„Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.” – rövid bemutatkozó szövegével ez az Oscar Wilde idézet fogadja Détár Enikő színésznő facebook-oldalán az odalátogatót. Ezt egy dívától, ízig-vérig minden porcikájában színésznőtől mottóként olvasni elgondolkodtatott és egyben örömmel is töltött el. Lehet-e úgy szerepet játszani, reflektorfényben tündökölni, hogy az ember alapvető törekvése a természetesség igénye maradjon… Vajon ezt is játéknak, szerepnek tekinti Enikő? Vagy valóban ezt az állapotot törekszik elérni. Ébredés, Dívák Show, TV2 Dancing with the Stars, és híres musicalek fémjelzik pályáját. Szakma- és életszeretetét, az egészséghez fűződő viszonyát jártuk körül a tavaszi címlapinterjúban.
Milyen a viszonyod a természetességgel? Összefüggésbe hozható a természet-közeliséggel, a természet szeretetével?
Imádom a természetet, falusi kislányként nevelkedtem Kerecsenden és Egerben jártam az iskolákat, és ha bármi gondom, bánatom volt, akkor egyedül mászkáltam az erdőben. Ez felnőtt koromban is így van. És milyen érdekes, hogy a természet és a természetesség nekem is bevillant, ahogy ez most szóba került. Persze… festett vörös a hajam, volt, amit nagyon nem tudtam elfogadni magamon, megváltoztattam, de azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy belül maradjunk természetesek vagy törekedjünk rá. A természetességhez nekem hozzátartozik az őszinteség.
De az persze egészen más, amikor szerepet játszunk és azon belül egy figurát kell megfogalmazni, ez lehet a tánc, lehet zenés, lehet prózai, lehet egy vers, de azon belül is önmagadat kell adnod. Különböző karaktereket úgy kell megformálni, hogy természetesnek és hitelesnek kell maradnia. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban törekszem a természetességre, olvasgatok ilyen típusú könyveket és intenzív lelki életet élek. Könnyen barátkozó vagyok. Ez egyfelől lehet jópofa és szeretem magam érte, de veszélyes is lehet.
Enci, mondhatjuk szerelmes vagy az életbe? Pörögsz ezerrel, igazi díva vagy, vérbeli színésznőként mindig benne vagy valami újban, nagyon csinos és fitt vagy. Ezek a jótulajdonságok mindig megvoltak, úgymond genetikai adottságaid, amivel kiválóan sáfárkodsz?
Szeretek élni és tudok örülni a napfénynek, a hónak, az esőnek, annak, hogy a szomszéd kertben épp átmegy egy róka, egy aranysakál, vagy vaddisznómamák a kis kocáikkal. Örömet tud okozni, ha a gyerekeimmel vagy a párommal megnézek egy jó filmet, nekem ez is az élet szeretete.
Nagyon érzékeny vagyok, ha olyat látok vagy olvasok, akkor könnyen sírok még mindig. Azt tanultam részben tapasztalás útján, relaxáció által vagy filmekből, könyvekből, szakemberektől, hogy valljam be magamnak azt, ami bánt, és hogy merjem beengedni ami fáj, de ne túl sokáig, mert az lehúz. Vannak az életünkben olyan dolgok, amik feldolgozhatatlanok. Mindannyiunknak van veszteségélménye. Nagyon nehéz elengednünk egy szerettünket, egy szerelmet, még a gyerekünket is ha felnőtt, igenis nehéz megélni a kirepülését.
Egy idézet jut eszembe Molnár Ferenc Pál utcai fiúk regényéből: „Sokáig gyerekek ne rágjuk a gittet!” Vannak olyan érzések, amiket egy aranylakattal bezárok egy nagyon szép kis dobozba és ritkán nyitom ki.
Van ún. hétköznapi éned? – amikor nem akarsz felismerhető lenni, amikor egyszerűen és kényelmesen „mackónaciban” akarsz csak létezni…
Alapvetően nagyon szabad vagyok. A hétköznapi énem szerintem sokkal civilebb, mint a legtöbb civil nőnek. Leginkább mezítláb érzem jól magam, semmi ne szorítson, semmi ne szúrjon, ne nyomjon cipzár, ne szorítson melltartó. Itthon sokszor vagyok mezítláb, legfeljebb tiszta kutyaszőr lesz a talpam, gyakran porszívózunk. Nem szeretnék a senior kategóriában a közért szépe lenni.
