Gondolta volna, hogy ők is költők? – Kossuth Lajos és Damjanich János

Kossuth Lajos

Udvardi és Kossuthfalvi Kossuth Lajos (1802-1894) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke az 1848-49-es szabadságharc idején. Ezúton diákkori verseit közöljük. A sajátkezű kéziratban fennmaradt két vers kézírása és helyesírása korai keletkezésre mutat; talán még eperjesi vagy sárospataki diákkorában kísérletezett versírással Kossuth. Mindkét vers kéziratában áthúzások, annak jeléül, hogy első fogalmazások. A b) alatti verstöredék 2. számozású lapon kezdődik, lap aljáig tart, viszont a következő tiszta lapon nem folytatódik. A kéziratok Kossuth egykor lefoglalt és Bécsbe szállított, majd onnan az 1920-as években visszakapott iratai közül kerültek elő.

Magyar dal

Éltem zajló tengerén
tsak kettőt szerettem én
Hazám édes kebelét
s Rozsám szelíd kellemét.

S egész munkás életem
E kettőnek szentelem
Egy felét a Hazámnak
Másik részét Rozsámnak.

Bár tsak Isten lehetnék
Hogy áldást deríthetnék
Mind a két bálványomra
Nem ügyelnék magamra

Ha Hazámnak bús egén
remény sugárt látok én
s ehhez Rozsám mosolyog
egészlen boldog vagyok.

De ha utált szolgaság
fenyeget szent szabadság,
vigasztalást nem birok
Rozsám ölén is sírok.

Boldogsága éltemnek
ne neheztely szivemnek
felosztott indulatján
Kedves édes magyar lyány!

b)

nagyra vágyó hős Lelkének
büszke komor dagálya
túl hat a lét szűk határán
s nyugtát ott sem találja

hol a rég el múlt századok
sírjaikba dőltenek
s a reppenő halandónak
vissza térést intenek.

Visszatérést! az enyészet
rettenetes körébe
a világot semmisítő
mulandóság ölébe

Hol a világ hódítónak
mennyköve és az árva
Kóldus sírva tűnt panasza
egy körbe van elzárva,

Hol a fáradság jutalmát
az ész teremtményeit
a bajnoki küzdés czélját
a szerelem mennyeit!

Mindent, mindent, mit a remény
boldogítva érlele
egy perczenet aczél keze
a sötétbe sodor le.

 

Damjanich János

Damjanich János (1804 -1849) honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a cs. kir. hadsereg e szerb származású katonája; vezetett zászlóaljat, és hadsereget is.

Damjanich János imája

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek