Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Mi az a félelem? Sokan feltesszük a kérdést: miért félünk egyes dolgoktól, cselekményektől, helyektől? A félelem maga egy válaszreakció egy általunk érzékelt veszélyre. Gyakran előfordul viszont, hogy ezek nem is valós veszélyek, nagyon sok esetben a félelem csak a mi fejünkben létezik.

A félelem bármilyen formát ölthet. Félhetünk egy betegségtől, állattól, tárgytól, cselekménytől, igazából bármiben megtestesülhet. Ha egy kutya megharap gyerekkorában egy embert, az felnőttként elképzelhető, hogy rettegni fog a kutyáktól, vagy nem szereti őket, elutasító reakciót mutathat. Ha egy családtagunk meghalt egy betegségben, jó eséllyel bennünk is meglesz a félelem, nehogy velünk is megtörténjen.

Ha elkezdenénk felírni egy lapra a félelmeinket, talán nem is férne ki a lap mindkét oldalára, viszont, ha színekkel aláhúznánk, mi ezek közül a valós veszély, igencsak meglepődnénk. Félek a kutyától, póktól, denevértől, magasságtól, mozgólépcsőtől, sötéttől, bezártságtól, stb. A félelmek, különböző fóbiák listája olyan hosszú, hogy még végigolvasni is fárasztó.

A mai rohanó hétköznapokban görcsösen igyekszünk tartani a kontrollt, nehogy kicsússzanak a kezeink közül a dolgok, munka, család, barátok, háztartás, hobbi, mindenre maradjon idő és energia. Ha az egyik borul, nagy valószínűséggel borul minden más is, ennek a gondolata pedig szorongást kelt, nem is alaptalanul, az ember természeténél fogva vágyik a stabilitásra és a biztonságra.

Sok esetben még meg nem történt eseményektől, élethelyzetektől félünk, ami még nem következett be, de a tudatunk mélyén ott gyökerezik a forrása, aminek nem, vagy bizonyos mértékig vagyunk a tudatában. Van, aki fél, hogy a fejére esik egy cserép a tetőről, mert gyerekként alatta játszott, és majdnem eltalálta egy. Olyan személy is van, akit gyerekkorában úgy akartak megtanítani úszni, hogy egyből bedobták a mély vízbe. Mi történik most? Fél bemenni olyan mélyre, ahol már nem ér le a lába.

Miért nem fordul az ember segítségért, ha problémája van? Miért szégyell segítséget kérni? Nem lehet, hogy amiatt aggódunk, hogy ezzel mások gyengének látnak? Elkendőzöm a félelmem, amit hibaként könyvelek el, gyengeségként, és ezt nem engedhetem meg magamnak? Nagyon sokan átélik, aztán felteszik ezeket a kérdéseket, válaszokat keresnek az interneten, hiszen ez elérhető, ezt lehet „anonim” módon intézni, csak bepötyögjük a keresőbe, egy enter, és már jön is a válasz. Csakhogy ez sokszor eredménytelen, és hamis biztonságérzetbe ringat.

Olykor érdemes bizalmat szavazni a szakembereknek, vagy akár egy barátnak is, akit a bizalmunkba fogadtunk. Önmagunk életét, mindennapjait nehezítjük meg a gyakorta általunk kreált félelmeinkkel, úgy megyünk végig az utcán, mintha láthatatlan hálóban vergődnénk. Érdemes megkeresni ezeknek a félelmeknek az okát, miből és honnan gyökerezik.

Az ember időt és energiát nem kímélve küzd minden egyes nap azért, hogy lássák, nem fél semmitől, erős, képes elvégezni a feladatait, de titkon fél, hogy nem sikerül. Erősnek lenni nem egyenlő a magányos harcos szerepével, erős lehet az is, aki elfogadja a mások által felkínált segítséget.

Mindannyian éreztük már életünkben legalább egyszer, hogy a páni félelem összeszorítja a torkunkat, a falak összenyomnak, és egész testünkben megfeszülünk. A pánikroham szinte cselekvésképtelenné tesz, mintha teljesen elveszítenénk az irányítást, egyesekben egészen halálfélelemig fajul. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez csak egyes személyekkel fordul elő, ám ez nem így van.

Félek az egértől, de miért félek tőle? Meg kell keresni az okát, mert amíg nem nézünk vele szembe, nem is fogjuk legyőzni. Az ember hajlamos elbagatellizálni a félelmeit, mondván, ez mások számára biztos irracionális… És? Én félek az egértől, te félsz a sötétségtől, ő a bezártságtól, és így tovább, napokig lehetne folytatni. Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink ennyire eluralkodjanak rajtunk, mert akkor láthatatlan bilincsekkel éljük tovább az életünket, a probléma pedig pánikrohamokig súlyosbodhat.

Kérlek, szánj időt magadra is, ne csak másokra! Te is megérdemled, hogy emelt fővel menj végig az utcán, s nem attól rettegve, mi vár a következő sarkon? Nem vagy egyedül, még ha az ellenkezőjét is gondolod, mindenkiben ott lapul a félelem szikrája, csak van, aki nagyon jól kendőzi mások elől.

Gondoskodj magadról, és bármilyen nehéznek tűnik is, igényeld az életet, mert ez csak a tied!

Ökrös Viktória

eletigenlok.hu

Similar Posts