Gondolta volna, hogy ők is költők? – Nostradamus és Shakespeare
Nostradamus
Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatait A próféciák más néven A Centúriák című könyvében hozta nyilvánosságra, az első rész verseit közöljük.
Centúriák
1.
1.
Ülvén este egyedül a titkos szobában;
A tekintet réz-háromlábon pihen.
Halvány láng tör elő a semmiből
És valóra váltja miben nehezen hiszel.
2.
Varázspálcát tartó kéz réz-háromláb alatt nyugszik,
Vízzel hinti köntöse szegélyét és lábait.
Rémisztő hang remegteti kezeit ruhájában.
Isteni fény; az Úr a közelben ül.
3.
Mikor a hordszékeket felforgatja a forgószél,
és az arcokat kabát alá rejtik,
Az új köztársaságot támadja népe.
A fehérek és a vörösek rosszul kormányoznak.
4.
A világon felbukkan egy király
Aki kevés békét tűr és rövid életű lesz.
Ekkoriban a Pápaság hajója eltéved,
Vezetőjét a legnagyobb veszteség éri.
5.
Hosszan tartó harcra késztetik őket.
Az ország a legsúlyosabb bajba kerül.
A városokban és falvakban harc dúl.
Carcasson és Narbonne szívére megpróbáltatás vár.
Shakespeare
William Shakespeare (1564. április 26. – 1616. április 23.) angol drámaíró, költő, színész. Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja, világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhető. Angliában mint a nemzet dalnokát tisztelik. Püthagorasz szerint a költők lelke haláluk után hattyútestbe költözik, talán ezért nevezte Benjamin Jonson drámaíró a kortársát „Avon édes hattyújának”. Műveit az élő nyelvek majd mindegyikére lefordították, és színműveit folyamatosan játsszák a világ színpadain. Shakespeare azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában számos maradandó művet alkottak.
A Shakespeare életét igazoló adatok meglehetősen hiányosak, emiatt később a személyisége, de főleg a műveinek szerzői hitele is megkérdőjeleződött, ezektől a véleményektől függetlenül azonban a művelődéstörténet valós önálló személynek és szerzőnek tekinti. Most három szonettjét adjuk közre.
I
A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:
De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.
Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.
Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét.
LXXV
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:
csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,
majd gond: az Idő elvisz, eltemet!
Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,
majd: A világ hadd lássa kincsemet!
Arcod varázsa csordultig betölt,
majd egy pillantásodért sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit adsz s amit még várhatok.
Koldus-szegény királyi-gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.
CLIV
Aludt a szerelem kis istene,
Ledőlve szívgyújtó fáklyája mellett;
Szűzfogadalmas nimfák serege
Táncolt arra; s lánykezével a legszebb.
Megragadta a tüzet, mely nehéz
Lánggal gyúlt már légió szíven át,
S így lefegyverezte egy szűzi kéz
A forró vágyak alvó hadnagyát.
Majd tüzét hűs forrásba dobta; és
Örök hév lepte annak habjait:
Csodafürdő, betegnek üdülés
Vize ma is; de, úrnőm rabja, itt.
Én csak tovább gyötrődöm, intelemnek:
A vágy vizet fűt, víz nem hűt szerelmet.
(Szabó Lőrinc fordítása)
