5) Bosszú, vélt vagy valós sérelmek megtorlása
6) Elfogultság, amikor valaki a vele egyet nem értőket kellemetlen helyzetbe hozza, ha van módja rá feljelentéssel vagy csak szimpla jelentéssel.
7) Ármánykodás, intrika, rosszindulat.
8) Olyan a természete, akik egyszerűen szeretnek, vagy nem bírnak nem árulkodni. Az utóbbi négyet Görgey szilárd jelleme kizárja.
Legfőbb bűne, hogy életben maradt, de nyugodtan alhatott, lelkiismeretét semmi sem bánthatta
Áruló volt-e Görgey? Egyetlen gondolatában sem. Csodálatos szeszélye a sorsnak, hogy életben maradt. A nemzet szemében ez volt a legfőbb bűne. Ezt nem lehetett s ezt nem tudták megmagyarázni két emberöltőn keresztül. Mi is az ő életigenlése, tesszük fel meghatározó kérdését sorozatunknak: hogy kibírta, a kompromittálást, a hamis vádakat egy nagyon hosszú életen keresztül.
Egy epizód kitűnően jellemzi ezt. Épp utazott valahova, amikor az állomásfőnök felajánlja szobáját, nem fogadja el, lefekszik egy fapadra s a legnagyobb nyugalommal elalszik. A tömeg közel jön, s megdöbbenve látják, hogy az áruló milyen édesen tud aludni a fertelem és utálat tengere közepett. Görgey nyugodtan alhatott, lelkiismeretét semmi sem bánthatta. Kötelességét híven teljesítette s az a büszke öntudat élhetett benne rendületlenül, hogy a magyar kardnak, a magyar vitézségnek ő volt az utolsó legendás hőse.
Leteszi a fegyvert, de hogy teszi le
És hogy leteszi a fegyvert, de miért is, mert nem szereti a vért feláldozni, ha van menekülésre lehetőség. Hiszen, ha hősi harcban el akarta volna veszteni a hadseregét, számtalanszor megtehette volna, de ő mindig megmentette a hadat. Mi ez is, ha nem életigenlés, sőt ezernyi élet kímélése, mentése. Görgey katonai lángész volt s nem értett ahhoz a bolthoz, amit úgy hívnak, hogy Magyarország. Amit tett, tette mint katona, aki kénytelen volt politikai tényt is cselekedni.
„Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve; árulással fognak vádolni…” Görgey Artúr
Be is vált a jóslata. Kossuth vidini levele után mindenki árulónak is bélyegezte. A többi honvéd tábornoktól eltérően Görgey (orosz közbenjárásra) kegyelmet kapott és egészen 1867-ig Klagenfurtban raboskodott. Szabadon engedése után Visegrádon élt. Sok köszönet nem volt benne. Élete végéig árulóként tekintettek rá. Munkát sehol nem kapott, ellenben gyakoriak voltak a beszólogatások és egyéb inzultálások is. Görgey nem vette fel ezt, tiszta volt a lelkiismerete és felülmúlhatatlan volt az életigenlése. 1916. május 21-én, 98 évesen halt meg.
