Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

… már megint az étkezésről – most egy kicsit másképp

Az egészséges étkezésről rengeteg információ áll rendelkezésünkre. Könyvek, cikkek ezreit olvashatjuk, az internetes információáradatban pedig megszámlálhatatlan weblap, blog és egyéb fórum hirdeti az egészséges táplálkozás fontosságát. Felsorolni is nehéz lenne, hányféle irányzat, módszer született az elmúlt évtizedekben, melyek mind egészségünk megőrzését, illetve annak helyreállítását célozzák. Nehéz a választás, ha az ember elhatározta, hogy változtatni szeretne eddigi életvitelén, mert mindenki esküszik a saját maga által alkalmazott módszerre. Legyünk megfontoltak, keresgéljünk és próbáljunk ki különböző szisztémákat! Minden ember más és más, ezért egy-egy étrend csak bizonyos típusú embereknek felel meg, illetve tesz valóban jót. Persze vannak általános szabályok, de ezeket már mindannyian kívülről fújjuk, így most meg sem említeném őket.

Amit viszont nagyon fontosnak tartok, az a tudatosság és a fokozatosság, a lassú átállás, az eltökéltség és kitartás, a türelem és a mértékletesség. És a hit önmagadban!

Amikor odáig jutunk, hogy szükségét érezzük valamilyen változtatásnak, általában már valamilyen testi jeleket tapasztalunk magunkon. Évtizedek óta fogyasztunk egészségtelen élelmiszereket, amikhez lassan hozzászokott a szervezetünk és az elménk. Egy drasztikus, hirtelen váltást nagyon nehezen tud a testünk értelmezni, még akkor is, ha ez egy sokkal egészségesebb étrend. Egész szervezetünk egyfajta stresszes állapotba kerül, mivel megvontuk tőle az eddig megszokott tápanyagokat, és riadtan még többet követel. Épp ezért mindenfajta váltás legyen fokozatos! Kisebb-nagyobb etapokban álljunk át az új étrendre. Lassan vezessük be a még szokatlan ételeket, és fokozatosan szabaduljunk meg az eddigiektől. Ezzel elkerülhetjük a váltás okozta érzelmi mélyvölgyeket, a folyamatos éhségérzetet, és a megszokott ízek iránti kielégíthetetlen vágyat. Ezek vezetnek legtöbbször a váltás feladásához.

Légy megértő háborogva követelőző testeddel és tudatoddal. Évekig szoktattad rá őket az egészségtelen ételek fogyasztására, időre lesz szükségük, míg átállnak az új ízekre. Ezért időnként kényeztesd őket a régi ízekkel! Legyél kitartó és határozott a váltásodban, de olykor-olykor engedd meg, hogy tested és elméd élvezettel kielégítse vágyait! Eleinte gyakrabban, majd  később egyre ritkábban lesz szükséged a régi, megszokott ízekre. Viszont, ha elcsábultál egy krémesre, edd azt a lehető legnagyobb élvezettel! Engedd el a bűntudatot, hiszen nem teszel semmi rosszat! Nézd meg csodás formáját, érezd az illatát, majd komótosan szelj belőle egyet. Lassan, kéjesen forgasd a falatot a szádban, érezd, ahogy az íz szétáramlik egész testedben megnyugtatva és kielégítve elmédet. A lelkiismeret-furdalásnak itt nincs helye, mert tudod, hogy kitartó és eltökélt vagy, és egy hét múlva újra megteheted ezt… ha szükséged lesz még rá egyáltalán. Ugyanis, ha jól megfigyeled tested reakcióit, észre fogod venni, mely ételek tesznek jót neki, s melyek nem. Szép lassan, fokozatosan át fognak alakulni étkezési szokásaid, új ízekre találsz, amik ugyanolyan élvezetet fognak okozni, mint a korábbiak. Sőt! Ahogy kikerülnek fokozatosan az ízfokozókkal teli élelmiszer-készítmények az étrendedből, lassan ráeszmélsz, hogy micsoda ízkavalkád rejlik az egyszerű, nyers ételekben is. Ezek felfedezése fontos feladat a váltás folyamán, mert a jóllakottság állapotához vezető úton az agy nem kalóriákban gondolkodik, hanem ízekben.

