Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Gondolta volna, hogy ők is költők? – Nádas Péter és Maxim Gorkij

Nádas Péter

Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának is.

Nyár

Vastag ködfelhő keresztülszakítása.
A győzelem diadalmas alakzatában szállnak az évfordulós repülőgépek.
A parkban galambok tipegnek.
Már csaknem kitombolta magát a nyár, amikor közlik, hogy többé már nem lesz igazi nyár.
Az időjósok szerint jégkorszak következik.
Az előregyártott elemekből készült házakban nincs kéménylyuk.
Nem tudom, mivégre telnek ezek az órák.
Még a múlt gyümölcsébe sem haraptam, mert féltem a férgektől, s ezért még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy én bizony már láttam férgeket.
Nem.
Férgeket sem láttam.
A homályos üvegek eltakarják az arcom.
Állandóan figyelem.
Ám figyelmem éppen úgy gyümölcstelen, mint az ágyékom.
Van időm.
Elképzelhetem ugyanezt zöldben.
Elképzelhetem, mintha ez a vegetáció, aminek középpontja most én vagyok, elképzelhetem, mintha nem körülöttem forogna.
Egy újszülött sérthető testét képzelhetem a közepébe.
Elképzelem, amint a szélre szorulva figyelem ugyanazt, amit most máshonnan figyelek.
Nem a tárgy, csak a nézőpont változna meg.
De a nézőpont megváltoztatná a tárgyat is. És ez a lény jelentené azt a sérthetetlen folyamatosságot, amiért most a saját múltamba kell visszamennem.
De a múltat is lezártam.
Nem akar jövővé válni a jelen.
De aludni jó.
Jaj, nagyon szeretek aludni.
A fal felé fordulva.
Álmok egy nyári délutánon!
Csorranjon eltátott szájon a nyál!
De nem lehet aludni se mindig.
Az idegpályák egy idő után nem kényszeríthetők alvásra.
Pedig még ez a félálomnak sem nevezhető próbálkozás is jó.
Mégsem fordulhatok mindig a magam képeibe.
Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.
Pedig többször elképzeltem már olyan napokat, amikor reggeltől estig és estétől reggelig aludnék.
És az életem így telne el.

 forrás: litera.hu)

 

Makszim Gorkij

Orosz író (1868.— 1936.) eredeti nevén: Alekszej Makszimovics Peskov, világhírű orosz író, drámaíró.

Aforizmák

Ez a világ, minden zajával, tülekedésével annyit se érne, mint egy csacsi patája, ha az ember nem locsolhatná meg szegény lelkét egy pohárka jó vörös borral, amely, mint a szentáldozás, megtisztít bűneink üszkétől és megtanít szeretni a világot, megbocsátani neki a sok szemetet, amiből bizony eleget hord.

Sose közeledj úgy senkihez, hogy az gondold, több benne a rossz, mint a jó. Gondold, hogy több a jó, és akkor úgy is lesz. Az emberek azt adják, amit várnak tőlük…

Semmi se óvja meg jobban az embert az idegenben, mint a szeretet, amely visszahív a haza ölére.

Az asszonyszív akkor bírja a legjobban a mulatságot, munkát, szerelmet, ha már megpróbálta az élet: az életet pedig igazán csak a harmincadik után ismeri meg.

Mindenről lehet szépen verselni, de a legszebben az szól, aki a jó embert, a jó embereket énekli meg.

Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.

A szerelem is olyan, mint az állat: ravasz, leleményes.

Az igazi szerelem (…) szíven üt, mint a villám, és néma, mint a távoli villám.

A szeretet növeszti legerősebbre a szárnyakat, úgy száll a legmagasabbra az ember.

Az emberek sokkal inkább ostobák, mint gonoszak. Csak azt látják, ami közel esik hozzájuk, amit már most megszerezhetnek. Pedig ami közel van az mind olcsó… az a drága, ami még távol esik.

Mindenki ki akar válni a többiek közül, mert attól fél, hogy elveszti, hogy nem látja meg önmagát a tömegben.

Csak a kutyák szeretnek féltékenység nélkül. Láthatod te is: drámáknak, regényeknek, mindennek féltékenység az alapja…

Az ünnepnapokat az ember maga állapítja meg önmagának. Az élet: széplány. Ajándékokat, szórakozást, mindenféle mulatságot követel; élni élvezettel kell. Mindennap lehet találni valami örömöt.

Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.

Az emberek nem vaktában várják a holnapot, hanem a tegnap tapasztalataival; mindenki így él.

Életigenlők.hu

Similar Posts