Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Gondolta volna, hogy ők is költők? – Kodolányi János és Várkonyi Nándor

Kodolányi János

Idősebb Kodolányi János (Telki, 1899. március 13. – Budapest, 1969. augusztus 10.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője. Kodolányi János a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus.

Versek, citátumok

Pedig hiszen ősz van már
s agóniás remegéssel zokognak a fák
gyászindulót zeng a szél avarrá induló halk leveleknek
a vonagló víz is merevülő álomra nyújtózik
sírkövek a házak és múlton merengő fejfa a torony
halni megyünk a Föld nagy közös sírdombján csendben halni.
Miért űzitek el mégis azt
aki már úgyis elmegy
miért?
Ó hogy borúlnék most a lábatok elé
s hogy mosnám le kegyetlen kezetekről könnyel az eltaszítás bűnét
hogy kérnélek titeket: bocsássátok meg különségem
és azt is hogy hívásotokra élni jöttem egyszer.

Mennél olcsóbbak a szavak, annál drágább a hallgatás.

Ostoba nő az, aki a férfiakkal vitatkozik… A nő ne arra törekedjen (…), hogy igaza legyen. Hagyja meg a férfiaknak. Hadd legyen igazuk. A nő békességre törekedjen (…). Azzal mindent elérhet, amit csak akar.

Ha nem követeljük magunknak az örökkévalóságot, elveszítjük a mát is.

Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.

A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyenge gyermeket takar.

 

Várkonyi Nándor

Várkonyi Nándor (Pécs, 1896. május 19. – Pécs, 1975. március 11.) irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő és irodalom-szervező, akit Németh László „Pécs szent emberé”-nek nevezett … . Nevét a modern magyar irodalom című, 1928-ban megjelent műve tette országosan ismertté, a szélesebb olvasóközönség pedig a Sziriat oszlopai című, először 1942-ben kiadott, s 1984-ben a negyedik kiadásban megjelent művelődéstörténeti munkájából ismerte meg.

Idézetek

Az emberiség története velejében nem egyéb, mint a sóvárgás története; a paradicsomi állapot visszaszerzésének vágya lendíti kerekét előre.

A belső harmóniához szükséges, hogy az ember a szívével is gondolkodjék, és az agyával is érezzen.

„Ősemlékezése (mítoszai) szerint az ember eredetileg benne élt a harmóniában, teljes közösségben a természettel, tárgya volt a rendnek, mint a növény és az állat. De sorsa az lett, hogy ki tudott lépni belőle, a természet alanyává küzdötte fel magát, s rendjét saját, önös céljainak vetette alá. Diszharmóniát teremtett, de hogy zavart vethessen a roppant szerkezetbe: a Kozmoszba, előbb fel kellett ismernie hozzá való viszonyát, átélnie a szerkezet lényegét, rendjének törvényeit. Tettének következményeképp elkülönült… a magány súlya, a hatalom terhe önvádra, a bűn tudatára ébresztette, s ezt az élményt örökítette meg a bűnbeesés mítoszaival. Élete ettől fogva visszavágyódás… S minthogy visszalépnie, belemerülnie többé nem lehetett, újrateremteni, lemásolni igyekezett… rítusaival a Kozmosz törvényeit utánozta… misztériumaiban a paradicsom bezárult kapuit nyitogatta.”

eletigenlok.hu

Similar Posts