Azt gondolom, a fogyókúráknak nem sok értelme van, a lassú átállás egy másfajta életmódra, étrendre sokkal biztonságosabb és egészségesebb. Ha bejglitől aléltan februárban úgy döntünk, nyárra strandfazonra fogyjuk magunkat, nagy eséllyel csak egy kudarcélményt alapozunk meg magunknak. Tűzzünk ki egy, vagy több évre szóló célt, az teljesíthető! Csak fokozatosan lehet maradandó változásokat létrehozni. Persze ehhez türelemre van szükség, de ha belegondolunk, évtizedek voltak szükségesek ahhoz is, hogy összeszedjük ezt a jó pár felesleges kilót. Ne akarjunk hetek, hónapok alatt megszabadulni tőlük, mert ugyan meg lehet csinálni, de ez általában nem eredményez sem egészséges, sem tartós változást.

Fontos kérdés, hogy mit eszünk, de talán még fontosabb, hogy hogyan tesszük ezt. A gyorséttermi tápanyagellátás nem csak azért okoz problémákat, mert rossz minőségű a takarmány, hanem a bevitel módja is enyhén szólva aggályos. Szánj időt minden étkezésre! Amikor rohanva bekapunk valamit, legtöbbször nem is tudjuk pontosan mit eszünk meg. Elődeink – manapság ismét egyre több családban látni ilyet – minden étkezésnél elmondtak egy hosszabb-rövidebb asztali áldást. Ennek természetesen komoly szakrális jelentése is volt/van, de ezalatt lényeges biológiai folyamatok is lejátszódtak a háttérben. Míg a családfő az áldást mormolja, mindenki az ételt nézi. Érzik az illatát, látják a színét, formáját. És elindul az emésztéshez szükséges enzimek termelődése, azon enzimeké, amik annak az ételnek a lebontásához szükségesek. Amikor meccset nézve vacsorázunk, gyakran nem is tudjuk mit eszünk. Nincs lehetősége szervezetünknek, hogy időben, minőségben és mennyiségben megfelelő anyagokat indítson útjára az emésztőrendszer megfelelő részére.

Szánjuk időt minden étkezésre! Vegyük fel a kapcsolatot az étellel, lássuk, érezzük azt! Lassan és alaposan rágjunk meg minden falatot, a nyálnak nagyon fontos szerepe van az emésztésben, és csak a jól felaprított ételt tudja a gyomor és a belek megfelelően feldolgozni. Amikor figyelmünket az éppen fogyasztott ételre összpontosítjuk, sokkal intenzívebben érezzük az ízeket, s amint már említettem az agy ízekben számol, így jóval kevesebb tápanyagra van szüksége a jóllakottság érzetének eléréséhez. (Cselekedjünk ekképp az amúgy egészségre káros szenvedélyeink űzése közben is… ha már nem tudunk megszabadulni tőlük. Dohányozz és kávézz élvezettel, szertartásszerűen!)

Élvezd az ízt, a lehetőséget, éld meg élményként a pillanatot! Tegyünk félre mindent: telefont, laptopot, tévét és a beszélgetést, de még a napi gondokat is amíg eszünk. Ha nincs 20 percünk az étkezésre, akkor ne együnk! Igyunk egy nagyot, ha már ráérünk később, bepótolhatjuk az elmaradt falatozást. Na persze itt se legyél túl szigorú magaddal, nyilván vannak olyan helyzetek, amikor tényleg menten éhen akarunk halni, és gyorsan be kell dobni valamit, de törekedj arra, hogy ez minél ritkábban forduljon elő, és egyre többször egyél a fenti módon!

Zsenits Ákos
mozgásterapeuta, Yumeiho masszőr

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts