Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

Hiszem, hogy minden ember üzenettel érkezik a világra… Fontos üzenettel, amelyet a tőle telhető legintenzívebb módon kell közvetítenie, hogy mindenki meghallgassa és megérthesse. – olvasható Bordás Barbara színésznő közösségi média oldalán. Interjú a közismert operett primadonnával.

– Mi az üzenete a világnak?

– Nehéz lenne összefoglalnom egy mondatban a személyes üzenetemet, mert sokrétű. Talán a legfontosabb a pozitív életszemlélet, az életigenlés. Hiszem, hogy azok a dolgok, melyeket negatívnak élünk meg, azok is valami sokkal rosszabbtól óvnak meg. Hiszem, hogy mindig van hova fejlődni, de sokszor emlékeztetem magam és a környezetem arra, hogy milyen hálásnak kell lennünk sok mindenért a jelenben. Hiszek az emberekben, hiszem, hogy az élet alapvetően jó, de hiszek a gyász és a szomorúság erejében is, tudom, hogy olykor szükséges. Mert segít feldolgozni, elengedni. Szeretném hinni, hogy a színház, a zene sokrétűségében, a karakterek történetein keresztül én is segíthetek az öröm újra élésében, a boldogság megtalálásában, a fájdalom feldolgozásában. Mert nekem a zene mindig segít.

– Az Ön közvetítési módja az éneklés… Mikor kezdett énekelni és azt mikor határozta el hogy az éneklés lesz a hivatása?

– Gyerekként a hétköznapjaim nagy részét a zene töltötte ki. Míg mások a játszótérre, én szólam próbára, zongoraórára, vagy szolfézs órára jártam. Mire az általános iskola véget ért, mint minden rendes tinédzser, már én is nagyobb szabadságra vágytam, elegem lett a kötelező órákból. Azt hittem nem fog hiányozni a zene, de csak hamar rádöbbentem, hogy nagyon is fontos kifejezési forma ez számomra. Így hétvégente, egy helyi, szigetszentmiklósi musical stúdióban kezdtem a szárnyaimat próbálgatni. A stúdió színházzá alakult az évek során, rengeteget utaztunk, játszottunk, én pedig egyre nagyobb feladatokat kaptam. Elkezdtem külön órákra járni, újra zenét tanulni. A középiskola végén már teljesen biztos voltam abban, hogy énekelni szeretnék.

– Számos sikert ért el a színpadon, mellette versenyeken is indult, ahol díjakat, elismeréseket kapott. Az előadás utáni taps vagy a díjátadók jelentenek nagyobb örömöt, ha lehet taps és taps között különbséget tenni?

– Taps és taps között is van különbség, hazudik, aki azt mondja, hogy nem. De nem igazán díjátadó kontra előadás tekintetében. A versenyek fontos szerepet töltenek be kezdő előadóművészek életében, elsősorban megmérettetés ez, „terepszemle”. Az ember trenírozza az idegrendszerét, megtanulja leküzdeni az idegességet, adott pillanatban a legjobbat hozni magából, felmérni, hogy a korosztályában hol tart képességei szerint. Fejlődik, tanul, s örül, ha egy-egy ilyen verseny alkalmával a szakma is úgy gondolja, van helye a pályán. A színpadi siker pedig nem mindig teljesen saját. Rengeteg ember dolgozik azon, hogy egy darab elejétől a végéig teljes pompában szórakoztasson. Maga a karakter megformálása sem önálló munka. Formálja a színész, rendező, koreográfus, énekmester, karmester, a vele színpadon lévők, a közeg, a külalak, amiben életre kel, s nem utolsó sorban a néző, minden este a reakcióival. Sokunk munkájának jutalma az előadás végén a taps, önző dolog lenne csak a magaménak ítélni. De ha eljutok az ország, vagy a világ egy-egy olyan pontjára, ahol érzem, hogy a hallgatóság igazán örül, s hogy igazán nekem örül, na, azt érzi az ember a tapsból. Az felemelő érzés, és az csordultig tölti az ember szívét hálával, örömmel. Ha úgy vesszük, ilyesformán lélekben még mindig ugyanaz a kislány vagyok, akinek olykor volt lehetősége, hogy „utazószínházasként” szívja magába esténként ezt a csodás érzést.

– A zene, az éneklés felszabadítólag hat az érzelmekre. Akár hallgatja valaki, akár maga is énekel… A daganatos betegségen átesők a gyógyulási időszakban valamilyen művészeti ág – festészet, irodalom – felé irányulnak, hogy az abban való elmélyülés a segítségükre legyen a rehabilitálódásban… Hallott róla, hogy van énekterápia is?

– Nem hallottam még erről. De biztos vagyok benne, hogy van az éneklésnek, a zenének terápiás hatása. Saját magamról tudom, hogy mennyire felszabadító, ha az érzéseinket, félelmeinket, vágyainkat a zenén keresztül fejezhetjük ki. Tulajdonképpen a népdalok keletkezése is ide vezethető vissza, számos bizonyíték áll rendelkezésünkre. A közös éneklés, asszonyok, lányok együtt daloltak a kukoricahántolás közben, fogalmazták meg saját életük, vagy a falubeliek történeteit. A zenének kivételes ereje van, csodás gyógyulást hozhat.

– A reflektorfény az adrenalint felfokozza a színész életében. Mivel tudja kikapcsolni, relaxálni magát?

– Nagyon szeretek olvasni, kötni, horgolni, de rengeteget foglalkozom a kislányommal, a vele való közös kreatív játék is teljesen kikapcsol. Ha időm engedi Pilates-ezem, a várandósságomat követően kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a mozgásformával, amely nem csak a testem, de a lelkem is karban tartja. Szeretek biciklizni, a természetben lenni, és olykor egy-egy mély beszélgetés is teljesen fel tud tölteni.

– Egészségtudatosan él? A szűrővizsgálatok és a megelőzés fontosak az életében?

– Igyekszem odafigyelni arra, hogy mit eszem, ez a szakmám miatt is nagyon fontos, kevesen tudják, de egy énekesnek, színművésznek, nem mindegy, hogy délben mit eszik, ha este előadás van. Sok vitamint fogyasztok, igyekszem kellő folyadékot bevinni, és a zöldségeket, gyümölcsöket is megfelelő arányban az étlapomon tartani. Ezen kívül a jó idő beköszöntével a biciklim is előkerül, ha tehetem, mindenhova ezzel megyek. Nem igazán fogyasztok alkoholt, nem dohányzom, az édesség sajnos a gyengém, de azért próbálok ellenállni a kísértésnek. Minden ajánlott szűrővizsgálatra elmegyek, én azt vallom, jobb félni, mint megijedni. Sajnos az ördög nem alszik, nem szeretném megvárni, hogy a szervezet jelezzen.

– Mi az Ön életigenlése?

– A legfontosabb pillérek az életemben:

  • A család a legfontosabb. Ők az origo.
  • Mindig a legegyszerűbb dolgok sülnek el a legjobban, s a kevesebb sokszor több.
  • Mindent meglehet oldani. Lehet, hogy kicsit lassabban, de előbb utóbb sikerül.
  • Csak pozitívan! Az már fél siker.
  • Mindig csak eggyel többször kell felállni, mint ahányszor elestél. Képes vagy rá.
  • Vigyázz magadra, mert csak így vigyázhatsz másokra.

Vajda Márta

Életigenlők.hu

 

Similar Posts