Országos hírnevet „Kasszás Erzsiként” szerzett egy reklámfilmben, miközben húsz éve elismert színésznője megannyi színháznak, komoly és jobbnál jobb szerepekben tűnik fel a mozivásznon. Balázs Andit egy-egy fárasztó nap után párja mellett négylábú kedvencei várják haza – róluk beszélgettünk.
– Honnan ez az állati vonzalom?
– Vidéki lány vagyok, egész életemben állatok vettek körül. Nem volt ritka, hogy 5-6 cica és akár ugyan annyi kutyus legyen a ház körül. Édesapámtól és édesanyámtól tanultam meg a felelős állattartást. Nem egyszer a zsebpénzemből fizettem ki egy-egy állatkám orvosi kezelését vagy gyógyszereit. Teljesen természetes volt, hogy a fővárosban – ha olyan élethelyzetbe kerülök, hogy megtehetem – azonnal állatokkal veszem körül magam.
– A jelenlegi állatsereglet tagjai hogyan kerültek hozzád? Vásároltad vagy örökbe fogadtad őket?
– Jelenleg négy kutyussal és egy cicával élünk együtt. Saci a hatéves shih-tzu, Manci az öt éves törpe pinscher, a két keverék kutyalány Nokedli és Galuska, illetve Berci a kilenc éves kandúr. Sacit hat évvel ezelőtt az interneten láttam meg és azonnal beleszerettem. Akkora volt, mint egy nagyobb tengerimalac. Volt már tapasztalatunk az ilyen fajtájú kutyákkal ezért tudtam, hogy egy bölcs, okos, kedves „Buddha őrzője”. Manci, a törpe pinscher Saci tökéletes ellentéte. Egy nagyon kedves barátunknál született öt testvérével együtt és addig-addig simogattam, babusgattam, míg végül hazavittem. Nokedli és Galuska története egészen szívbe markoló. Őket a tűzoltók mentették ki egy lángoló kalyibából és vitték el őket egy állatorvoshoz. Párom Gábor éppen Berci macskánkat vitte az orvoshoz amikor találkoztak a rendelőben. Kiderült, hogy nincs hova menniük, ezért úgy döntöttünk, hogy ott, akkor, abban a pillanatban örökbe fogadjuk őket. Nem hiszek a véletlenekben, hiszen ez a csoda is december 25-én hajnalban történt. Berci a kandúr is hasonló körülmények között került hozzánk. Amikor Gábor hazahozta, megígértem neki, hogy rettenetesen elkényeztetem és ez a kilenc év bebizonyította, hogy ez tökéletesen sikerült. Egyértelműen ő a falkánk főnöke.
– Ez az első „falka”, vagy korábban is voltak már kutyáid, cicáid?
– Mindig is sok állat vett körül amíg vidéken éltem. Amikor Budapestre kerültem, még nem engedhettem meg magamnak, hogy több négylábú vegyen körül, ezért igazából ez az első nagyobb kiterjedésű falkám.
– Az életed nem megszokott napi rutin szerint éled, munkád miatt hektikusak a napjaid. Hogy látod, ez nem okoz az állataidnak problémát?
– Mind a kutyák, mind a cicák már kiskoruktól kezdve a mi rutinunk szerint élnek. Ezt a rutint akkor is betartjuk, ha éppen nem megyünk el otthonról. Ilyen például az este tíz órás etetés. Mivel a színházból általában akkor érek haza, így nálunk ilyen késői órára tolódott a vacsora. Kertes házban élünk, ahol alapvetően kint lakik Nokedli és Galuska, bent pedig a többiek. A bentiek akkor ébrednek amikor mi, és gyakorlatilag ők hozzánk igazodva intézik ügyes-bajos dolgaikat.
– Szoktatok együtt utazni, nyaralni?
– A falka nagyságából kiindulva az együtt utazás vagy nyaralás kivitelezhetetlen lenne. Ezért amikor nyaralunk, akkor valamelyik családtagunk vagy barátunk arra az időre odaköltözik hozzánk és még jobban elkényezteti őket.
– Mennyire vagy „para gazdi”?
– Én első sorban inkább sírós gazdinak tartom magam. Ha jön egy helyzet, sérülés vagy esetleg egy betegség én rögtön sírni kezdek. A feladat megoldása közben is pityergek, mert annyira aggódom. Ilyenkor lép a képbe Gábor, aki praktikusan, okosan és sokkal határozottabban áll az ilyen dolgokhoz.
– Mit gondolsz a felelős állattartásról?
– Szerintem már is iskolában tanítani kellene a gyerekeknek. Ha rajtam múlna, biztos külön tantárgyat hoznék létre erre a célra, mert hiszem azt, hogy ezt nem lehet elég korán megtanulni és sokkal kevesebb állat szenvedne a felelőtlen gazdik miatt.
– Sírtál már állatos filmen?
– Természetesen! Vannak olyan filmek, amiket soha többé nem nézek meg, pont ezért!
– Végezetül. A legviccesebb személyes kutyás sztorid…
– Mint említettem, Saci kutyám mikor hozzánk került, akkora volt, mint egy tengerimalac. Éppen a szőnyegen fedezte fel a világot és kergette a macskát, amikor csengettek és megjelent nálunk egy mosógépszerelő. Másodpercekig csak nézte ezt a jelenetet, majd odafordult hozzám és azt mondta: „Jaj, de helyes ez a kis foltos! Ő egy nyuszi, ugye?” Mikor közöltem vele, hogy ő egy kutya, percekig nevettünk.
Molnár Éva
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
