Hogyan segíthet az egyszerű, pozitív gondolkodásmód a felgyorsult világ okozta stresszes életmódból, szorongásból eredő mentális problémák feloldásában? Többek között erről is beszélgettem Dr. Gyürky Melinda neurológussal.

– Mai felgyorsult világunkban a stresszes életmód, a stresszes, szorongó emberek, a negatív, pesszimista attitűd úton-útfélen jelen van. Mindenki boldog szeretne lenni, mindenki keresi a boldogságot, de nem tudja, hogy hol keresse… A neurológusnál szokták-e keresni, hogy nekik valami baj van az idegrendszerükkel vagy a látásmódjukkal?

– Igen, feltétlenül… Gyakorlatilag kikerülhetetlen a stressz. Nagyon sok neurológiai betegség hátterében lelki, mentális probléma is áll, úgyhogy örömmel tapasztalom, hogy a betegek most már rákérdeznek, hogy lehet ennek ilyen oka is, ez egy újdonság, unikum számomra is. Majd’ 30 éve dolgozom, és az utóbbi 2-3 évben látom, hogyha én magam nem kezdeményezném ezt a gondolatmenetet, hogy vannak fizikai dolgok, de a lelkünk is, sok esetben a beteg már elébe megy a kérdésnek vagy az én tájékoztatásomnak, és kérdezi, hogy lehet-e problémájának lelki oka is? Úgyhogy igen, előkerül a rendelőben, egyre gyakrabban megkérdezik a betegek, és igen nagy affinitást mutatnak a változtatás iránt.

– Az embereknek talán csak azt kéne megérteni, hogy kicsit nyugodjanak le és odafigyelésükkel az idegrendszerüket is meg tudják nyugtatni. Vannak-e fortélyok erre?

– Rengeteg fortély van… egyszerű, pozitív gondolkodásmód elsajátítása az alapvetően segítene, hogyha erre hangolódnak, és ezt egyszerűen gyakorolni kell. Nem elég kijelenteni, ugyanúgy, ahogy úszni meg kell tanulni, meg kell tanulni pozitívan gondolkodni is, és alapvetően egy hozzáállás változtatás, motiváció kell. Ezt pedig valamilyen élethelyzet, valamilyen krízisszituáció, ami elősegíti, hogy hajlandóak legyünk váltani. Rengeteg relaxációs tréning technika van, amit a pszichológia is használ, vannak a meditációs technikák és én magam is követek egy irányt, amit 2 éve kezdtem elsajátítani és a betegeimnek is tanítom, a csikung mozgásterápiát és meditációs terápiát. Ez egy külön speciális terület számomra, amit én magam is megtanultam és művelek, azt átadom a betegeimnek, akiket ez érdekel és ezt az utat szeretnék választani.

– Zene volt a füleimnek, amikor mondtad, hogy az emberek, amikor nálad az orvosi rendelőben megjelennek a neurológiai problémáikkal, akkor a lelki eredetű bajaikat már felmerik vetni. Fontos, hogy ne csak beszéljünk a komplementer gyógymódokról, hogy az orvosi rendelőkben akár egy onkológián ne ördögtől való legyen, hogyha valaki tud arról, hogy számos más lazító technika van, vagy olyan gyógymód, amit nem pont az orvosok végeznek. Szerinted a 21. században elérkezett-e az ideje az integratív medicinának?

– Nagyon hús-vér valóság, amire rátapintasz, és azt gondolom, hogy itt van az ideje, kikerülhetetlen. Gyakorlatilag, ha egyes orvos kollégáim nem kezdik el a maguk kis egyéni módján elindítani ezt a mozgalmat, mint amiért én is elkezdtem, akkor lassabban fog haladni ez az ügy, ami egy nagyon nemes, nagyon fontos ügy. Én magam is azon dolgozom, hogy egyesítsük a nyugati és keleti orvoslást, és minden technikát bevessünk a betegek gyógyulásáért, mert e nélkül nincs valódi eredmény. Volt olyan betegem, aki az Onkológiai Intézetből úgy jött vissza, hogy ki van írva az ambulancián, hogy a csikung egy jó dolog. Ez pozitívum, mert ezzel az erővel hamarosan kint lehetne a jóga is, és bármi egyéb segítő gyógymód, amit a betegek valóban másutt tanulnak meg. Mert nincs is szükség, hogy orvos tanítsa, hiszen kiváló oktatók vannak az országban, akik ezt meg tudják tanítani a beteg számára, úgyhogy jó irány, hogy már látok ilyen hirdetéseket. A másik irány, amit múlt év októberében a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen megtapasztalhattunk, a kínai kép medicina terápia, ami a hagyományos kínai orvoslásnak egy része. Az egyetemen tartottuk a 8. világkongresszust és a dékán maga tett arra ígéretet, hogy két éven belül komolyan dolgoznak azon, hogy integratív, komplementer módon nagyon összetett és nagyon jól képzett kínai orvoslás rendszere a magyar orvosok számára jobban hozzáférhető legyen mind az oktatás, mind a vizsgáztatás, mind a megismertetés szempontjából. Tehát egyetemi óhaj is van arra, hogy ezt most már nem lehet megkerülni, és egészségpolitikai szempontból is előrelépéseket ígértek.

– Az, hogy sürgető kérdés a közeledés nem kérdés, hisz az emberek a google-n rákeresnek, ezt az orvosok is tudják…

– Fontos lenne az orvosokat tájékoztatni. Az első kör, hogy olyan továbbképző programot kellene kialakítani, ami hivatalosan az egyetem által szervezetten tájékoztatja az orvoskollégákat ezekről a lehetőségekről, ami az alternatív gyógymódokat illeti, és listaszerűen olyan korrekt természetgyógyászokról, akikre támaszkodni lehetne. Ez több éve kérés és óhaj, remélhetőleg ebben elmozdulás lesz. Ígéretet kaptunk erre, hogy ilyen tendencia mutatkozna. Ha az ígéret betartásra kerülne, akkor én ezt nagyon üdvözölném, és az orvoskollégáim többsége is emellett állna. Ha több tájékoztatást, információt kapna erről és protokollban támogatást, hogy szívvel-lélekkel ajánlhatja, mert ez a szakma szabályai szerint való, akkor sokan meg is tennék. Mivel nincs igazi jó szabályozás, ellenőrzés, ezért nem is merészkednek talán ajánlani ilyet és a tájékozódási korlátaik miatt sem merik ezt megtenni.

– Hogyan kezeled a problémákat? Problémamegoldó vagy?

– Tulajdonképpen jó, hogy neurológus lettem, pedig ez nem volt a terveim között a pályám kezdetén, és mégis ezt választottam, mert rögtön szembesülnöm kellett azzal, hogy amilyen sok krónikus, gyógyíthatatlan betegség van a neurológiában, vagy felhagyok vele és nem is leszek szakorvos, vagy megtalálom azt a rést, amivel segíteni tudok az embereknek. Ez a szeretet és az empátia volt, amivel tudtam kompenzálni, hogy együtt sírtunk, együtt nevettünk. Muszáj volt konstruktív gondolkodóvá válnom és maradnom, hiszen úgy gondolom, hogy ilyen személyiségű is voltam, ezt tudtam erősíteni és más megoldás nem is kínálkozott. Ahogy láttam, hogy ez a hozzáállás jó a betegeimnek, és valóban egy-egy szó fél gyógyulás, – mint ahogyan ezt a közmondás is tartja – ezt egyre komolyabban vettem és napi szinten beépítettem a gyakorlatomba. Az elmúlt 30 éves pályafutásom azt a példát követi és mutatja, hogy csak így érdemes, és a saját életemben is ugyanezt kamatoztatom. Én is emberből vagyok, sok csapás ért engem is, voltam onkológiai beteg, kisebb szívinfarktuson is átestem, a családomban is rengeteg súlyosabb betegség fordult már elő, édesapámat egy Parkinson-szindróma miatt vesztettem el, ami gyógyíthatatlan betegség. Az élet nehézségeit úgy tudtam átvészelni, hogy mindig megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Mást nem tehetünk, de ezt viszont meg kell tenni!

Vajda Márta

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek