Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 6 perc

címlapinterjú Popova Aleszja Kossuth-díjas balettművésszel

Mindig figyelt arra, hogy nem táncosnő, hanem balerina, azon belül is klasszikus balett táncos.

A tánc, a táncolás sokunk számára az örömteli pillanatokat jelenti. Szinte mindenki ismeri a mondást: örömében táncra perdült. Az, hogy valaki áttáncolja az életét, talán nincs is szebb álom. De vajon mindig öröm a táncolás? A hivatásos tánc is csak örömteli tevékenység? A táncpróbákkal járó kemény edzések után a színpad a fizikai fájdalmakat képes-e feledtetni? – ezekről beszélgettem Popova Aleszja Kossuth-díjas, érdemes művésszel.

Aleszja szerencsés ember vagy, a hivatásod egyben a foglalkozásod is. Mikor döntötted el, hogy a tánc, azon belül a balett lesz a te utad?

A zene szeretete indított el a tánc felé. A szüleim és a nagyszüleim komolyzene rajongóként több mese és melódia lemezt hallgattak otthon. Ezek közül különösen is nagy hatást gyakorolt rám Csajkovszkij Hattyúk tava c. meselemeze, de nem hiányozhattak Chopin, Liszt és Mozart kiemelkedő művei sem. Következő meghatározó élményem a Győri Balett iskolája, ahol első mestereim, Ludmilla Cserkaszova és Markó Iván voltak. Mindent Markó Iván szárnyai alatt tanultam meg, amit erről a művészetről és a színházi világról tudni érdemes. Emberileg, lelkileg is nagy hatást gyakorolt rám, s a mai napig is a legnagyobb formátumú művészek közé sorolom. Óriási dózist kaptam általa, az ő művészeti nevelése minden jövőbeli utamat, viszonyomat a tánchoz, érzésekhez, emberekhez, szerepekhez nagyban befolyásolta. Későbbiekben a Magyar Táncművészeti Főiskolán (napjainkban Magyar Táncművészeti Egyetem – a szerk.) folytattam tanulmányaimat, majd a Magyar Állami Operaház tagja lettem.

Tudjuk, a balettnek óriási követelményei vannak. Mire van szükség leginkább ehhez a hivatáshoz?

Elsősorban fizikai állóképesség, lelki alkalmasság, tűrőképesség és alázat kell ehhez a művészethez. Fontos tudni, hogy milyen szerepet táncolok, meg kell ismerni a hőst, akit alakítok és a történet miliőjét. Ehhez a korabeli zenék és irodalmi művek is sokat segítenek.

Minden balett tánc, de nem minden tánc balett… Megállja ez a helyét?

Igen, erre mindig figyeltem, hogy nem táncosnő, hanem balerina vagyok, azon belül is klasszikus balett táncos. A balett régi hagyományokra vezethető vissza, ezért szellemiségében és történetileg tekintve is vissza kell térnünk XIV. Lajos Napkirály udvarába, ahol a klasszikus balett megszületett.

Volt-e olyan pont, amikor úgy érezted „ezt nem akarom”?

Alapvetően nem volt ilyen. A lényeg a hozzáállásban rejlik. Az emberek szeretnek inkább a nehézségekről beszélni, pedig a Jóisten, aki által a Földre születtünk, ezeket az akadályokat feladatként adja. Az, hogy ezeket miként oldjuk meg, már a mi döntésünk.

Mi számodra a tánc?

A tánc mindenhol jelen van. Már az ősemberek is összeütögettek köveket és fadarabokat, a sámánok szertartása is egyszerűbb ritmikus mozgásra hasonlított. Egyébként a tánc minden válfaját kedvelem, legyen az tangó, néptánc, break tánc, modern tánc… Egy utcazenész, akiben meglátom- meghallom az isteni szikrát, ugyanúgy elvarázsol, mint egy híres művész. Ha látom valakiben a tehetséget, a hozzáállást, a szeretetet, még ha nem is professzionális szinten műveli, le tud venni a lábamról. Egy hétvégi kórus ugyanúgy meg tud ríkatni, mint a La Scalában a Bohémélet.

Milyen különleges képességed van, amit a tánc adott és hiányozna belőled, ha nem táncolnál?

Nagy adománya a Teremtőnek, hogy neves művészek keze nyomát viselem magamon. Életem fő irányvonalai megmutatták az utat. Úgy érzem nem is tudtam volna másképp lépni vagy mást választani, ez belülről jött. Olyan nagy mesterektől tanulhattam, mint Sebestény Katalin, Kun Zsuzsa, Szumrák Vera, Orosz Adél, Irina Kolpakova, Ninel Kurgapkina, Markó Iván, Dózsa Imre, Seregi László, Harangozó Gyula.

Az Aleszja és Vladimir Klasszikus Balett Táncstúdióban, amit a férjeddel közösen alapítottatok, profikat és kezdőket is egyaránt tanítasz. Mindenki megtanítható táncolni?

Igen, mindenki, a lényeg, hogy megtaláld önmagad a táncban, persze abban van különbség, hogy milyen szinten. A klasszikus balett minden táncszerű mozgásforma alapja, ezért különböző sportágak, például a műkorcsolya, a művészi torna és más tánctípusok gyakorlói is tanulnak nálunk. A klasszikus balett pszichésen is gyógyít, ezért egyfajta mentálhigiénés feladata is van. Bizonyos szintig tehát minden tánc megtanítható, de a magas kvalitás elsajátításához nagy elszántság, megfelelő hozzáállás és rengeteg gyakorlás szükséges.

