“Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek”.  (Kosztolányi Dezső)

„Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második már természetszerűleg következik” (Krúdy Gyula)

E héten életigenlő nagyjaink közül Krúdy Gyulára emlékezünk halálának nyolcvanhatodik évfordulóján.

Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus  realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.

Szécsénykovácsi Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, Óbuda, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere. Gyakrabban használt álnevei: Ábrándi, Alföldi remete, Balatoni remete, Fráter Julius, Gyula bácsi, Jó barát, Kuruc levente, Mélacsai, Mézes­kalácsi, Nők öreg híve, Óbudai remete, Pletykási, Régi ablakok alatt sétáló, Rezeda úr, Rezeda Marcell, Szigeti harkály, Szigeti remete, Szigeti sétáló, Szindbád, Templárius, Török Gedeon.

Már írói álneveinek mennyisége és milyensége mutatja, hogy tollforgató gazdájuk mennyire szeretett élni, nézzük hát a drága Krúdy életigenlését.

Nagyerejű párbajhős; Krúdy életigenlő merészsége

Sokan nem is sejtik, hogy Krúdy Gyula nem csak a tollat forgatta ügyesen, de a kardot is. Közel 190 cm magas és nagyerejű ember volt, aki viszont nagyon könnyen kijött a sodrából. Számtalan történet maradt fent elvert férjekről, katonákról és párbajra hívott gőgös férfiakról. Az életigenlés ilyenkor nála nemhogy létbátorsággal, hanem élet-merészséggel, sokszor élete kockáztatásával párosult. Az egyik legismertebb sztori az a párbaj, amelyben legyőzte Sztojanovics Viktor huszárkapitányt egy kétmenetes csörtében. Történt ugyanis, hogy Szindbád megálmodója betért egyik pesti kedvenc mulatójába, ahol soktagú társaság várta a híres írót, köztük a Herkules termetű, rettegett, legyőzhetetlennek hitt Sztojanoviccsal. A huszárkapitány már hallott Krúdy hihetetlen erejéről, ezért az est folyamán végig inzultálta, míg a végeredmény egy reggeli párbaj lett. Végül az író oly nagyon megsebesítette a szemén a kérkedő kapitányt, hogy a kardpárbajt be kellett fejezni a segédek kérésére. Máskor viszont Szentkirályi Béla rendőrfogalmazóval gyűlt meg a baja, aki szintén sértegette a könnyen dühbe jövő Krúdyt. ennek az afférnak végül az utcán egy jól irányzott pofonnal lett vége, az író egyszerűen a földre küldte a hepciáskodó rendőrfogalmazót.

Krúdy az asszonyszívek és hálószobák kapitánya; a női nem szeretete, mint életigenlés

Krúdy még alig 20 évesen vette el feleségül a nála 6 évvel idősebb, Spiegler Bellát, akivel Budapesten az Auróra-körben ismerkedett meg, ahol a művelt ifjúasszony bizony álnéven írogatott. Két gyermekük is született, bár nem sok időt töltöttek együtt életvitelszerűen, mivel Krúdy jobban kedvelte a mulatozásokat, a szeretőket és a titkos hotelszobákat a családi otthon melegénél. Egészen a Tanácsköztársaságig Krúdy hivatalosan nem is vált el az asszonytól, akkor is csak azért, mert szerette volna feleségül venni legújabb szerelmét, Rózsa Zsuzsikát. Egyébként Bella élete végéig hihetetlenül szerette az írót, bármennyire is nem voltak boldogok közös életük során. Sokan ennek tulajdonítják, hogy 1933-ban öngyilkos lett, nem sokkal Krúdy halálát követően. De térjünk vissza a második feleséghez, Zsuzsikához, akit hihetetlen botrányok közepette ismert meg az író. A világháború alatt Krúdy többnyire a mai Corinthia, egykori Royal Hotelben lakott, ahol szerelmi viszonyba került az igazgató, Várady Gyula feleségével. Várady és felesége, Regina többször vendégül látták őt balatoni nyaralójukban, itt ismerkedett meg az asszony első házasságából született leányával, a 16 éves Rózsa Zsuzsikával. Ez a találkozás szerelem volt első látásra, Krúdy meg is szöktette rögtön a leányt, nem kis felháborodást okozva ezzel. Az egykori sértett szerető, az édesanya mindent elkövetett, hogy útját állja a kapcsolatnak, de Zsuzsika végül kiköltözött az idősödő íróhoz a Margitszigeti szállodaszobájába, és 21 éves korában feleségül is ment hozzá. Egy gyermekük született Krúdy Zsuzsa.

Krúdy a zseniális étek-leíró; életigenlés, életszeretet, mint ételszeretet

Kedvenc gyermeke Krúdy Zsuzsa volt az, aki az író halála után könyvbe rendezte Krúdy kiadatlan és ismeretlen receptjeit, gasztronómiai leírásait, szösszeneteit. A bohém író ugyanis a borok és ételek nagy szerelmese volt, a finomságokat pedig novellákban, regényeiben örökítette meg. Ma is csak az ő révén ismerjük az Újházy Edéről elnevezett finom tyúkhúslevest, vagy a tányérhúst, amit Szindbád is szívesen fogyasztott. Gasztronómiai leírása olyan érzékletesek és részletesek, hogy az olvasó szinte a szájában érzi az ízeket. Mindemellett Krúdy soha nem főzött, jobban kedvelte a készen kapható fogásokat, imádott vendéglőkben, szállodákban és kávéházakban enni, sokszor megörökítette az ott dolgozókat is, így például Vendelint, a szolgálatkész főúrt.

Krúdy-fröccs: 9 deci bort kell 1 deci szódával keverni. Az író szerint ilyen arányban a víz „megnevetteti“ a bort. avagy bor, mint életigenlés.

