– megelőzésben, gyógyításban test és lélek együtt –

Vajon Hippokratész békésen szemléli-e a mai modern orvoslást? Vajon alapvető szemléletmódja ma is megállja a helyét? A 21. századi integratív medicina – teljes embert tekintő – gyógyító szemléletét jártuk körül. Mindehhez segítségünkre voltak az onkológiai nagy elődök, az április 10-i Nemzeti Rákellenes Nap üzenete: „A daganat megelőzhető, a betegségből meg lehet gyógyulni’”, a készülő Nemzeti Rákellenes Program és prof. Dr. Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója,aki mindezekről interjút adott. Ismét egy fontos kérdéskörben, egy fontos személyiséggel beszélgettünk életigenlőn és rákellenesen.

– Amikor készültem erre az interjúra eszembe jutott Hippokratész… Ön szerint békésen szemléli a modern orvoslás alakulását a nagy előd?

– Hippokratész remélem, nyugodtan ül az égi székében. Egy régi kor polihisztora volt, egy személyben a testet és a lelket is gyógyította. Nyilvánvaló, hogy jóval kevesebb bizonyítékra alapozhatta gyógymódját, de az akkor rendelkezésére álló evidenciákat össze tudta fogni egy átlagnál tehetségesebb ember. Mára a polihisztorok kora lejárt, a rengeteg új információ még egy oly innovatív agyban sem állhat össze egy képpé. Ma már integrálni kell, amire egy ember nem képes a specializáció miatt. Ennek előnye, hogy adott szakterületen jobban el tud mélyedni egy-egy szakember, természetesen megvan a hátránya is, hogy mindenhez nem értünk egyszerre. Ma már sok pici Hippokratész ül egy teamben, és a kollektív bölcsességben próbálnak együtt olyan okosak lenni, mint egykor egymaga Hippokratész volt. De azért biztos, hogy meglepődne, mert ő egy tüzetes vizsgálat után egyszemélyben döntött a beteg sorsáról. Ma számos „pici” Hippokratész közös döntése után születik meg a diagnózis felállítása, utána a megfelelő terápia és azoknak kombinációi. Az onko-teamben ott kell ülni onkológusnak, sebésznek, sugárterápiás szakembernek, patológusnak, képalkotó diagnosztika képviselőjének és ideális esetben az onko-pszichológusnak is.

– Ön egyszemélyben egyetemi tanár, orvos, kutató, intézményvezető, talán egészségpolitikus is. Hogy sáfárkodik az idejével, energiáival?

– Politikus, sőt még egészségpolitikus sem lettem. És akármilyen furcsán hangzik az egyetemi tanár, az orvos, az intézményvezető is ember, és ezek a dolgok együttesen sem zárják ki egymást. Az ember és az orvos, az ember és az egyetemi tanár, úgy gondolom, megférnek egy emberben. Ilyen szempontból a miniszterek, a miniszterelnök is ember, mindannyian haza megyünk és mindannyiunknak a legmeghatározóbb az emberi és családi környezetünk. A hitünk a legfontosabb, ami arra épülhet csak, amit otthonról hoztunk. Nyilván, ha halmozódnak az embernek a vezetői és egyéb funkciói, ez kihathat az életére és kevesebb ideje marad a családra.

– Milyen mintát hozott otthonról?

– Édesapám orvos, idén lesz 80 éves, nőgyógyász, a mai napig bejár önkéntes segítőként az Uzsoki Utcai Kórházba. Az ő példája nyilván az én pályaválasztásomat is meghatározta, olyannyira, hogy én is nőgyógyász vagy sebész szerettem volna lenni. A ma nehezen elképzelhető 90-es évekbeli orvoshiánynak köszönhetem, hogy az onkológiára, a sugárterápiára kerültem, amit persze nem bántam meg, itt a lehetőségek egy közkórházhoz képest mindig is jobbak voltak. Otthonról hoztam a szakma szeretetét, a hivatástudatot, ami apámban mindig megvolt, illetve édesanyámnak a szorgalmát, azt az összetartó erőt, amit ő biztosított a családnak.

– Véleménye szerint a gyógyulásban vagy az egészségmegőrzésben van helye a hitnek?