Imádnak a tanítványaid…

Azért szeretek tanítani és azért is kezdtem el balettozni, mert szeretek adni az embereknek. Mikor tanítok, elmondom, a lehetséges akadályokat, hogy mire kell figyelni, a színpadi táncot milyen előkészületek előzik meg, milyen gondolatok és érzések fejezik ki az adott szerepet. Ez egy nagyon komplex műfaj. Mielőtt a művész a színpadra lép nem elég tudnia a szöveget és a kézmozdulatot, annak az idejét is tudnia kell, hogy mikor használja azt a kézmozdulatot és abban a pillanatban, hogyan van jelen a színpadon.

Amikor készültem erre az interjúra megnéztem a klasszikus filmet a „Shall We Dance-t” (Hölgyválasz) a szereplők életében minden automatikusan zajlik, mindenük megvan… de a munkasikerek és a pénz már kevésnek bizonyultak. Megtölthet-e szenvedélyes életszeretettel a tánctanulás egy motiválatlan életszakaszt?

Nagyon sok ember azért választja a táncot, mert mentálisan, habitusában olyan motiváltságot, koncentráltságot biztosít és energiákat szabadít fel, ami valóban helyreállítja a testet-lelket és életszeretetet ad. Ez nagyon fontos, főleg a mai világban.

Imádod az életet játszi könnyedséggel, temperamentumosan megközelíteni, tele vagy kíváncsisággal, játékossággal az élet hétköznapi részében is… Erre a felfogásra a tánc tanított meg vagy genetikai örökséged a felszabadult problémamegoldás képessége?

Végül is mindkettő. Alapvetően saját magamnak kell megtalálni a megoldásokat, akkor miért ne tegyem könnyedén és pozitívan? Vagy megküzdünk, vagy elfutunk a félelmeink elől. Ezzel minden ember szembesül az élete során. Ezért fontos a hit. Ha nincs hited és kapaszkodód, nagyon nehéz felállni és továbbmenni. Nagy ajándék a család, a tanáraid, a mestereid, akik nem árulnak el. Nekem is voltak mélypontjaim, de nem mindegy, hogy miként és milyen gyorsan jöttem ki belőlük. Belül fiatal vagyok, és ezt szeretném megmutatni másoknak is. Mindenki keresse meg magában ezt az énjét és ezt a lelkületet sugározza kifelé. Nem szabad megtörni belül! Az emberek nem azért öregszenek, mert az évek múlnak, hanem mert legbelül feladják. A kor és az életfelfogás nem évszámokban mérhető, hanem az ember lelkületében.

Kislányaid „mik lesznek, ha nagyok lesznek”?

Mit adsz át nekik a saját életszeretetedből, tapasztalatodból? Majdani megtalált saját útjukban kell megerősítenünk őket. Cselekedeteinkkel mutatjuk nekik a helyes irányt és nevelgetjük őket szerető segítségünkkel. Remélem boldog, kiegyensúlyozott és önazonos emberekként élik majd a felnőtt életüket is.

A rák ellen, az emberért, a holnapért! Alapítványnak van egy 12 szirmú ismert egészségvirága, amiben fontos egészségmegőrző életterületek vannak jelölve. Melyik számodra a legfontosabb 3 szirom közülük? Mi az, ami esetleg hiányzik belőle?

Mindegyiket fontosnak tartom, de ha hármat kell kiemelnem, akkor az az ima, a zene-ének-tánc és a pozitív gondolkodás. Ami nekem hiányzik a szirmok közül az a hit, ami más, mint az ima. A hit olyan érzés, ami soha nem hagy el bennünket. Hihetek a Jóistenben, a szüleimben, a gyermekeimben és a hivatásomban is. Az ima már valakihez szól. Hívő keresztényként az én fohászom a Jóistent szólítja, aki a lehetetlent is meg tudja változtatni.

Milyen az egészséghez való viszonyod, tudatosan egészségesen élsz?

Egy valamit nagyon preferálok, amit a nagymamámtól tanultam, hogy aludni kötelező! Főleg az éjfél előtti alvás a legjótékonyabb. Ha kialszom magam, teljesen regenerálódom. Az édesanyám féle 10-15 perces pihentető alvás csodákat művel!

Mi a hobbid? Hogyan pihensz, mi számodra a kikapcsolódás?

Minden, ami örömmel tölt el a hobbim, a kalácssütéstől egészen az adventi koszorú sajátkezű készítéséig. Szeretek főzni, fotózni és az utóbbi időben verseket is írok. Ez egy új művészeti ág az életemben és az csak külön öröm, ha a verseim által is tudok valami matérián túlit adni az embereknek.

Közelegnek a decemberi ünnepek, a szeretet és a nyugalom ideje… Hogyan készülődsz, milyen az ünnepvárás a családodban?

Nálunk egész decemberben ünnep van. A férjemmel közösen vezetett balett stúdiónkba meghívjuk a Mikulást és mézeskalácsot is készítünk majd a két lányommal. Az utóbbi években már december közepére feldíszítjük a karácsonyfát, utána gyökerestől kiültetjük a kertbe. Ezt a férjem hozta a családba, aki orosz származású, ezért az ortodox karácsonyt is megünnepeljük. Természetesen a Jézuska hozza az ajándékokat.

Mi az életigenlésed, Aleszja?

Aki megszületik erre a Földre, már életigenlő. A Jóistentől megkaptuk a szabad választás jogát, hogy szeressük egymást és örömmel adjunk mindenkinek. Ez az életigenlés.

Vajda Márta

*„A Fény” című vers a Kultúra rovatban olvasható a művésznő ajándékaként.

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts