A dicsérettől az érintésig. Miből érzed leginkább, hogy fontos vagy?
Ha igaz az a mondás, hogy mindenki magából indul ki, nos, nagyon félre fognak siklani szeretetkapcsolataink, de még normál személyközi viszonyaink is. Gary Chapman munkáit kiemelten érdemes olvasni a témában, szerencsére egyre többen ismerik nevét és gondolatait. Írásaiban 5 úgynevezett szeretetnyelvet különít el. Mindannyiunkra jellemző egy mintázat.
Vannak preferált és kevésbé fontos szeretetkifejeződéseink. Ahhoz, hogy jól legyünk a bőrünkben kiemelten fontos, hogy az adok-kapok interakciók során a számunkra fontos másokkal azonos hullámhosszon kommunikáljunk, vagy legalább tekintettel legyünk a másik igényeire, vagyis arra, milyen is ő valójában.
Az öt típus a következő
1. Akkor tudod, hogy szeretnek, hogy ha kapsz verbális megerősítést
„Jól van, ezt ügyesen csináltad!”, „Ez igazán nagy dolog, amit elértél, minden elismerésem.” „Nohát, vettél laktózmentes tejfölt, de drága vagy, úgy köszönöm, hogy figyelsz az apróságokra is, igazán jólesik.” Ha ebbe a típusba tartozom, és megkapom ezeket a pozitív visszacsatolásokat, úgy érzem majd, minden a helyén van. Minden egyes verbális dicséret egy-egy megerősítés lesz számomra, s többet fogok mosolyogni, evégre szeretnek.
2. Akkor tudod, hogy szeretnek, ha apró szívességeket megtesz neked a másik.
Van, aki a tettekből mér le mindent. Ha ebbe a csoportba tartozom, dicsérhet engem bárki, ez nem lesz lényeges, elvégre abból tudom, hogy szeret, ha ezt és ezt elintézi helyettem és effélét közöl: „Édesem, lebeszéltem a gázszerelővel, kedden jön.” „Délután, gondoltam, elmegyek a postára, feladtam a leveleket, amiről beszéltünk a múltkor.” „Elintéztem, hogy anyám vigyáz a gyerkőcökre a következő két napban.” stb.
3. Akkor tudod, hogy szeretnek, ha ajándékot kapsz.
Ezt a jelenséget nem hivatalosan akár „hűtőmágnes-szindrómának” is hívhatnánk. Vannak emberek, akik megőrülnek az apró mütyürökért. Nem azért, mert az olyan fontos, hanem mert az ő elsődleges szeretetnyelvük az ajándék. Ha ezt tudjuk, járjunk a kedvünkben. Egy apró kis tárggyal ugyanis mintha a csillagokat hoznánk le számukra.
4. Akkor érzed, hogy szeretnek, ha kapsz (elég) érintést.
Nem kell virág, nem kell képeslap, sem a szívességek, hanem egy nagy ölelés a nap végén, egy-egy óvatlan simogatás, mikor a másik elmegy mellettünk a konyhában. Ha ez megvan, és az érintés a fő prioritás, akár bombák is robbanhatnak, nem bizonytalanodunk el abban, szeret-e a másik. Ellenben, ha úgy alszunk el, hogy nem ölelt meg, könnyen összedől a világ és zaklatott álmaink lesznek.
5. Abból tudod, hogy szeretnek, ha a másik minőségi időt tölt veled.
Nem feltétlenül kell sok időt együtt lennünk, de, ami közös, akkor tényleg érezzük azt, hogy a másik ott van, jelen van és ránk figyel kizárólagosan. Ha valakinek ez az elsődleges szeretetnyelve, kifejezetten sértésnek éli meg és csalódik, ha a másik a telefonját is nézegeti, ahelyett, hogy együtt is lehetnének.
Az utóbbi pár példából kitűnően látszik, mindannyiunkra tipikusan jellemző egy 5-ös mintázat. Innentől fogva megnézhetjük az összeillésünk a számunkra fontos személyekkel. Ugyanaz-e a szeretetnyelvünk, vagy sem? A legtragikusabb, mikor 10-20-30 év után kiderül, mennyire nem is ismerik egymást barátok vagy akár házastársak, sőt szülők és gyerekek. De mindez még a munka világában is fontos.
Ha főnökként tudom, hogy a verbális dicséret a beosztottam mindene, hát mondjak neki egy jó szót, mert a félév végi elismerő oklevéllel, lehet, nem sokra megyek majd, hiszen neki ez pont semmit sem jelent. Ugyanígy, ha a kollégámról kiderül, gyűjt valamit, dicsérhetem a legutóbbi prezentációjának lendületét, nem megy majd át az elismerésem, ellenben egy apró kütyüvel könnyen lehet, a szívébe zár. És így tovább és így tovább. Vizsgáljuk hát meg a magunk és a környezetünk szeretetnyelv-összeilléseit.
Forrás: eletszepitok.hu