– Az általános értelemben vett hit nagyon fontos tényezője a gyógyulásnak, azonban a megelőzést akarni kell, például el kell kerülni a rákkeltő dolgokat. Hippokratész óta igaz, hogy nem csak a testet, hanem a lelket is kell gyógyítani, ebből a szempontból a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslás kicsit elment a mechanisztikus irányba, CT-t, MR-t, patológiai leletet nézünk, el-elveszhet ebben az ember. Nyilván egy daganatos diagnózisnak számos lelki kihatása van az egyénre, sőt egész környezetére. Ezért mondtam, hogy ideális esetben szerves része kell, legyen egy onko-teamnek az onko-pszichológus. Ha másik értelemben nézzük a hitet, a vallásos embernél ez a hit nemcsak a gyógyulást segíti, hanem annál, akit sajnos nem sikerül meggyógyítani egy erős hit segíti elfogadni az élet végét. Ami nehezen elfogadható…

– Egészen más a hit és a hiszékenység a gyógyulás szempontjából…

– Igen. A mi területünkön, egy ilyen nehezen megfogható betegségnél, aminek az okait sem ismerjük teljes egészében, a kimenetelét sem tudjuk számos esetben száz százalékig megbecsülni, alkalom adódik a hiszékenységnek, ami a különböző nem bizonyított gyógymódok áruba bocsátásán alapul, amivel meg lehet vezetni az érintetteket. Amikor beszéltem a gyógyulásba vetett hitről, én a valódi hitre gondoltam. A másik a megelőzés, ami a Nemzeti Rákellenes Napon mindig előtérbe kerül. Jó lenne, ha nemcsak ezen a napon merülne fel. A téma megelőzési oldala kormányzati szinten is asztalon van, az elődöm, Dr. Kásler Miklós, az egészségüggyel is foglalkozó emberi erőforrás tárca vezetőjének felkérésére az elmúlt egy évben felújítottuk, aktualizáltuk a Nemzeti Rákellenes Programot. Ez magába foglalja nagy hangsúllyal a megelőzést, a korai felismerést, a lelki támogatást, azokat a felvilágosító és oktató programokat, amik a laikusoknak és az egészséges populációnak is szólnak. Fő célja az, hogy tudatosítsa azokat az egészségügyi megelőzési módszereket és életmódokat, amik talán a legfontosabbak ezen a területen akkor, ha azt akarjuk elérni, hogy nekünk itt az onkológiai intézetben kevesebb dolgunk legyen.

– Hol tart most a Nemzeti Rákellenes Program?

– Öt nemzeti népegészségügyi szakmai programról van szó, ennek egyike a Nemzeti Rákellenes Program, amit 1993-ban dolgozott ki Dr. Kásler Miklós vezetésével az Országos Onkológiai Intézet. Azóta többször felfrissítésre került, így könnyű dolgunk volt, 2018. júliusra elkészült az első szakmai változat. Azóta egy szűkebb társadalmi és szakmai vitán is átment. Elfogadta a kormány a koncepciót, meg is jelent kormányhatározat formájában. Ezt követően elkészült az első négy év szűkítettebb szakmai programja éves bontásban, immár költségtervekkel. Most folyik a közigazgatási egyeztetés, majd amikor a másik négy népegészségügyi programelemmel – gyerekgyógyászat, kardiovaszkuláris betegségek, mentálhigiénés és a mozgásszervi betegségek – együtt harmonizálják, remélhetőleg még az első félévben összeáll az új népegészségügyi program. Ettől függetlenül az egyes részelemei már az idei fejlesztésekbe is beépülnek az Egészséges Budapestért programmal is összehangolva.

– Hol látja szerepét a civil szervezeteknek a rákellenes programban?

– Nagyon fontos szerepük van. Benne is van a Nemzeti Rákellenes Programban, hogy a civil szervezetekkel együtt lehet a megelőzésben és a szűréseken való megjelenésben társadalmi szintű megmozdulást és eredményeket elérni.

– Milyen felkérésekre mond igent?

– Sokszor nehéz, de én minden megkeresésre szoktam válaszolni és mindig az adott felkérés határozza meg, hogy melyik mögé tudok odaállni védnöknek. Az ajtóm nyitva áll, a vállalható kezdeményezések mögé odaállunk.

– A kormány 2017-től a szűrések népszerűsítésére indított kampányt és szűrőprogramokat. Több cég, civil szervezet is bekapcsolódik, hogy a megelőzésre tudatformálással hangsúlyt helyezzen. Vannak kötelezően előírt, adott populációt – kor, nem, betegségcsoport szempont szerint – érintő szűrések, és vannak választhatók, amolyan egészségmegőrzésre irányulók. Ön mely szűréseket tartja eredményesnek?

– A legfontosabbnak azokat a népegészségügyi, populáció szinten is ajánlható daganatszűrési programokat tartom, amik tudományos bizonyítékon alapulnak és a WHO is javasolja őket. Ezek a méhnyakrákszűrés és a mammográfiás szűrés a hölgyeknél, míg mindkét nemnél 50 éves kortól, a jelenleg bevezetett vastagbélrák szűrés, ami mindössze kétévente egy székletvizsgálatból áll. Magyarországon a Kormány immár mindhárom szűrési lehetőséget ingyenesen biztosítja a magyar állampolgároknak. Sajnos a részvételi arány elmarad az elvárttól, így a Nemzeti Rákellenes Program egyik legfontosabb célkitűzése ezen a területen, hogy elérjük a 70%-os részvételi arányt.

Az egyéb, úgynevezett opportunista szűrővizsgálatok (PSA szint az 50 év feletti férfiaknál, időszakos bőrgyógyászati szűrés, szájüregi szűrés, stb.) is fontosak, és az egyén szintjén hasznosak lehetnek, de a teljes lakosságnak szervezett szűrőprogram bevezetése nem ajánlható. Jelenleg a kockázati csoportokban (erős dohányosok) modellprogramok indultak Magyarországon is a tüdőrák alacsony dózisú CT-vizsgálatával történő szűrésére, amit viszont szigorúan össze kell kapcsolni a dohányzásról való leszokást segítő programokkal. Ezek lehetséges jövőbeli kiterjesztésének lehetőségét a Nemzeti Rákellenes Program is magában foglalja, de ehhez még további tudományos bizonyítékokra van szükség.

– Nemrégiben egy ismert pszichológus előadásában hallottam, hogy tulajdonképpen egy daganatos beteg a diagnózis kézbevételétől kezdve árgus szemekkel figyel minden hangsúlyra, szemvillanásra, amit az onkológusától és a kezelési tervben meghatározott gyógyító team tagoktól kap… Tulajdonképpen arra vár, hogy VALAKI mondja azt: „minden rendben lesz.” Ön hitegetésnek tartja vagy belső erőket mozgósító motivációnak? Van helye az ilyen érzelmi töltetű placebónak?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy igazat kell mondani a betegnek is. De azt az igazat sokféleképpen lehet a tudtára adni. Manapság, leszámítva a nagyon elhanyagolt eseteket az onkológiai betegek többségének kezelésénél a gyógyulás reményében tudjuk elkezdeni a terápiát. A nehéz esetek azok, amikor a gyógyulásra nem kilencven százalék az esély, hanem jóval kevesebb. Nyilván ezt kíméletesen, és a reményt megtartva lehet csak elmondani.

– Az Onkológiai Intézetben a hazai nagy elődök sokat tettek a magas szintű gyógyításért, mindebben a technikai fejlődés ütemét, de az emberi hangot is megtartották. Ki a példaképe, hogyan van hatással napi munkájára?

– Elsősorban a szüleim, mert amint említettem a mintákat onnan hozza az ember. A szakmai példaképem? Egyet nem emelhetnék ki, nekem megadatott az a szerencse, hogy 1993 óta ebben az intézetben dolgozom, tehát egy munkahelyem volt. Németh professzor, utána Kásler professzor főigazgatóként, illetve Fodor János, az osztályvezetői kinevezésem előtti utolsó főnököm, mindannyian tiszteletreméltó emberi és szakmai példát mutattak. Ettől a három embertől a legjobbat igyekeztem eltanulni. Nagyon nagy szerencsém, hogy egy olyan intézetbe kerülhettem, amelynek tradicionálisan olyan vezetői voltak, akikre nemcsak szakmailag, hanem emberi tartásukban, magyarságtudatukban és egyéb általános értékeikben fel lehetett nézni.

– Főigazgató úr, mi az életigenlése, mi kapcsolja ki, milyen filozófiát vall?

– Személyes életemben a családom mellett az aktív sport, ami a kikapcsolódást jelenti. Szakmai ars poeticámat négy szóban fogalmazom meg: becsület, tisztesség, munka, alázat. Az első két szót nem kell megmagyarázni, egyenes embernek lenni és nem megalkudni, ezeket nem írhatja felül egyetlen szakmai cél sem. Elhivatottság, kemény munka és ráfordított idő nélkül a legtehetségesebb ember sem juthat szakmailag magas szintre. Végül, ha az emberben nincs meg az alázat, ugyan lehet jó orvos, jó tudós is, de az biztos, hogy jó vezető, szakmapolitikus vagy politikus nem lehet.

Hippokratészt az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyó­gyítás istenétől származtatták. A hippokratikusok abból in­dultak ki, hogy négy testnedv – vér, nyálka, sárga és fekete epe – létezik, melyeknek keveredési arányától függ, hogy valaki egészséges vagy beteg. Közismert a nevéhez fűződő humorális tétel (a latin „humor” szó jelentése folyadék, nedv) mely szerint ha a szervezetben található nedvek egyensúlyban vannak, az ember egészséges. Ha viszont az egyensúly megbomlik, az em­ber megbetegszik. A testnedvek egyensúlyának megbomlását a szervezetben keletkező, vagy kívülről belekerülő ártalmas anyagok idézik elő. A hippokratikusok a szervezet természetes gyógyító erejének támogatását tekintették az orvos feladatá­nak. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a profilaxisnak, vagyis a bajok megelőzésének is: úgy vélték, egészséges táplálkozás­sal és életmóddal elejét lehet venni a betegségek kialakulásá­nak. (forrás: mimicsoda.hu M105)

Vajda Márta

Kapcsolódó: Ember lenni, mindig… – egészségügy vs. betegségügy

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek