Dr. Komáromi István volt rendőrfőkapitánnyal, művésznevén Komáromi Pistivel a vesztések tükrében beszélgettünk életigenlésről. Szó volt dalainak megszületéséről, szeretetről, szerelemről, elmúlásról-elengedésről, sírásról-nevetésről, egészségről-gyógyulásról, természetességről. Az is kiderült: Pisti a pezsgőt életformának tartja, a relaxáció és a nevetés mellett a legfontosabb adomány számára a hinni tudás. Dalai közül nekünk is ajánlott egyet.

 – Hogyan vezetett utad a színpadra?

– Kettős én vagyok születésemtől fogva, egyrészt nagyon érzékeny vagyok a problémákra, másrészt kemény, határozott, katonás ember is vagyok. Ez a kettősség végigkísért a pályámon. Sokan azt gondolják, hogy a rendőrség után kezdtem zenélni, ami nem így van, mert gyerekkorom óta zenélek. Ha nekem valaki 18 éves koromban azt mondja, hogy rendőr leszek, nemhogy rendőrtábornok harsány hahotában törtem volna ki, vállig érő hajjal, suli-zenekarban, villamos ipari technikumban érettségizve, Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath gitározva. De az élet forgandó.

Problémamegoldó író ember vagyok. A dalszövegeim azért hitelesek, mert magából az életből jöttek. De van, mikor feldolgozok műveket, például Ady versének a Karácsonyi regének, amit Szabó Gyula mond el, a zenei hátterét én szereztem. Folyamatosan zenélek Kárpát-medence szerte és Ausztriában, az USA-ban, felléptem Irakban Moszul ostroma előtt, mostanság mennek a tárgyalások Algériával az ottani miniszterelnök hívott meg bennünket. Szeretem, amit csinálok, és úgy érzem, nekem soha többet nem kell dolgozni.

– A 136 dalod közül az egyik legszeretettebb, legideillőbb a Búcsúdal… Hogyan született?

– Néha járkálok temetőkben, kórházakban, nem árt látni, hogy mi lesz a dolgaink vége. Ezek után másképp értékelem, igenlem az életet. Húsz éve írtam a dalt, magam is meglepődtem, hogy mekkora siker lett. Sláger lett idézőjelben a temetőkben, mindenhol. Nem halt meg senkim, úgy született, hogy beszélgettem egy temetkezési vállalat vezetőjével. Meghívtak egy krematórium-látogatásra és valahogy ezeknek a hatására kikavarodott ki belőlem a Búcsúdal, de amikor utólag ránéztem a szövegre rácsodálkoztam, hogy biztos a Jóisten vezette a kezemet.

– Meg lehet szokni az elvesztést?

– A Maslow-féle szükségleti hierarchiában az első szint a fizikai létfenntartás, (táplálkozás, ruházkodás) a második szint a biztonsági szükséglet, ami a biztonság foglalja magában. Az a helyzet, hogy félünk az ismeretlentől, és ez van a halállal is. A legnagyobb, legismeretlenebb ismeretlentől félünk, de mindenkinek eljön az igazság pillanata, akár gazdag akár szegény, a kétszer két méteres, földalatti lakba költözés elkerülhetetlen. Jó lenne ezt már az élet folyamán tudomásul venni, e szerint élni, mások iránt jó szívvel viseltetni, segíteni a többieknek, akkor talán jobb lenne ez a világ.

– Hogyan kerültél közel a természetes életmódhoz?

– Egy rendőrségi pszichológus barátom egyszer mesélni kezdett arról, hogy ő az embereket az egészséges életmódra tanítja. Azt is mondta, hogy alapvetően nem az üzlet miatt csatlakozott egy magyar, tisztességes, értékesítési hálózathoz. Azt mondtam mérnök ember lévén, hogy semmit nem hiszek el, amíg ki nem próbálom. Kipróbáltam, nagyon bevált, kezdtem megváltozni, visszatért az egészségem, 10 kilót fogytam, 10 éve antibiotikum nem volt a számban, tiszta, természetessé visszaváltoztatott, szűrt vizet iszunk, olyan anyagokat veszünk magunkhoz, ami a megelőzést segíti.

– Mit javasolsz a hazai polgároknak, hogyan éljenek életigenlően?

– Természetes, valódi élelmiszereket fogyasszanak és igyekezzenek stressz-mentes, irigykedés-mentes, jó légkörben élni, rengeteget mosolyogni.

– Ajánlottál nekünk is egy dalt a repertoárodból…

– Igen, amikor elkezdtünk beszélgetni még műsoron kívül, akkor említetted, hogy mi a felfogásotok, miket csináltok, beugrott, hogy az „Ami a miénk, az a miénk legyen!” című dalom lefedi nagyjából a tevékenységeteket: „él a remény, hogy új csodát tegyen, mert az álom valóság lehet, ami minket büszkévé tehet. A jóság klubja, ez a holnapunk.

– Mi az életigenlésed?

– Nagyon szeretek relaxálni, mert úgy érzem, hogy egyik részem túl előre szalad, a másik meg lemarad, olyankor utolérem magam. Sokat sétálok, inkább zöldségpárti vagyok a gyümölccsel szemben, viszont az étcsokit nagyon szeretem. Alvásügyben erősítenem kell és van, amiben „bűnözök,” ez a pezsgő, de az nekem életforma. Mindennek a pozitív gondolkodás az alapja, ami végső soron a hit.


Az interjú az eletigenlok.hu OnkoRádió Flow rovatában Az álom valóság lehet – ami a miénk, az a miénk legyen!” c. elhangzott riport rövid szöveges, szerkesztett változata.

Kapcsolódó: Interjú Dr. Komáromi István volt rendőrfőkapitánnyal

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek