Mindennapi életünk meghatározó részét képezik a társas interakciók sorozatai. A más személyekkel történő kapcsolattartásnak számos pozitív és negatív hatása lehet a személyes életünkre, a gondolkodásunkra, a hangulatunkra, az érzelmeinkre stb. Általánosságban elmondható, hogy a fokozott stresszt eredményező helyzetek nagy része szintén a másokkal történő kommunikációra vezethető vissza, hiszen stresszforrásként jelentkezhet a kommunikáció tartalma, módja, stílusa egyaránt. A ránk ható stressz csökkentése érdekében fontos, hogy legyenek megfelelő módszereink a személyes jogaink és érdekeink védelmére, illetve érvényesítésére.

A személyhez fűződő alapvető jogok védelmét Magyarország alaptörvénye („Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.”), valamint a Polgári Törvénykönyv („Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jó hírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.”) is egyértelműen rögzíti. A jogszabályba foglalt védelem ellenére, a mindennapjaink során az alapvető jogaink érvényesítése gyakran ütközik nehézségekbe.

Sokak számára jelentős szorongással járhat a saját érdekek melletti kiállás és cselekvés, ezért a konfliktus kerülése érdekében – mások igényeinek, szükségleteinek előtérbe helyezése mellett – inkább lemondanak a saját alapvető érdekeik érvényesítéséről. Az önérvényesítő viselkedésről való lemondás ellenpólusaként, az agresszív viselkedést tanúsító személyek akár a más embereket megillető jogok figyelmen kívül hagyásával is érvényre kívánják juttatni saját érdeküket. A két pólus között helyezhető el az asszertív viselkedés, amely során a saját érdekek képviselete, az érzések őszinte kifejezése, a saját személyes jogok gyakorlása úgy történik, hogy eközben az asszertív viselkedést tanúsító egyén figyelembe veszi más személyek hasonló jogait.

Az asszertív viselkedés és a stressz közötti kapcsolat a szükségletek kielégítése mentén magyarázható.

Az a személy, aki rendszerint az önérvényesítés asszertív módját választja, a szükségletei kielégítését úgy éri el, hogy eközben hatékony, jól működő társas kapcsolatokat képes fenntartani. Aki viszont mások érdekeinek előtérbe helyezésével, rendszeresen lemond az asszertív viselkedésről, a saját, ki nem elégített szükségletei által generált stressz hatásának lesz kitéve. Az agresszív viselkedéssel jellemezhető személyek pedig nagy valószínűséggel elérik a szükségleteik kielégülését, viszont a társas kapcsolataik szegényessé válhatnak, ami szintén stresszforrásként léphet fel.

Az asszertivitással foglalkozó szakirodalmak többségében a szerzők rendszerint hangsúlyozzák az alapvető személyes jogok védelmét. Számos lista létezik az asszertív jogok tekintetében, az alábbi Urbán Róbert Az egészségpszichológia alapjai című könyvéből idézve Perczel-Forintos Dóra és Tringer László: Az asszertív tréning alkalmazása a mentálhigiénés ellátásban című tanulmányából származik:

Asszertív jogok listája

1. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled!
3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
4. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket.
5. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.
6. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményed.
7. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: „nem tudom”.
8. Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd.
9. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
10. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.
11. Jogod van ahhoz, hogy kérd, amit szeretnél.
12. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.
13. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet!

Az asszertivitás alapja, hogy az adott helyzetben (itt és most), a helyzetnek megfelelő információt közlünk magunkról, valamint információt gyűjtünk a másik félről. Értő figyelemmel fordulunk a társunk felé, igyekszünk tisztázni a releváns tényeket. További fontos szempont, hogy a kommunikációnk hiteles és egybehangzó legyen, ami a verbális és nonverbális csatornák által közölt információk összhangját jelenti. Az asszertív kommunikációt segítő, széles körben ismert és elfogadott vázlatot Bower és társa (1991) dolgozta ki, amely az alábbiak szerint épül fel:

1. A konkrét helyzet bemutatása, amelyben a másik fél konkrét viselkedésére és a helyzet objektív jellemzőire fókuszálunk.

2. Fejezzük ki a gondolatainkat, az aggodalmainkat, az érzéseinket „én-közlések” formájában, az az egyes szám első személyben.

3. Javasoljunk alternatív, számunkra is elfogadható, konkrét viselkedésformát a másik személynek.

4. Ha szükséges, tárjuk fel a kifogásolt magatartás lehetséges következményeit, azaz mondjuk el, hogy várhatóan mi fog történni, ha a helyzet nem változik.

Az asszertív viselkedés tanúsítása során megtapasztalhatjuk, hogy a saját érdekeink és a mások érdekeinek érvényesítése nem egymást kizáró lehetőségek. Kellő nyitottsággal, elfogadással és az egymás iránti kölcsönös tisztelet tanúsításával a konfliktusok kezelése kevesebb stressz átélésével is megvalósulhat. Az asszertív viselkedés tanúsítása természetesen nem megy mindig és mindenkinek könnyedén, de gyakorolható és fejleszthető, amihez szükség esetén érdemes megfelelő szakemberek által nyújtott segítséget (például asszertív kommunikációt fejlesztő tréningeket) igénybe venni.

Forrás: mindsetpszichologia.hu/Szeriné dr. Ormándi Erzsébet)

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek