Dr. Juhász György

Anélkül, hogy lenne különösebb mondanivalóm, vagy befogadásra szánt célközegem, késztetést érzek arra, hogy néhány fontos, vagy akár lényegtelen ügyben, dologban, kérdésben leírjam gondolataimat. Ez alkalommal az önbecsülésről… Dr. Juhász György főigazgató-főorvos jegyzete

Manapság, véleményem szerint, a gondok és problémák sokasága adódik abból, hogy az emberek egy igen jelentős része nem rendelkezik kellő mélységű önismeretre alapozott önbecsüléssel.

Az önismeretnek elemzéseken, tényeken, érzéseken, érzelmeken és tárgyilagos összehasonlításokon kellene alapulnia. Mindezekre azonban ma már alig van idő és egyre kevesebb a motiváció. Az önmegismeréssel ugyanis nem lehet azonnal pénzt keresni, márpedig a pénz utáni hajszában legfontosabb elem a direkt haszon. Az önmegismerés során feltárulhatnak kellemetlen, sőt visszataszító tényezők is, amelyek feldolgozása különösen időigényes és különösen nem növeli az azonnali önértéket.

Márpedig, ha egy értékközpontú világban élünk, akkor minden értékre, így akár az önértékre is szükségünk van, azt meg kell szerezni, birtokolni kell, lehetőleg minél kevesebb idő és energia ráfordításával, de lehetőleg máris.

Az, hogy ez nem vezet valódi önértékelésre és az ezen alapuló önbecsülésre, az ezek után kit érdekel? Cél, hogy legyen. Ha nincs, majd gyorsan csinálunk. Ha nem valódit, hát álságosat, pszeudót. Olyat, amilyet a piacon gyorsan használhatunk. „Én vagyok a number one!” „Én vagyok a természet csúcsa,, Értem volt a filogenezis!” „Bizonyíthatóan, már megint azért kelt fel a nap, hogy láthasson Engem, mert Én még soha nem keltem fel azért, hogy láthassam a napot!” „Én vagyok a leg, leg, leg…!” „Sőt!” Bla, bla, bla, blöff, blöff, blöff. Így fújódik fel a gyönyörű nagy „egolufi”. „Szívd fel begyem a sok saját magamat!” Csak az a baj, hogy ez a lufi a piaci melegben azonnal kidurran, és a felfújója azonnal összemegy, mint a samunadrág. Marad a kínzó kisebbségi érzés, amit sürgősen kompenzálni kell. Mindent és mindenkit magam alá kell gyűrni, mindenkit ki kell használni, le kell járatni, mindenkit gyűlölni kell és tönkre kell tenii, hogy mindenkit lenézhessek. Jön tehát a gyűlölet, a vádaskodások, a konfliktusok, a szakadások. Jönnek az újabb lufik és az újabb samunadrágok, mígnem az egyéniségünk csillaga egolufi-samunadrág pulzárrá változik. Reális önismeret és egészséges önbecsülés pedig sehol. Megszületett a gerinctelen, sunyi, gátlástalan, amorális mocsári nyehőce.

Pedig mi Emberek mindannyian, egytől egyig, egyszeri, megismételhetetlen csodák vagyunk. Fantasztikus érzékszerveinkkel érzékeljük a valóság létezésünkhöz nélkülözhetetlen, jelentős szegmensét. Érezzük a hőt, tapintjuk a konzisztenciát, halljuk a hangokat, látjuk a fényt, a színeket, három dimenzióban érzékeljük a teret. Számon tartjuk az időt.

Felfogjuk a végtelent. Biológiai lényként az anyagi világban élünk, ugyanakkor szellemi lényként képesek vagyunk áthatni azt, sőt meggyőződve a nem látható dolgok valóságáról magasabb szellemi szférákkal kommunikálhatunk. Mindannyian, egytől egyig. Mi uraljuk az anyagi és a szellemi világ határmezsgyéjét.

Mi saját bőrünkön érezzük az anyag történéseit, miközben sugározzuk a szellemi lényeget. Megismerünk, rendszerezünk, alkotunk. Van öntudatunk. Képesek vagyunk viszonyulásokra és kommunikációra. az általunk nem érzékelhető valóság objektumait műszereinkkel identifikáljuk, jelenségeit logikai úton feltárjuk. Mi lehet ennél csodálatosabb?

Agyunkat alkotó több milliárd agysejtünk háromdimenziós térben rendeződik a koponyánk védett üregében, miközben érzékeli, elemzi, irányítja, szervezi testünk és a környezetünk minden rezdülését. Az ideghálózatunk központjaként egybefonja az egész szervezetünket, megvalósítja az érzékeltek tudatosulását, érzéseket és gondolatokat szül. Testérzésünk, öntudatunk és viszonyulásaink koordinátora. Számtalan molekuláján véghelyzetben lévő hidrogén atomjai optikai forgatóhelyzetükkel egy, egy bit információt reprezentálhatnak, miközben helyzetváltoztatásukkal minden más molekulára és atomra térhatást gyakorolnak, és ez által megváltoztatják azok teljes konstellációját. Ezáltal képes az agyunk végtelen információhalmaz befogadására, elemzésére, tárolására, feldolgozására, értékelésére, minősítésére, módosítására, kommunikálására, egyszóval a gondolkodásra. Öntudatunkkal elmévé magasztosul. Agyunk és elménk képes a világegyetem összes információjának befogadására, elemzésére és feldolgozására. Információs kapacitása végtelen.

Sejtjeink, szöveteink, szerveink szervezetté integrálódva, harmonikus egységben biztosítják az emberi élőlény, az emberfenomén, az egyéniség, a lélek funkcionális létezését. Mindez lényegi része a megismerésre méltó csodának, önmagunknak. Megismerésével miénk lehet a világ legértékesebb kincse, önmagunk. Megéri hát szűkös időnkből szakítani magunkra is. Megismerve adottságainkból, készségeinkből, tudásunkból, jó szándékainkból, helyes törekvéseinkből álló értékeinket, méltóvá válhatunk mindezekhez. Megvalósíthatjuk önmagunkat.

Ha időt szánunk egyéniségünk értékeinek feltárására és megismerésére, a feltárt pozitívumok tükrében reálissá zsugorodhatnak félelmeinkkel nyomasztóvá nagyított hiányosságaink. Ez a folyamat vezet az egészséges önértékeléshez, amely az önbecsülésünk alapja.

Viszonyulásaink

A fentiek szerint alapvető jelentőségű az, hogy egészséges önértékelésen alapuló önbecsüléssel viszonyuljunk önmagunkhoz. A folyamat tehát saját magunk gondos és alapos megismerésével kezdődik, majd egészséges önértékeléssel folytatódik, amelynek alapján realitásokon nyugvó önbecsülés lehet az öntudatunk meghatározója.

Öntudatos magatartásunk hitelességet, őszinteséget, magabiztosságot, szilárdságot, kiforrott egyéniséget és még számos értékes személyiségjegyet közvetít. Mindez megalapozhatja az irántunk való bizalmat. Ez a bizalom szükséges ahhoz, hogy működőképes viszonyrendszert alakíthassunk ki a minket körülvevő világgal, a társadalommal, embertársainkkal, közvetlen és tágabb környezetünkkel. Ezen a bizalmon alapulhatnak az emberi kapcsolatok, a szövetségek, a barátságok, a szerelmek, a családok, a kisebb és nagyobb emberi közösségek, amelyeknek öntudatos önbizalommal lehetünk értékes tagjai. Ez teszi működőképessé a viszonyrendszerünket, amely reális és szilárd alapot nyújt önértékelésünk, önbecsülésünk, öntudatunk és önbizalmunk további fejlődéséhez és növekedéséhez. Ebből határozható meg viszonyulásaink etikai tartalma is, hiszen etikus mindaz, ami a működőképességet támogatja és erősíti. Ez teszi lehetővé azt, hogy viszonyrendszerünkben az alapelveken nyugvó szeretet, az agapé legyen a meghatározó. De ez adja az egyéni vonzalom, a filia biztonságát is, sőt a szerelmünket is ez az etikus meghatározottság teszi önmagunkhoz és társainkhoz méltóvá.

Erre inspirálnak minket Jézus szentírásba foglalt szavai, „szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. A reális önbecsülés nélküli ember nem lehet etikus a viszonyulásaiban, az irreális önértékelés csak kóros viszonyrendszer kialakításához vezethet. Milyen kárt okozhat, ha egy öngyilkosjelölt úgy „szereti felebarátját, mint saját magát”! Más szentírási alapelv azt sugallja, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy magunk is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Nyilvánvaló tehát, hogy egészséges közösségek csak reális önbecsüléssel rendelkező emberek által alakíthatóak ki.

Minden egyéb csak etikátlan, kóros viszonyrendszert eredményezhet, patológiás közösségek és társadalmak kialakulásához vezethet. Sajnálatos képet láthatunk, ha mindezt történelmi távlatokban, vagy a jelenlegi társadalmi kultúrák dimenzióiban tekintjük át. Ezért vált a jelenlegi globális társadalmi kultúra mind ökológiailag, mind gazdaságilag, mint politikailag, mind etikailag menedzselhetetlenné. Ezért kóros a jelenlegi társadalmi tudat, ezért „uralkodik a hülyeség” a Földön. Ennek a hülyeségnek a legnyilvánvalóbb megmutatkozása az emberi létezés valódi szükségleteitől fényévnyi távolságra lévő értékrend globális egzisztálása. Az emberi létezésnek ugyanis vannak alapvető szükségletei. Ezek nélkül nincs, illetve nem lehet teljes értékű emberi létezés.

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek