Tüdőrákkal, csont-, nyirokcsomó- és agyi áttéttel került kórházba a gyöngyöspatai patikusnő, aki történetével mindenkinek erőt adhat.

Katalinnak 3 hónapot adott az orvos, akire rácsapta az ajtót

„Azt kérdezte, tudom-e, hogy ez az eredmény mit jelent. Mondtam, hogy igen, ez a legdrasztikusabb ráktípus. Akkor biztos tudom, mondta, hogy három hónapom van hátra. Azon az osztályon fognak a végén pelenkázni, mert addigra lebénulok, és ott fogok meghalni.

Kérdeztem, hogy mégis, nem tud-e valami lehetőséget, hogy ez mégse három hónap legyen, hanem kicsit több. Én is az egészségügyben dolgozom, tudom, hogy vannak alternatív módszerek, tettem hozzá. Ha én is az egészségügyben dolgozom, felelte erre, akkor tudom, hogy ott nincsenek normális emberek. Amire én csak annyit mondtam, hogy „hát, a doktor úr se az!” Rácsaptam az ajtót köszönés nélkül, és bekopogtam az igazgató úrhoz.”

A rákgyógyítás állandó és gyors fejlődéséről, a kutatók új, reményteli eredményeiről gyakran hallhat az ember híreket, az elmúlt hetekben hozták például nyilvánosságra, hogy a Stanfordi Egyetemi Kórházban egy olyan szert találtak, ami nagy valószínűséggel az áttétes tumorok elpusztításában is sikeres lehetne. Bár a vadonatúj gyógymódok elérhetetlennek tűnnek, a betegek kilátásai egyre jobbak.

“Felháborított, hogy így beszél velem”

A gyöngyöspatai Bernáth Gusztávné Tari Katalin a helyi patikában dolgozott, amikor szokatlan gyengeséggel és fulladással kellett orvoshoz fordulnia. Sohasem dohányzott, sorozatos vizsgálatokat követően mégis tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Az orvos, akihez került, megalázta, három hónapot jósolt neki, mire ő rácsapta az ajtót, és továbbment. Vagy ahogy ő mondja: felébresztette benne az élni akarást.

 

Magyarországon szabad orvosválasztás van, ezért kétségtelenül ez volt a legészszerűbb és legjobb döntés, amit meghozhatott. Katalint a főigazgató, Phd. Dr. Urbán László onkológus az Onkológiai Intézetbe irányította, leleteit pedig hozzájárulásával elküldte az Oncompass Medicine molekuláris diagnosztikai laboratóriumába. Innen vette kezdetét a nehézségekkel teli, de sikeres gyógyulástörténet.

Katalin pedig eleinte nem is akart tudomást venni a rákról. A gátortükrözése után Medjugorjébe ment zarándoklatra, agyműtét helyett szilveszteri meglepetésként Erdélybe utazott a barátokhoz, elmondása szerint a kemoterápia előtt ki sem tudta mondani, hogy ő most akkor csakugyan daganatos. Élni akart, és szerencsére nevetni sem felejtett el. Még a kórházban is szórakoztatták egymást a betegtársakkal.

ALK-pozitív, agyi áttét, kemoterápia

A tüdőrák egyre gyorsabban terjedt, csont-, nyirokcsomó- és agyi áttétet is találtak már a vizsgálatok során, így kemoterápiára és sugárkezelésre küldték. Sajnos az emberek, különösen a nők hajlamosak azt hinni, nincs szükségük segítségre, és gyengeséget jelent, ha nem bírnak el egyedül minden bajjal. Sokszor nem is merünk kérni, csak vágyunk arra, hogy a hozzánk közel állók maguktól kitalálják, már nem bírjuk tovább segítség nélkül.

Katalin édesanyjától mindig azt hallotta, hogy a Jóisten mindenkire annyi terhet rak, amennyit az elbír. Ő maga pedig nem is akarta, hogy lássák, milyen rossz állapotban van, így csak a ház körül fogadott el segítséget a szomszédoktól, kamionsofőr férjét és gyermekeit viszont nem kérte meg, hogy legyenek mellette a hétköznapokban. „Nem lehet, hogy nincs gondviselés. Csak az, hogy egyszer én bírom tovább” – mondja magyarázatul.

Aztán az egyik kemoterápia előtt jó hírrel fogadta az orvosa: az Oncompass megtalálta a gyógyszert. A készítmény viszont kísérleti szakaszban van, egyelőre csak külföldön elérhető. Csakhogy Katalin nem beszélt idegen nyelveket.

 

Végül Spanyolországban tudtak helyet biztosítani számára egy kísérleti programban. Katalinnak két héttel később egyedül kellett Malagába mennie, mindenféle nyelvtudás nélkül. A gyógyszergyár a kezelést térítésmentesen biztosította, csak az utazást és az ott-tartózkodás költségeit kellett fizetni, ami még így is jelentős kiadás volt a betegszabadságon lévő asszonynak és gyöngyöspatai családjának.

A kezdet borzasztóan nehéz volt

Az első utat egy futárszolgálattal oldották meg, az ügyintézésben pedig Déri Júlia, az Oncompass Medicine genetikai tanácsadója segített, szállást pedig a spanyolországi karitászon keresztül találtak. Az első hónapok alatt saját bevallása szerint nagy nehézségekbe ütközött, a gyógyszer mellékhatásai és a honvágy miatt többször megkísértette a gondolat, hogy feladja, és hazautazik.

„Ha tudod, hogy mit miért vállalsz, akkor megnyugvást jelent, amikor elmúlik a rosszullét, mert azzal a gyógyulás felé tettél egy lépést” – mondja Katalin.

 

A gyógyítás egyik kulcsa biztosan Katalin kitartása volt, első ízben négy hónapot kellett kinn töltenie, kevés pénzzel, legfeljebb interneten kommunikálva az itthoniakkal. Malagában csak néhány szóval kevert mutogatással tudott segítséget kérni másoktól, a kórházban dr. Manuel Cobóval az Oncompasson keresztül és egyszerű internetes fordítóprogrammal konzultált.

A napjairól naplót vezetett, amikor erőre kapott a kezelés után, főzött, hímzett, várost nézett, és misére járt. Így végül lassan belerázódott az ottani mindennapokba, később pedig az állandó utazásokba Magyarország és Spanyolország között.

Eltűnt a daganat

Katalin daganata dr. Cobó szerint mára annyira visszaszorult, hogy radiológiai vizsgálatok nem mutatják ki. Mivel azt nem lehet tudni, hogy az utolsó tumorsejtig elpusztult-e, a gyógyszerre továbbra is szüksége van, de az előrejelzés biztató, ő maga pedig jól érzi magát. Katalin elmondta, a betegségből rengeteget tanult, példája sokat segíthet a hasonló helyzetbe kerülőknek. Sokan keresik, és mindig igyekszik tanácsot adni, biztatni az embereket.

 

„Mit kaptam Malagától? Gyógyulási lehetőséget, ami szinte lehetetlennek tűnt 2013-ban. Megtanított sírni, bőgni. Addig én „kemény nő” voltam, csak befelé sírtam. Miután a remény útján elindultam, nemcsak sírni, bőgni is tudtam, ami megtisztította a lelkemet – távol a szeretteimtől – a kételytől, a kínlódástól, a szeretethiány fájdalmától” – kezdi hosszú listáját a tanulságokról.

„Reményt kaptam az élethez. Ezt minden alkalommal átélem, amikor az orvosom azt mondja, kezében tartva a leleteimet: „Minden eredményed jó!” Megtanultam igazán hinni. Ki tudom mutatni az érzelmeimet, a szeretetemet – másképpen, mint egészségesen, mert most már igazán élni akarok!”

                   ***         ***          ***          ***          ***          ***          ***          ***          ***          ***          ***

A cikk Tari Katalin és Mihalicz Csilla Akinek kétszer kelt fel a nap című könyve alapján készült.

borito-akinek-ketszer-kelt-fel-kiajanlas

A könyv dokumentumkötet egy áttétes tüdőrákkal sújtott ember túlélésért folytatott küzdelméről.

Katalin bekerült egy kutatási programba Malagában, és elindult a gyógyulás megpróbáltatásokkal terhes, mégis felemelő útján. A könyv nagyrészt az ő egyes szám első személyben elmondott története interjú, illetve naplórészletek formájában, emellett családtagjai, kollégái, barátai és kezelőorvosai is megszólalnak.

Katalin saját akaratereje és kitartása, az orvostudomány fejlődése és családja segítségével végül győzedelmeskedik a betegség felett. A néhol megható, sokszor kacagtató történetet Mihalicz Csilla újságíró öntötte olvasmányos formába.

Forrás: femina.hu (2018.02.23.)

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek