Gondolta volna, hogy ők is költők? – Francis Bacon és Boleyn Anna

Sir Francis Bacon

Francis Bacon (London, 1561. január 22. – London, 1626. április 9.) angol filozófus, államférfi. Londonban született előkelő családba. Apja, Sir Nicholas Bacon, I. Erzsébet főpecsétőre, anyai nagyapja mint nyelvész és teológus VI. Edward nevelője volt. Anyja Ann Cooke Bacon volt. Alapos nevelésben részesült, tizenkét éves korában (1573) már Cambridgeben tanult a Trinity College-ban. 1577-től a párizsi angol követ mellett dolgozott, de apja halála után, 1579-ben kénytelen volt visszatérni, s csak rokonai anyagi támogatásával tudta elvégezni a jogi tanulmányait.

1584-ben elfoglalta parlamenti képviselői székét. Nagy hatású beszédeivel felhívta magára a közvélemény figyelmét. Később Essex grófja – I.Erzsébet kegyence – vette pártfogásába, akit azonban – karrierje érdekében – bevádolt. Essex elítélésével elnyerte a királynő szimpátiáját, igazi karrierje azonban csak I. Jakab trónra kerülésével (1603) vette kezdetét: 1603-ban lovaggá ütötték, főügyész, főpecsétőr, lordkancellár lett, majd 1618-ban a grófi címet is megkapta (Verulami Bacon). Mindeközben – 1606-ban, homoszexuális vonzalmai ellenére – megházasodott.

Bacon korszakalkotó lépése a gyakorlat jelentőségének felismerése. A tudomány ugyanis, Bacon szemében, kizárólag gyakorlati célú: az ember hatalmát szolgálja. (Tantum possumus, quantum scimus.) Nem elégszik azonban meg a közvetlenül “hasznot hozó” kísérletekkel, hanem a “megvilágosító kísérletektől” várja a tudomány haladását, céljának azonban a hasznosságot tartja, az alkalmazható tudományt.

Rendkívüli érdeme, hogy ösztönzően hatott mások gondolkodására: a londoni Royal Society alapítói 1662-ben őt tekintették mintaképüknek. A francia enciklopédisták neki ajánlják művüket: “legtöbb hálával Bacon kancellárnak tartozunk, aki a tudományok és mesterségek általános lexikonjának eszméjét fölvetette” – írta Diderot. Mindazonáltal – minden érdeme mellett – Bacon teljesen elmaradt kora tudományától: visszautasította Kopernikusz nézeteit és nem tudott Keplerről, lebecsülte Gilbertet és nem értette meg Galileit. Módszerét nem használja a tudomány, ugyanakkor az általa bírált hipotézisalkotás nélkül nem ért volna el eredményt a későbbi korok számos nagy elméje, mint Darwin vagy Einstein.

Élet

Buborék a Világ, s Létünk csupán
arasznyi árny:
bűnből indítja buta sír felé
az anyaméh;
bölcsője átok, iskolája gyász
s megalkuvás.
Így hát aki emberben bízni bír,
vízre rajzol vagy szálló porba ír.

De ha már itt vagy, legjobb hogy lehet
az életed?
Nevelőd, ha az udvar fénye vonz,
bók s léha konc;
vadembereknek való menedék
lett a vidék,
s a bűn melyik városon nem fogott,
hogy ne volna még rosszabb, mint azok?

Házi gond szurdal férji agyakat
és ágyakat;
magányos csáb a legény sorsa, vagy
még gonoszabb;
gyerek kéne, s bár veszne, nyögi, ha
van, az anya.
Nővel, nő nélkül az élet mi más? –:
árva börtön, kettős hadakozás.

Egy helyt mulatni csak, odahaza,
kész nyavalya;
tengert járva keresni új hazát,
nyomoruság;
béke követ iszonyu háborút,
még iszonyúbb; –
csitulhat-e hát örök panaszunk,
hogy élünk, vagy hogy, élvén, meghalunk?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Boleyn Anna

Boleyn Anna, angolul Anne Boleyn (Blicking Hall, 1507. május 5. – London, 1536. május 19.) VIII. Henrik második felesége, 1532-től Pembroke márkinője, angol királyné 1533 és 1536 között. Házassága és későbbi kivégzése miatt kulcsfigura volt a korabeli politikai és vallási játszmákban, valamint az anglikán egyház megalakulásában. Alapvetően öntörvényű és temperamentumos természet volt. Gyönyörűen énekelt, kecsesen táncolt, és rendkívül elmésen társalgott, valamint folyékonyan beszélt franciául, és kitűnően lovagolt, továbbá tudott sakkozni és kártyázni is.

Ringass el…

Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
 Szólalj meg, gyászharang,
 heroldom légy, te hang,
 halálom kongva mondd!
 Már vár a sír:
 sebemre nincsen ír.
 
Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyujtsam életem.
 Szólalj meg, gyászharang,
 heroldom légy, te hang,
 halálom kongva mondd!
 Már vár a sír:
 sebemre nincsen ír.
 
Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy ily
gyötrelmet szánt nekem!
 Szólalj meg, gyászharang,
 heroldom légy, te hang,
 halálom kongva mondd!
 Már vár a sír:
 sebemre nincsen ír.
 
Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom! 
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
 Némulj el, gyászharang,
 végbúcsúm volt e hang,
 majd elborít a hant,
 s bezár a sír: 
 sebemre nincsen ír.

(Mészöly Dezső fordítása)

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts