A Luca nap kapcsán dr. Gelléri Ágnes klinikai pszichológussal, életmód-tanácsadóval, terapeutával beszélgettünk a babonaságaink jó és kevésbé üdvös hatásairól, a 13-as és a fekete macska, valamint a Lucaszéke is szóba került, természetesen. Azt is körüljártuk, van-e kapcsolat a mesék világa és a babonás szokások közt, és hogy mi játszhat szerepet abban, hogy valaki babonás lesz-e. A beszélgetésből az is a kiderült, hogy a túlzott kényszeresség egyik jele lehet a pánikbetegség kialakulásának.
– Mikor határoztad el, hogy pszichológus leszel?
– Amikor már gondolkodni tudtam, azonnal szerettem az embereket, szerettem azt, hogy segítsek nekik. A mesék világa viszont az első volt, hogy afelé terelgessen, hogy kíváncsi legyek. Mindenre kíváncsi voltam. Ezzel a kíváncsisággal a helyemet is elkezdtem meghatározni. Emlékszem, a háborúban, amikor nagyon kicsi voltam, milyen erőt merítettem ebből. Ez az erő mai napig is velem van, igazán tudok még belőle adni.
– A mesék világában a jó vagy a rossz üzenetét vizsgáltad meg elsőként?
– Először édesapám, Gelléri Andor Endre író meséi voltak a kedvenceim. Csodaérzés volt, hogy mindig, mindenkor csak jó meséket mondott. Édesapám meséi segítettek, hogy bárhol, bármikor meg tudtam maradni annak, aki vagyok. Ez az egyik legnagyobb áldás az ember életében.
– Különbséget lehet tenni a mesék között?
– Először nézzük meg, hogyan születnek a mesék? Természetes egyszerű közegekben, ahol a kis emberkék megtanulnak látni, megfigyelni, színezni ezt a világot. Ami színes ugyan, de ez a szín beköltözik az ő fantáziájukba.
– Babonaság, bolondság – mondják. Eredeztethető-e a mesékből a babonaság?
– A babonaságok bizonyos hívő emberek kapaszkodói, amelyek meseiek is. Nem lehet tudni, hogy bűbájosság, boszorkányosság, vagy a varázslás volt előbb, ezeket az idő egybemosta. Nem tudjuk pontosan, hogy a néphagyomány ezeket mióta őrzi, hogyan függ össze a babonaság és a mesevilág. Talán úgy, hogy mindnyájan egyfajta mesebirodalmat is építünk.
A babona egyrészről jó hagyomány, másfelől pedig a rosszabbik területe gondolkodás-világunknak. Nézzük előbb a jót, azt, hogy lehet a babonasággal együtt színes érzelmi világot élni. Sok embernek ez a végső kapaszkodó és ez lehet kapaszkodó nekem is a terápiában. Minden embernek van saját babonája, szokásrendszere. Ha az életviteli körülmények hiányoznak, a babonás meseszövéssel tud az ember valami jót adni magának, pótolni a hiányzó életviteli körülményeket. Másrészről a babonaságra tekinthetünk úgy is, mint az emberi gondolkodás túlbuzgóságára: az események ok-okozati és időbeli kölcsönhatásainak megfordítására, önkényes viszonyrendszerének felépítésére. Hajlamosak vagyunk mindenben mintázatokat látni. Ha történik velünk valami, az első kérdésünk: „Miért történik ez velem? Ennek biztosan valami oka van. Csináltam valamit, amiért ez megtörténhetett.”
– Van-e valami kapcsolat a babonaság és a pánikbetegség között, kereshető-e az oka ennek a pszichés bajnak a babonaságban?
– A pánik szorongásos menekülés valamiből valamibe, valahonnan valahova, szívdobogással, halálfélelemmel, kapkodó levegővétellel, nagyfokú, szinte a nagy szorongást kiizzadni akaró verejtékezéssel járó tünetegyüttes. Próbálják kezelni nyugtatóval, verbális terápiával, a relaxáció megtanításával. A babonaságnál jó az, ha építő, derűt adó tud lenni, az ilyen babonába, saját kis hitvilágba menekvés, ha jól funkcionál benne az illető, az színesíti a személyiséget. Akit életvitelében akadályoz személyes hiedelemvilága, ott kell segíteni.
– Hogyan viszonyulsz a tizenhármashoz?
– Életemben egyszer volt a 13-as számhoz közöm, diákkoromban. Különféle diákcsínyeket követtünk el akkor, ezután soha többé nem foglalkoztam a 13-as számmal. A 13-ast sokszor kihagyják például az ajtó- és házszámokból, ez egy megrögződött szokásmechanizmus, a babonának sok ilyen vonatkozása van, kondicionálódik és az egész életre kihat. Nagy baj, amikor a környezetére is rá akarja ezt kényszeríteni valaki, erre és az ebből adódó konfliktusra a pszichológusnak, pszichiáternek, tanárnak, bármilyen gyógyító embernek nagyon oda kell figyelnie és nemcsak figyelni, segítő érzelmet nyújtani.
– Régebben a közösségi élet emberközelibb volt. Most a közösségi média vette át ezt a szerepet. Véleményed szerint ez jót vagy rosszat tesz az emberekkel?
– Mindig volt haladás a technikában, a közösségi együttlétek formai megvalósulásában, hol a fonóban, hol a dalárdában, hol a kórusban. Fontos a derű jótékony hatását igénybe venni még hajlott korban is, főleg a magára maradottaknak, sokan ezért járnak a piacra, mint egyfajta közösségi térbe. Részleteiben nem ismerjük sem a babonasághoz vezető állandó visszatérést, sem a kényszeres cselekedetekben való elmerülést. Érdemes finomítani ismereteinket ez ügyben.
– December 13. Luca napja…
– Szent Lucia, Luca széke, a karácsonyi kultúrkörhöz tartozik. Hagyományok szerint, hogy Luca napján ki találja meg a párját ennél nincs fontosabb, én tudok olyat, aki egész életére boldog lett.
– Mi az életigenlésed?
– Elnézegetve A rák ellen, az emberért, a holnapért! Alapítvány virágát, egészen biztos, hogy a pozitív gondolkodást, a relaxációt, az egészséget, a nevetést, az örömteli tevékenységet, a zene-ének-táncot és a gyógyító alvást választom. Ehhez még azt tenném hozzá, hogy szeretetben élni, szeretetet adni, megtanulni, hogy a szeretetet, amely felém sugárzik, mindig használni tudja, aki velem kapcsolatba kerül.
Vajda Márta
