Minden évszaknak és minden helyzetnek megvannak a hangulatához illő külső jegyei. A Karácsonynak is. Az ünnep fényei, illatai nélkül nem lenne Advent, nem lenne Karácsony.

Olyan ez, mint az esküvő és a menyasszonyi csokor. Az egyik nincs a másik nélkül. Az év utolsó, egyben legjelentősebb eseményei a csillogás, a színek, a fények és a varázslat jegyében telnek. Az ünnep színei, formái, érzéki gyönyörei a ráhangolódás rituáléját erősítik. Az élet minden jelentős eseményéhez hozzátartoznak ezek. Egy ballagás, egy esküvő, egy keresztelő attól lesz más, mint a többi nap, hogy külsőségeiben is megváltozik. Az utóbbi években megsokasodtak azok az írások, amik elítélik a karácsonyi készülődés csillogását, hangsúlyozva a belső értékeket. Sokuk szinte kizárólagosságot követel ennek az érzésnek.

Ünnepek előtt, ha kimegyek az utcára, egy bokszmérkőzés élménye hat rám. Hölgyeim és uraim! A kék sarokban a kereskedelem, az utcán megjelenő fények, árudömping játékosa. A piros sarokban a bensőséges, szeretethangsúlyos, szinte puritán ünnep versenyzője. A bíró október végén belefúj a sípjába, a mérkőzés elindul. A kereskedelem rajongótábora és a szeretet hívei egyre szélsőségesebben biztatják a versenyzőiket. A két tábor a Karácsonyt használja nyílt küzdőtérnek a média minden szegmensében, hogy valamilyen állásfoglalásra késztessék az embereket.  Év közben békésen élik az életüket, de a „szeretet nevében” Karácsony idején mindkettő felhúzza a bokszkesztyűt. Egy ideig zavart, ma már megbékéltem, és arra figyelek, ki, milyen újabb cselt tud kieszelni a küzdőtéren. Ez inkább szórakoztat.

Szerintem nincs baj a külsőségekkel. A gond a szélsőséggel van. A harmónia hiányával. Induljunk ki magunkból, mégpedig azért, mert a keleti filozófusok úgy tartják, hogy ha magunkat megismerjük, akkor megismerjük az egész világot. Minden belőlünk indul, és hozzánk érkezik vissza. Ami az életünkben megjelenik kicsiben, az megjelenik nagyban is. Ha tisztában vagyunk a belső értékeinkkel, akkor valószínű, hogy ezt a külső megjelenésünk is tükrözi. Láthatóvá válik az öltözködési stílusunkban, sminkünkben, ékszereinkben. Ha belül hiányok jelentkeznek, az a külsőnkön is meglátszik. Megbomlik az összhang. Minél nagyobb a különbség a külső kép és a belső világ között, annál feltűnőbb a diszharmónia egy kívülállónak. Ez az „Itt valami nem stimmel” érzés. Az életünk minden külső megjelenése visszatükrözi belső tudatosságunkat, legyen szó autóról, lakásról, ajándékokról, ünnepről.

A dolgok akkor vannak harmóniában, ha személyes értékeinket tudjuk tükrözni mindenben, ami körülvesz bennünket. Ezért gond, ha valaki eladósodik az ünnep kapcsán, ezért gond, ha nincsenek családi hagyományok, amik belőlünk fakadnak, az egyedi értékeinket tükrözik.

A minket körülvevő tárgyainkban, emberekben tükröződik saját elfogadásunk. Megmutatják, mennyire vagyunk képesek magunkat tisztelni, szeretni. Itt nem az egoista öntömjénezésről beszélek, hanem arról az állapotról, hogy a hibáimmal és az értékeimmel együtt képes vagyok-e elfogadni, felvállalni magam, szeretni a bennem élőt. Ha ez megy, az ünnepi szeretet sem lesz gond. Ekkor pontosan látjuk, mi teremti meg a Karácsony értékeit, és képesek leszünk kialakítani azt a közeget, amiben mindenki jól érzi magát.

A Karácsony szeretete ott tud kiteljesedni, ahol egész évben jelen van a család tagjainak tisztelete. Ha csak egy nap a szeretet, legyen az születésnap, Húsvét, Karácsony, nincs meg az alap, amire ez az érzés ráültethető. Talán ezért van sokakban csalódottság, mert a külsőségekkel pótoljuk a belső érzések hiányát.

