Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 2 perc

Gondolta volna, hogy ők is költők? – A. A. Milne és Lewis Carroll

A. A. Milne

Alan Alexander Milne (1882 – 1956) angol író. Számos humoros esszét, színdarabot és regényt írt, ám igazán ismertté gyermekkönyvei tették. Leghíresebb műve a Micimackó. A fő karakter nevét fia játék mackójának köszönheti, aki szintén kölcsönözte nevét egy másik szereplőnek Chistopher Robinnak – magyar fordításban Róbert Gidának. A mű különben két önálló regényt takar: a Micimackót (1926) és a Micimackó kuckóját (1928). Mindkettő Karinthy Frigyes műfordításának köszönhetően került át a magyar irodalomba. A könyv hatalmas sikere teherként nehezedett rá, úgy érezte, így már nem írhat arról, amiről csak szeretne. Milne két további, gyermekverseket tartalmazó könyvet is írt: Amikor még kicsik voltunk és Hatévesek lettünk, amelyek között számos vers akad Micimackóról.

Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

(Karinthy Frigyes fordítása)

 

Lewis Carroll

Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) írói álnevén Lewis Carroll, angol író, költő, matematikus, anglikán pap és fényképész. Matematikusként csaknem harminc évig tanított Oxfordban. Két könyve is született logikai játékokról, de legismertebb írásai mégis az Alice Csodaországban és a gyermekkönyv folytatása, az Alice Tükörországban. Bár a rossz nyelvek szerint erős kábítószeres bódultságban alkotta meg Alice különös univerzumát, a kislány helytállása, és Csodaország a maga különös szabályaival, még különösebb szereplőivel – számtalan témában, az etológiától a kvantumfizikáig – sokakat megihletett.

Alice Csodaországban

(Prológ)

Egész aranyló délután
csak szeltük a vizet,
két ügyetlen, parányi kar
buzgón evezgetett,
küszködtek a kormánnyal
a parányi kis kezek.

Három kőszivü kisleány!
Ily álomszép időben
nem átall kérni egy mesét,
mely „száll, mint füst a légben”.
Mit ér egy árva nyelv, ahol
három szól ellenében?

Az első kislány szigorú,
azt parancsolja: „Rajta!”
Reménykedik a második:
„Milyen lesz? Csudafajta?”
A harmadik belekotyog,
sose pihen az ajka.

De aztán csend lesz hirtelen,
s már a tündér nyomában
barangolnak az új csodák
ismeretlen honában,
hol vad s madár beszél. Kicsit
hisznek is a csodában.

Ám a képzelet kútfeje
apadni kezd. Elég!
Fáradt a mesélő ajak,
hagyjuk hát a mesét.
„Majd folytatom…”
„Most van a  m a j d !”
sikongják szerteszét.

Így nőtt, szövődött a mese,
amíg a perc haladt.
Most vége. Összefűztem a
fura-szín szálakat,
s víg csolnakunk már hazatart
az alkonypír alatt.

Alice, tied ez a mese,
tegye gyöngéd kezed
szép gyermekálmaid közé,
miket emlékezet
tart össze, mint hervadt csokort,
mit zarándok szedett.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

eletigenlok.hu

Similar Posts