Az éjszakai baglyok sokszor nem tehetnek róla, hogy nem tudnak időben elaludni. Genetikailag is kódolt ugyanis az alvásritmusuk. Másokat a társadalmi környezet, a szocializáció tesz „bagollyá”. Az érintettek veszélyeztetett csoportba tartoznak.
Veszélyesen élni – sokakat elborzasztó dolog, miközben lehet, hogy napi rendszerességgel megteszik. Ráadásul úgy, hogy igazán nem is biztos, hogy tudnak róla. Ugyanis veszélyesen alszanak: azokról az éjszakai baglyokról van szó, akik felmérések szerint súlyosan kockáztatják egészségüket azzal, hogy késő estig, akár hajnalig is fent maradnak, aztán pedig munkájuk miatt kénytelenek korán kelni. Ilyenkor kialvatlanok, esetleg a mélyalvási szakaszt el sem érte a pihenésük.
Az ilyen baglyoknak megváltozik a hormontermelésük, és veszélyeztetik magukat azzal, hogy esetleg kimarad a mélyalvás periódusa, így hosszabb távon a cukorbetegségre is hajlamosabbá válnak. A keveset alvó „baglyok” immunrendszere szintén gyengébb az átlagosnál. De még a légúti megbetegedések és az idegrendszeri problémák is gyakoribbak náluk. Minthogy nem pihennek eleget, szívüket is túlterhelik, a regenerációra pedig nemcsak ennek a szervnek, hanem az agyuknak is szüksége lenne, ezért szellemi teljesítményük is csökken hosszabb távon. Anyagcsere-betegségek pedig a cukorbajon túl is felléphetnek az ilyen személyeknél.
Az éjszakai bagolyság okai
Az éjszakai baglyoknak van egy fokkal „egészségesebb” típusa, akik nemcsak későn fekszenek, hanem később is kelnek. Így ők kevésbé alszanak veszélyesen, de ha nem figyelnek például a kellő sötétítésre, akkor alvásritmusuk és így egész napi bioritmusuk is felborulhat. Többször küzdhetnek alvászavarral, mint az átlagemberek, és az átlagosnál ők is hajlamosabbak elhízni, mert éjjeli virrasztásukkor több olyan hormon termelődik bennük, amely nassolásra ösztönzi őket.
Ugyanakkor tudni kell: az, hogy valaki éjszakai bagoly, nemcsak rajta múlik. A tudósok szerint genetikai és szocializációs oka is van az ilyen típusú alvási szokásoknak. Ez azt jelenti, hogy munkabeosztásunk és családi örökölt jellegzetességeink is hozzájárulhatnak „bagolyságunkhoz”. Ami egyáltalán nem jelent lustaságot – hangsúlyozzuk ismételten.
Éppen ezért aki észleli magán ezeket a jellegzetességeket, jobb, ha odafigyel az alvására. Arra, hogy kiegyensúlyozottan és elég hosszan aludjon e szokások ellenére is. A brit miniszterelnökről, a második világháborút győztesként megvívó Churchillről például feljegyezték, hogy éjszakai bagoly volt. Ám kevesen tudják, hogy délután öt után egy rövid sziesztát tartott, és ha nem is spanyol módra, ebéd után, de vacsora előtt szundított egy kicsit. Így nyilvánvalóan kiegyenlítette a „bagolyságból” fakadó hátrányokat.
Jobban keresnek az éjszakai baglyok
A baglyok egyébként felmérések szerint – és ez nemcsak Churchillre vonatkozott – jobban keresnek az átlagosnál, miután intelligenciájuk igen magas szintű. Ez azonban az iskolarendszerben „nem jön ki”. Az átlagnál rosszabbul tanulnak, mert az iskola számukra szörnyű időpontokban kezdődik, ezért nem tudnak eléggé koncentrálni. A munkahelyek megválasztásakor ügyelniük kell hát a baglyoknak: a korai kezdés – például az építőiparban – nem nekik való. Fontos azonban azt is tudni, hogy a Madridi Egyetem kutatói a normális mennyiséget alvó „baglyok” esetében mutatták ki a nagyobb jövedelmet.
A baglyok tehát általában véve kevésbé egészségesek, mint a pacsirták, a korán kelők, ráadásul a Torontói Egyetem vizsgálata azt is kimutatta, hogy a „baglyok” hajlamosabbak „elcsúszni” a napirendjükkel, és a „szociális jet lag”, azaz a társadalmi időeltolódás problémájával is gyakrabban küzdenek.
Ehhez kapcsolódik az éjszakai bagolyság DSPS betűkkel jelzett állapota, az elcsúszott alvás szindróma (delayed sleep phase syndrome). Ez egy olyan rendellenesség, amely módosítja a testóra működését – méghozzá hosszabb távon is. Ilyenkor természetes alvásritmusunk eltolódik, nem leszünk álmosak késő este, csak hajnalban. Ekkor ugyan már jól tudnánk aludni, de sokszor ez lehetetlen, hiszen esetleg korán kell kelnünk másnap. Dr. Neil Stanley brit alváskutató szerint a körzeti orvosok keveset tudnak erről a problémáról és pontos diagnózist sem tudnak felállítani. A DSPS-t gyakran depressziónak diagnosztizálják.
Összességében tehát megállapíthatjuk: bár bagolysággal sikeresebbek lehetünk, vigyáznunk kell az egészségünkre, mert „veszélyesebben alszunk”, mint az átlagemberek.
Forrás: hazipatika.com