Olyan ez, mint egy gyönyörű, legújabb divat szerint öltözött nő, vagy egy sármos férfi, akiről rövid időn belül kiderül, hogy színjáték minden cselekedete és üres az élete. Nincs benne szeretet, ezért hamar feltűnik a benne lévő kontraszt, és többnyire egyedül marad.

Mit tesz? Még inkább a külsején változtat, egyre jobban ügyelve a kinézetére, még messzebb kerülve ezáltal az egyéni értékeitől és az emberekhez való kapcsolódástól, és már megint itt is vagyunk a Karácsonynál.

Minél több konfliktust hordoz a család, amiben élünk, annál több feszültséget hordoz magában az ünnep. Egy kudarcélmény után azonban a következő évet sajnos nem arra fordítjuk, hogy javítsunk a kapcsolatunkon a családtagjainkkal, megértsük és elfogadjuk a másikat, hanem a következő ünnepen erőnkön felül, még több ajándékot halmozunk fel, még több csillogást és külsőséget rakva a szeretet jegyében a napokra. Eredmény: ha lehet mondani, még nagyobb távolság és űr. Időt és energiát nem kímélve 2-3 napra koncentráljuk az odafigyelést, és azt gondoljuk, ezzel mindent megadtunk, ami tőlünk tellett.

Sokáig tartott, amíg megértettem, mit jelent, hogy csak egy energia van. Az energiamennyiséget én osztom be. Ha bármelyik irányba túlságosan eltérek, a másik irányra nem marad elég odafigyelésem. Ha a külsőségekre figyelek, kevés belső tartalommal tudom megtölteni az életemet. Ha csak a belső tartalomra koncentrálok, hiányozni fog a külső élmény. Ezt az egyensúlyt az élet minden területén megteremteni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Jó hír, hogy az egész éves törekvésünk eredménye az ünnepekben teljesedik/teljesedhet ki.

Mi hát a megoldás? A külsőségek és az értékek egyensúlya.

Ajándékvásárlás előtt hagyjunk egy kis időt arra, hogy számba vegyük, kik azok a családtagok, akik valóban fontosak, kikkel érdemes és finom az együtt töltött idő. Kinek veszel ajándékot és milyen összegben. Nem ezen a pár ezer forinton múlik a szeretet, tisztelet.

Ha úgy érzed, szükséged van a bevásárlóközpontok forgatagára, élvezd, de hagyj időt egy ünnepi kávénak és süteménynek. Még jobb, ha ezt a családoddal együtt teszed. Ugyanakkor figyelj arra, hogy csak addig vásárolj, amíg ezt élvezed. Inkább többször keveset, de lazán, hogy a vásárlással töltött idő minősége javulhasson. Ugyanez vonatkozik az előkészületekre. Szükség van díszekre, gyertyára, de csak annyira és olyanra, amennyi a te és családod jóérzését megadja.

Kellenek a sütemények, a finom sültek, az ünnepi ételek, de az a cél, hogy a családi kassza egyensúlyban maradjon, és maradjon idő a lazításra is. Már az ünnepek előtt azt keresd, hogy a szeretteid minek örülnének a legjobban.

Nem ajándékra, inkább a tőled kapott időre gondolok. Lehet, hogy az ünnep hangulatát kevesebb süteménnyel és egy finom borozós estével jobban tudod hangsúlyozni. Az ünnep fényét emeli a szép ruha, az egyén külső megjelenése, ezzel is megadva a tiszteletet a karácsonynak, de kár vagyonokat költeni csak azért, hogy látszat-csillogás mögé rejtsük hiányos önbecsülésünket.

Az én világomban a Karácsony hangulata egyben fokmérő is, amolyan vizsgamunka arra vonatkozóan, mennyit törődtem abban az évben a családommal, milyen eredménnyel, mennyire vagyok tisztában folyton változó belső világommal, és ezt milyen minőségben tudom átadni a környezetemnek. Ha a belső értékeim rendben vannak, az ünnep is finom rezgésű, intim hangulatú. Ha nem (bevallom erre is volt példa), a fontos családi események félresikerültek.

 

Szuhai Nóra

coach, tréner, mentor

www.legjobbvagyok.hu

 

Életigenlők.hu

 

Hasonló cikkek