Gondolta volna, hogy ők is költők? – Sören Kierkegaard és Mózes
Sören Kierkegaard
Sören Aabye Kierkegaard, Koppenhága 1813. május 5.– Koppenhága, 1855, november 11. dán filozófus és lutheránus teológus a 19. század nagy magányos gondolkodója. Részben Viktor Eremita álnéven írt személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket és teológiai írásokat. Keresztény, vallásos nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek a háttere, minden írásában fellelhető. Elemzései az ember létmódjáról a 20 század egzisztencialista filozófiája számára döntő ösztönzést adtak. 1855-ben saját újságot indított A Pillanat címen. Az újságban verseket publikált, és a dániai lutheránus államvallást és az egyházvezetést támadta. Aforizmáiból közlünk egy csokorra valót.
Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni.
Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.
Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.
Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bűnözők megbüntetésére.
Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise.
Kockáztatni nem más, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni nem más, mint elveszíteni önmagunkat.
A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.
Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség, szűzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás, vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésű kéz. – Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban.
A szerelem minden – hozzá képest minden más semmi. Ezért annak, aki szeret, minden elvesztette jelentőségét – leveti jelmezeit a szív, s csak a szeretetben találja meg az élet esszenciáját.
Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.
A szerelemben az az örök, hogy két ember ennek pillanatában kezd létezni egymás számára.
Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem?
Ennek az álomnak a tartalma.
Mózes
Mózes az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Az ő vezetésével hozta ki Isten Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból és az közvetítésével adta a tízparancsolatot és a törvényt. Botjával megsuhintotta a Vörös tengert, az kettévált és sziklafallá dermedt, így a zsidók száraz lábbal kelhettek át, viszont az őket üldöző fáraóra és lovas szekeres seregére visszazúdult a tengernyi víz, ezt örökíti meg az alanti költemény, a másik mű, Mózes zsoltára, legmegszokottabb újévi zsoltárunk.
Mózes hálaadó éneke
Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
90. Zsoltár
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