Ma már túlnőttem azon a korszakomon, amikor fiatal lányként provokálni akartam az embereket. Ha megélhetem a nőiességemet, ahhoz szeretem néha kifesteni magam, bevallom, hogy szeretek tetszeni, de nem igénylem, hogy a teherautóból rám dudáljanak. De ha úgy érzem, hogy fél óra múlva szeretném meghódítani a páromat vagy a közönséget, akkor arra legyen alkalmas a testem és a lelkem.
Hogyan hangolod össze az életben alakított összes szerepedet? Nő, anya, szerelem, színészet, alkotói lét, megélhetés?
Ugyanúgy, mint minden nő. Nem biztos, hogy mindig jó döntéseket hozok, de törekszem rá. Van, amit sajnálok: nem voltam elég bátor, hogy otthon maradjak a gyerekeimmel. Egy színésznő nem játszik minden este, nincs minden este távol a kicsiktől, de nyilván többször kellett nélkülözniük engem. Sokszor megvártak előadás után. Nagy vívódás volt ez nekem, tettem a dolgom, de ahogy visszatekintek, ezen a ponton tényleg összeszorul a torkom, mert arra gondolok, hogy valami elmúlt, visszahozhatatlan. Van, amikor az ember önmagának, a szakmának szeretne megfelelni, és van, amikor azt mondja, hogy igenis szeretne kényelmesebben élni és igenis szeretne pénzt keresni.
A lelkem mélyén színésznek érzem magam, aki időnként táncol, időnként énekel, időnként prózát játszik, időnként sír a színpadon, időnként nevet, jó embert játszik, aztán rosszat, csúnyát, szépet, fiatalt, öreget. Nagyon széles a paletta, amiért hálás vagyok. Feltölt a színpad, kiadok energiát és visszakapok nagyon sokat, ami nemcsak a megélhetésről szól. Időnként azon vívódom, hogy marad-e belőlem a gyerekeimnek, a páromnak, a barátaimnak, vajon itthon elég hódító vagyok-e?
Détár Enikő párjával, Kiss Péterrel a pandémia alatt, saját lakásukban forgatták le a Titkok a hálószobából c. filmet. Mit akarhat egy férfi a nőtől, akit a maga módszereivel megszerezni képtelen? Válhatunk e fegyőrévé egykori fogvatartóinknak? Vérezhet e jobban a lelkek sebe, mint amit egy pillangókés vág? Letaglózó valóság, ahol a vég sokkal közelebb kerül mindannyiunkhoz, mint azt akár egy órával ezelőtt képzeltük… Topolcsányi Laura darabját Sztárek Andrea rendezte egy nehéz, hosszú sóhaj tanulságokkal teli, izgalmas meséjévé.
Hová teszed egy tízes skálán a nőiség megélését?
Hetes és nyolcas közé, ez reálisnak tűnik.
Hová jelölöd a színészi, foglalkozásbeli énedet?
Szerintem viszonylag szorgalmas vagyok, nem voltam, és a mai napig nem vagyok elég tudatos. Nagyon nehezen tudok nemet mondani. De ha már elvállaltam, akkor azt bármi áron is megcsináltam. Vannak helyzetek, amikre nemet kell mondani és akár egy aláírt szerződés után is fel lehet állni.
Egy film, egy színdarab általában nem csupán „fikció”, a hétköznapok megoldásra váró problémáit mutatják művészi csomagolásban, és ki-ki a maga szintjén értelmezi az üzeneteket… Miből kellene véleményed szerint felébredni az embereknek?
Talán türelmet, elfogadást… – mondja ezt egy rettenetesen türelmetlen nő. Alapvetően elfogadásban előrébb járok, de türelmetlen vagyok és a legtürelmetlenebb magammal, aztán a párommal és csak utána a gyerekeimmel, barátaimmal. Nagyon kiszámíthatatlan és váratlan, hogy mennyi változást hozhat az élet. Péterrel hálát adunk érte, hogy szép helyen lakhatunk egy helyes kis házban, örülünk annak, hogy itt élhetünk, és nyílt kommunikáció van köztünk 7 év után is, ennek örülünk.
„Pántlikázott szerelem” „Szerelem első látásra” mondások nálatok konkrétan megvalósultak. Az „Édes Élet” is egy produkciónak indult az életedben, vagyis munkakapcsolat hozta meg számotokra a szerelmet, amiben nem létezett semmilyen „földi mércével mért” akadály. Mesélsz nekünk a meglátni és megszeretni első látásra pillanatáról, beleszólt bármi/bárki az érzés kibontakozásába?
Nem tudom, hogy olyan volt-e, hogy megláttam és azon nyomban megszerettem… nekem nincs olyan, hogy fekete hajú pasi, szőke hajú pasi, ilyen típusú ideáim soha nem voltak. Poszterfiúkért maximum a poén szintjén rajongtam, kamaszkoromban sem voltak kiplakátozva a kockás hasú pasik. Valaki valamiért vagy hatott rám, vagy nem.
Péterrel akkor már mindketten külön voltunk, bár papíron még nem váltunk el, tehát már nem tartoztunk elszámolással senkinek. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk és nagyon gyorsan kialakult egy feltétel nélküli bizalom.
Az emberek nagy csalódás után óvatosabbak és nehezebben merik ezt megengedni maguknak és az új reménybeli párjuknak. De én ebben a helyzetben bátor voltam, gyakorlatilag pár hét ismeretség után összeköltöztünk és azóta is együtt élünk.
Köztudott, hogy 10 évnyi korkülönbséggel éltek szerelemben. Meglátni és megszeretni/megszerezni… ez megtörténik, de mit kell tenni napról-napra a szerelem, a szenvedély fenntartásáért? Vajon tarthat-e örökké a szerelem, ha két embert nem az ész, hanem a szív visz egymás életébe?
Az biztos, hogy a miénk nem egy érdekkapcsolat. Nem tudom, hogy mi, de valami vonzott benne. Tudtam, hogy angoltanár, az hogy 10 évvel fiatalabb, az nem az első alkalommal derült ki. Péter mondta, ne matekozzunk. Nem gondolom, hogy a 10 éven – akár a férfi, akár a nő idősebb – bármi múlna. Az ember fiatal korában azt gondolja, hogy jön az igazi, és hogy együtt élik le az életüket. Ilyen típusú elköteleződés Péterrel köztünk nincs. Hogy meddig tartható fenn két emberen múlik és hogy az a két ember akarja-e vagy észreveszi-e, hogy mikor keletkezik egy pici rés a pajzson, ahova beszivároghat valaki és egyáltalán nem biztos, hogy ezt időben észrevesszük. Könnyű arról beszélni, hogy hogyan kellene csinálni és megélni. Van, amikor minden könnyedén megy, és azt érzed, hogy semmit nem kell tenni és észre sem veszed, hogy esetleg valami baj van. Hogy akkor ott még visszafordítható egy folyamat.
Amikor elmúlik a legszenvedélyesebbnek induló szerelem, de marad az érzelem a két ember között. Van, akinek nagyon fontos, hogy maradjon szexuális kémia, van, akinek az az élhetőség és a szeretet elég. De az emberek egy részének igenis szüksége van a testiségre, ami nem feltétlenül a napi szex, de az érzés, hogy jó hozzá bújni, neki jó hozzám bújni, szeretem az illatát, a bőrét, jó a szemébe nézni akkor is, ha nincs kifestve a nő, vagy kicsit borostásabb a pasi.
Vannak „társadalmi, kulturális elvárások”, szokások, amiknek emberek milliói felelnek meg még a 21. században is, amikor már elég sok minden fölösleges kötöttség oldozódott el. A korkülönbség kérdése, ha a nő jóval fiatalabb már-már szinte elfogadott manapság. Ellenben, ha fordítva van, azon rendre „meg szoktak állni” rácsodálkozni, pedig ahogy Dr. Daubner Béla pszichiáter, pszichoterapeuta egy interjúban elmondta, két lélek ismeri fel egymást és szeret bele egymásba és nem a koruk. Nincsenek véletlenek, a legváratlanabb helyzetben azonnal megmutatkozik a kémia. Egy kézfogás, egy szemállás, habitus, beszédstílus hatására szeretnek egymásba emberek, ez minden korban így van. Azonban sokunk társadalmi konvenciókra hivatkozva „kimenekül” a helyzetből, megmagyarázza magának a dolgot… miközben mindvégig tudja élete egyik fontos lehetőségét hagyja ki. Világirodalmi remekművek – csak kettő közülük „Vörös és fekete”, „Büszkeség és balítélet” – szólnak erről a témáról. Az ésszel megérvelt, kihagyott szerelmek sajnálatosan pszichoszomatikus betegségben végződnek, rendre.
Legutóbb a Dancing with the Stars c. showműsorban szurkoltunk neked és táncpartnerednek. Fantasztikus élmény volt a szereplésetek. Csak úgy lüktetett a szenvedély belőled. A tánc „pusztán” kedvtelésként vagy művészetként van jelen az életedben?
Sajnos kedvtelésként. Szerettem volna kislányként táncolni, bár az akkori alkatom egyáltalán nem arra predesztinált, hogy a szó legnemesebb értelmében táncosnő legyek. Színházban táncoltam, a szerepeimnek több mint a fele zenés, egyharmada nagy-nagy musical, manapság fele-fele arányban zenés és prózai szerepeket játszom.
A főiskolán kezdtem el táncolgatni, néhány tréningen részt vettem, de soha nem fektettem ebbe energiát. Nehezen rögzítek táncokat, mert nem vagyok képzett. De ha az ember kiáll a színpadra, parkettre, akkor azt komolyan kell, hogy vegye. táncpartnerem, Baranya Dávid nagyon jó pedagógiai érzékkel bánt velem, szigorú, de nagyon türelmes volt. Mérhetetlen örömet okozott, a gyerekkori vágyamat elégítettem ki a tánccal és ezért nagyon hálás vagyok.
A külsőd alapján kicsattansz az egészségtől. Mi a praktikád? Odafigyelsz a prevencióra? Jársz daganatszűrére?
Nem vagyok olyan fegyelmezett ezen a területen, amit elvárnék magamtól. Szedek vitamint, de azt sem állandóan. Általában kevesebbet alszom, mint kellene, ez nem egészséges. Arra törekszem, hogy a mozgásnak valamilyen formáját beiktassam az életembe. Van egy-két rossz szokásom, amitől jó lenne megszabadulni.
Igyekszem egészségesen táplálkozni, de hangulatember vagyok és vannak olyan napok, amikor alig van kedvem enni, aztán sokat főzök és akkor akár még késő este is eszem, persze tudom, hogy annak böjtje van. Próbálok szlalomozni a lazaság, az egészség, és a hedonizmus között, de időnként átlépem a határt. Most a pandémia miatt nem jutottam el szűrővizsgálatokra, ezt pótolni fogom.
A rák ellen… Alapítványnak van egy 12 szirmú egészségvirága, amelyben 12 nagyon fontos életterület mutatja az egészségmegőrzést. Kérlek, válassz közülük, akár többet is és mondd el mióta és miért fontos az életedben az a terület!
A legfontosabb ezek közül a jó levegő, a pozitív gondolkodás, a relaxáció, amit megtanultam. A pozitív gondolkodás és a relaxáció nekem nagyon sokat segített, sokkal hamarabb lehiggadok. Az örömteli tevékenység és a nevetés fontos. Azt fogalmaztam meg magamnak az utóbbi években, hogy minden nap legyenek boldog percek, pillanatok. Ami bármi lehet: aranyos ez a kismadár, megölelt a párom, rám mosolygott a gyerekem, meg tudtam nevettetni valakit, vagy például a főzés is lehet örömteli tevékenység.
A zene, ének, tánc… fel is pörget és le is nyugtat, szeretem azokat a rádiócsatornákat, ahol a modern zenék mennek. De ha olyan hangulatom van, akkor klasszikus zenéket hallgatok. Tiszta vizet iszom. Hibám, hogy még mindig jobban szórom az energiáimat, mint kellene.
A táncos műsor alatt nagyon koncentráltam, hogy amikor egész napos forgatás, próba, tánc volt és aztán jött az élő adás, akkor ne zsizsegjem szét magam. Meglepően csendes és elvonulós voltam. Nagyon szeretek bulizni, de néha muszáj kicsit befelé fordulni és bent tartani az energiát, az erőt. Az ima közel áll a relaxációhoz és a meditációhoz, feloldoz.
Mi az életfilozófiád az életigenlésed röviden?
„Élni és élni hagyni.” És eszembe jut még egy Cicero idézet: „Adj tüzedből lángot annak, aki kér.” Folyamatos fejlődéssel és tanulással mások szolgálatára élni, megtalálni a helyes arányt.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
