Gondolta volna, hogy ők is költők? – Végh György és Mándy Iván
Végh György
Végh György (1919– 1982) magyar költő, író, műfordító. A nyugatosok egyik szinte elfeledett tagja. Ám, aki nem feledte, az is inkább íróként, meseíróként többek közt a Pacsaji csalafinta kalandjai, az 1 kutya, 2 cica, A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma, valamint a Don Makarémó, egy kulcslyukon keresztül írójaként ismeri. Idén van születésének 100. évfordulója.
Tündértánc
A háztetőn ül a kémény,
majdnem kint a tető szélén,
lábat lógáz bent a mélyén
Ozalinda tündér-néném.
Le is jönne, hogyha kérném:
vagy a néném, vagy a kémény,
de rám szólna még a végén,
mért nem hagytam ott fenn békén.
A varázsló
Hogyha zizeg a szakálla,
láng szakad a palotára,
– kis csikó, nagy csikó,
száll a hó, ring a tó.
Mondóka
Kata pedig Katica,
violaszín facica,
vele van az egere:
ide soha ne gyere.
Orsolya
Volt egy kislány: Orsolya,
volt a lábán korcsolya,
de inkább a fején járt:
kapott így egy tehéngyárt.
Tréfás sor
Idecsali, odacsali, csacsi maki, maki csacsi.
Fénysárkány
Éjszaka, puha éj,
hova megy a fénysárkány?
Hazaszáll: pici odu öreg üveg üres üre
lakhelye – egy párnán.
Bácibék (bárány + cica + béka)
A bereki réten
cica megy az égen,
lába között szarva van:
bégbrekeg ő hangtalan.
Mándy Iván
Mándy Iván (1918- 1995) Kossuth-díjas magyar író, 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta. Műveiben a modern nagyvárosi ember szorongását, magányát szólaltatta meg. Magányos hőseinek groteszk, mégis hősi küzdelme a valósággal a hűség és a részvét erkölcsi parancsára figyelmeztet. Gyermekkönyvei is klasszikussá váltak (Csutak-sorozat, 1956–68). A novella megújítója, az idő- és térviszonyokat az elbeszélésben felszabadította a hagyományos ábrázolás kötelmei alól, részben a film módszereit (vágások, áttűnések), részben a lírai ábrázolás eszközeit használta az epikában.
A villamos
Felszállt a felszállókkal.
Leszállt a leszállókkal.
Jegyet váltott.
Vagy éppen potyázott.
Kinézett az ablakon.
És ha egy rozsdás lavórt látott
egy üres telken, az volt a boldogság.
A mosoda
Vasszürke kád a mosoda.
Hatalmas, szürke bádogkád a gőzben úszó terem közepén. Elsárgult lepedők merülnek alá. A lepedő egy-egy darabja kiemelkedik, szürke víz csorog le róla.
Apró kádak a sarkokban. Valaha úszómedence lehetett itt. Csak aztán a medence vendégei kiszálltak a vízből, és többé nem jöttek vissza. A víz sértődötten visszahúzódott. Az üres medence magára maradt. Akkor jelentek meg a kis kádak. Majd végül maga a nagy kád. Itt áll, és várja a lepedőket. Kórházi betegek elsárgult lepedőit, ragacsos ragály-lepedőket, tífusz-lepedőket, rabok durva daróclepedőit, halottak halott-lepedőit.