Krúdyról rengeteg anekdota maradt fenn, amelyek őrzik, milyen is volt ő a mindennapokban. Nevezhetjük kicsapongónak, bohémnak, furcsa szokásokkal és rendkívül heves vérmérséklettel. Imádott étterembe járni, de nem ám úgy, mint az átlagember. Krúdy ugyanis előszeretettel ette meg ebédjének vagy éppen vacsorájának miden fogását más-más vendéglőben. Imádta a nőket, szeretett utazni, de kocsival nem, csakis lóháton. Az éjszakai dorbézolás, a nagy lakomák, ivászatok a mindennapjainak részét képezték, na és persze nem vetette meg a szerencsejátékokat sem. Sok időt töltött Ady Endrével, és véget nem érő mulatásokban vettek részt együtt, hiszen Ady szintén önpusztító életet élt. Ady csak úgy emlékezett ezekre az időszakokra, hogy Krúdy jó társaság volt, mert “jól tudott bor mellett hallgatni”. Volt ugyanis olyan alkalom, amikor Krúdy órákon át ült Adyval a kocsmában úgy, hogy egy szót sem szólt, csak ivott.

A gasztronómia megszállottja volt, ínyencsége nem ismert határokat. Kedvenc itala a bor volt, amelyet gyakran fröccsként fogyasztott el. Saját fröccsreceptet is alkotott, de ember legyen a talpán, aki rajta kívül ezt képes legyűrni. A fröccs ugyanis nála abból állt, hogy 9 dl borhoz 1 dl szódát adott. Állítólag még egyik saját lányát is fröccsben mérte. Amikor ugyanis megszületett a kicsi, megkérdezték tőle, hogy mekkora a gyermek, mire Krúdy úgy válaszolt, hogy “négy liter és három deci”. Azt is terjesztették róla a kortársak, hogy egy ültő helyében meg tud inni száz fröccsöt. Bár ez a történet annyira nem hihető, mivel Krúdy nagyfröccsöt ivott, így harminc litert kellett volna meginnia egyszerre. Az viszont már inkább helytálló, amit barátai is nem egyszer láttak, hogy naponta négy és fél liter bort gurított le a torkán. Nem is csoda, hogy műveiben nagy szerepet kapott az ételek, az italok, na és persze a nők dicsérete.

Kedvenc itala: fröccs, bor Szindbád alakjának megteremtője a modern magyar prózaírás egyik legkiválóbb mestere volt. Nagyra értékelte a finom borokat és az ínycsiklandó ételeket. Igazi ínyenc volt, regényeiben is nagy figyelmet szentelt az ételeknek és az italoknak. Nála érzékletesebben senki sem tudott megjeleníteni egy amolyan régi fajta, komótos étkezést, amikor szinte látjuk, ahogy rezeg a velő a velőscsontban.

Írói termékenység és eredetiség, mint életigenlés

Ahogyan emberileg, úgy szakmailag is különös jelenség volt Krúdy a 20. század irodalmi életében, de szakmai tevékenysége vitathatatlan. Még tizenévesen jelent meg első novelláskötete, majd újságíróként számos folyóiratnál dolgozott, többek között a Nyugatnál. 35 évesen jelent meg A vörös postakocsi című regénye, amellyel egy csapásra országos hírnevet szerzett magának. A magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója, újságírója volt. 52 regény került ki a keze alól, több mint háromezer novella, és ha éppen úgy tartotta kedve, akár három publicisztikát is képes volt papírra vetni egy nap alatt. A romantika, a modernizmus, a realizmus mind megtalálható műveiben, amelyekben sajátos hangon, nagyon egyedien ábrázolja a társadalmat és az emberi lélek rejtelmeit.

Krúdy Gyula éjszakái

A nagyközönségnek a mai napig az jut eszébe Krúdyról, hogy Krúdy meglehetősen extravagáns életet élt. Este 7 órakor kelt fel, 8-kor reggelizett a New York kávéházban, majd gyalogosan átsétált a Tabánba. A tabáni kocsma volt a törzshelye. Krúdy itt kizárólag pörköltet evett és vörösbort ivott hozzá. Az asztalnál sem irodalomról, sem politikáról, sem művészetekről nem lehetett beszélni, csak nőkről, de azokról bármit és bármennyit. Általában hajnali 3-4 óráig tartózkodott ezen a helyen, majd megérkezett érte a kocsis, aki mindig ugyanazt a kérdést tette fel: ,,Hova megyünk Gyula úr?“. S a válasz annak rendje és módja szerint mindig ugyanaz volt: ,,Haza, a kis kitérővel.“ Amely alatt azt kell érteni, hogy Krúdy ezalatt mindig talált magának egy-egy bolyongó szépséget, akit hazavitt, befektette a felesége és maga mellé az ágyba, s azok ketten simogatták az írót egész addig, míg az el nem aludt. Visszatérve italozási szokásaihoz, Krúdy nevéhez egy fröccsfajta megalkotása is fűződik, amely olyan tömény, hogy a fröccs elnevezés inkább a vicc kedvéért van ráaggatva. A róla elnevezett fröccsben (Krúdy-fröccs) ugyanis 9 deci bort kell 1 deci szódával keverni. Az író szerint ilyen arányban a víz „megnevetteti“ a bort.

Utolsó évek

1926–27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról, és a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928–29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a Magyar Rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amiből aránylag gyorsan felgyógyult. A nagy gazdasági világválságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.

1931–32-ben szegényes körülmények között élt, újra rászokott az italra.

1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengőre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták.

Egészsége egyre romlott, míg végül a szervezete 1933-ban, 55 éves korában feladta a harcot.

Batári Gábor

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek