Ha valami, az egészség kérdésköre így vagy úgy mindenkit érintő – nyugodtan mondhatjuk – össztársadalmi kérdés. A főkérdés az, lehetne-e ezt a mindenkit érintő kérdést kiemelt társadalmi ügyként kezelni? Erről beszélgettünk a Miniszterelnökségen Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkárral.
– Véleménye szerint mi az egészséges nemzet kritériuma?
– Egy egészséges nemzet olyan munkaképes, életerős emberekből áll, akik önmagukban és együttesen, lelki, szellemi és fizikai szempontból is egyensúlyban vannak. Ekkor képes az egyén és közösség felelősséget vállalni egymásért, hatni egymásra. Az egyén ekkor tudja a leghatékonyabban betölteni az elvárásoknak megfelelő társadalmi szerepét a családban, a munkahelyen, a szűkebb és a tágabb környezetében is. Mindehhez azonban szüksége van a belső jólétére, egy erős, saját értékrendre, amihez alkalmazkodva irányíthatja életét. Ezeken túl mindennapjainak egyik elkerülhetetlen és éppen ezért fontos elemei a gazdasági tényezők, valamint a politika. Itt jelenik meg a kormányzat szerepvállalása is, amely bár sokszor csak közvetetten érint bennünket, igen jelentős szerepet játszik a társadalom, a nemzet életében. Az un. általános kormányzási feladatokon túl lehetőséget kell biztosítani többek között a tehetség kibontakoztatására, a világszínvonalú gazdasági környezet megteremtésére, a nem kormányzati szervekkel való mind szélesebb körű együttműködésre, az egészségfejlesztés javítására, illetve folyamatosan törekedni kell társadalmi kapcsolataink, velünk élő embertársaink helyzetének javítására.
– Az egészség a legdrágább kincsünk, azonban az egészséges életmód, a jobb életminőség sokba kerül. De a gyógyulás még többe… Ön szerint a 21. századi ember egészséges vagy beteges életmódjában szociális – anyagi – helyzete, vagy inkább attitűdje, felelősségvállalása játszik szerepet?
– Álláspontom szerint ugyan fontos az anyagi biztonság, de az egészséges életmód nem feltétlenül függ a pillanatnyi anyagi helyzettől. Számos módja van annak, hogy saját magunk és a körülöttünk élők érdekében is tegyünk egészségünkért. A természetjárás, a kocogás, a mindennapi testedzés nem anyagi kérdés. Kopp Mária egyik tanulmányában az olvasható, hogy nem a szegénység önmagában, és nem is a nehéz szociális helyzet, hanem a viszonylagos szociális-gazdasági lemaradás szubjektív átélése a leglényegesebb egészségügyi veszélyeztető tényező. Tehát, amikor valaki depressziós lesz attól a ténytől, hogy pl. nincs gépkocsija, és emiatt úgy érzi, hogy lemaradt, hogy családjának nem tud megfelelő feltételeket teremteni, akkor ez a lelkiállapot az, ami fokozza mind a lelki, mind a testi egészség romlását.
– „Mindenkiben képződnek hibás sejtek, de fontos tudni, mit tehetünk saját magunkért és miben kérhetünk segítséget.” – szólt idén A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány kampányfilmjének üzenete. Felmerült bennünk, meg kellene fogalmazni egy holisztikus szemléletű rákellenes minimumot…
– Magyarországon a rák népbetegség. Ezzel a ténnyel szembe kell néznünk, és ha ez sikerül, megtettük a kezdő lépést ahhoz, hogy megtaláljuk az okokat. Ha azokat azonosítottuk, képesek leszünk megtalálni a megfelelő gyógymódot is. Meggyőződésem, hogy elsődleges feladatunk megelőzni a kór kialakulását. Ezen kívül fontos, hogy rendszeresen eljárjunk azokra a szűrővizsgálatokra, ahol a diagnózis időben felállítható és a gyógykezelés haladéktalanul elindítható. A rák kialakulásának kockázata csökkenthető egészséges életmóddal és táplálkozással, valamint a megfelelő mozgással, a test és a lélek kiegyensúlyozottságának megteremtésével.
– A tervek szerint több partnerszervezettel közösen lobbizva kiemelt társadalmi üggyé lehet minősíttetni a rákellenes kérdést… Kinek mit kell tenni ezért?
– Véleményem szerint széleskörű összefogás szükséges, mert sokakat érintő, mélyen megrázó dologról van szó. Az Ön által említett, Magyar Tudományos Akadémián szervezett akkreditált képzés és a tavaszi nemzetközi konferencia is ennek a megértését, elindítását és véghezvitelét tűzte ki célul. Ebből a meggyőződésből táplálkozik a kormányzat egészségmegőrzésre irányuló politikája, aminek keretében forrás biztosításával lehetőség nyílt többek között a tornatermek, tanuszodák fejlesztésre, továbbá az iskolai étkeztetés reformjára.
– Államtitkár úr, mi az életigenlése? Mit üzen az olvasóknak?
– János evangéliumából idézem Jézus szavait: „Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” /János 15, 12-13/
Szabad akaratot kaptunk. Ki hogyan él vele az egyéni döntés kérdése. Megkaptuk a szeretet parancsát is, de nem mindenki veszi figyelembe, vagy nem jól gyakorolja azt.
Úgy gondolom, az igazi szeretet önmagától is tevékeny, mert ha felebarátomat magam elé helyezem, lemondok valamiért az ő javára, akkor már él, pontosabban valóban köztünk él a szeretet!
– Úgy legyen! Köszönöm az interjút!
(vm)
