Gondolta volna, hogy ők is költők? – John Lennon és Avilai Szent Teréz
John Lennon
Születési nevén John Winston Lennon; Liverpool 1940. október 9. – New York 1980. december 8. A 20. század egyik legnagyobb hatású énekese, zeneszerzője, költője és a The Beatles gitárosa. Az 1960-as évek folyamán Paul McCartneyval való együttműködése komoly hatást gyakorolt a rockzene fejlődésére, a komolyabb és politikai üzenetet hordozó irányba terelve azt. Lennon dalai tele vannak fájdalommal és reménnyel. zenéje hol vidám, hol pedig nagyon komor volt. Dalszövegeiben személyes és karrierjéhez fűződő vágyait, gondolkodásmódját, a hírnév árnyoldalait és az aktuális eseményekről alkotott véleményét fogalmazta meg. McCartneyval sikerült meghonosítania az elektronikus effekteket a rockzenében, lehetővé téve ezzel számtalan zenei stílus kialakulását. Lennon a televízióban, filmekben, sajtótájékoztatókon és interjúkban tanúbizonyságot tett személyiségének lázadó, kritikus oldaláról, gyors észjárásáról és szarkasztikus humoráról. Itt közölt írásában is megmutatkozik az efféle humor, melyből kiderül, hogy ő volt a Monty Python-szerű nonszensz irodalom egyik atyamestere.
Anne Duffield példátlan ecsete
(The SinguLarge Experience of Miss Anne Duffield)
Zsebnótaszómban úgy áll fejlegyezve, hogy az Űr 1892-dik esztengelyének egyik homéros, téli napján történt az eset, egy platinás angol kisvárosban, fenn a messzi Évszakon. Miközben a reggelinél ülve ettünk, barátom, Serló Holmész teflonüzenetet kapott. Nem szólt egy sót sem, de látszott, hogy gombolkozik, mert tűzőnő arccal állt a kandallóber előtt, szívta a papáját, és időnkéntelenül belepillantott a kezében tartott C. Gyulába. Aztán hirtelen különös fém villant a tekintetében, ahogy felém fordult.
– Arcizomadta, kedves Watson – mocorgott rám –, tudja-e, ki szökött meg a börtömlőből?
Ágyamban vidámgyorsan végigfutottak azok a bűnözők, akik nemrégiben szöktek meg, vagy esetleg megszöktek az egyházból.
– Eric Morley? – találtattam. Holmész a helyét rázta. – Zoxó Whitney? – kérődztem, de ő ismét német intett.
– Rygo Hargraves? – folyattam fáradhatatlanul.
– Nem, kedves Watsora, hanem ZOXÓ WHITNEY! – bömbölte, mintha a másik szobában volnék, pedig nem voltam.
– Honnan tudja, Holmész? – suttogtam titokzajosan.
– Heringettét, kedves Watsora! – Elcsodáztam ezen a gyors, józan kivetkeztetésen.
– Hogy a csuhában tálalta ki, Holmész? – kérdeklődtem, elámulva tudatlanságomat.
– A veremburáját, nedves Watsora – mondta, s kiverte papájából a humuszt. Az ajtón a hirhedt Zoxó Whitney lépett be, szeszélyesen.
– Szökött ferenc vagyok, Mr. Holmész – zilálta, izzadottan fel s alá járvány a sznobában.
– Nyugodjon le, Mr. Whitney – szórtam rá –, mert még idegösszeröffenést kap.
– Maga csak doktóber Watsora lehet – nyögte. Barátom közben meredeken bámulta Whitneyt, arcán különös tekintéllyel, miközben szája összeszorult, orrcimpályája remegett, szemköldökét összefonta.
– Aggyeggy cigit, Zoxó – mondta Holmész hirtelen. Ránéztem kollégiámra, lemérve, hogy magyarázatát adja járatlan kitörésének; ő viszont nem adott jelet, kivéve legjobb lábának apró mozdulatát, mellyel Zoxó Whitneyt a földre teringette. – Aggyeggy cigit, Zoxó – ismetélte úgyszórvány hisztériszonyosan.
– Mi anya vaját művel, kedves Holmész – jegeztem meg –, az istenért, hangya abba, különben még bántani fogja szegény gyomorultat!
– Foglya be a fejét, vén idióma! – üvölgött Holmész, mint aki bosszankodik, és ismét lekevert valami jó nagyot Mr. Whitneynek. „Ez nem az a Serló Holmész, akit eddig ismertem” – gondoltam, meglepve barátom váratlan megmártozásától.
Mary Atkins megmészte magát a tükörben, s kezét buján végighúzta hosszú, szőke baján. Szűk ruhája mélyen ki volt dekorálva; kilátszott, hogy a mellére hárem-négy ámbrát tétováltatott.
Alvégezte az utolsó sikításokat a ruháján, és szilárdul szájába ijesztette fogait. „Sydnees értem jön ma este” – gondozta, maga elé igézve a férfi sötét, göndör jóképét. Törülmetlenül óráira nézett, az ablakhoz ment, majd kedvenc karosszékiájába kuporgatott. Kezébe vette az újdonságot, és végigfutott a címeken. „ÚJABB NÉGYEREKET FEDEZTEK FEL A KONGÓNÁL” – orvosta, aztán a tribűnügyi rovaton akadt fel a szeme: „HASFEJLESZTŐ JACK ISMÉT ÖLT”. Végigfutott rajta a hideg: Sydnees jött meg, és nyitva hagyta az ajtót.
– Halló, prágám – mondta, és a lány fenegyerekére vert.
– Hogy rám ijesztettél, Sydnees – kiáltotta Mary, és szívből felkocogott.
– Mindig rád ijesztek, trágám – felelt a férfi, és épkézlábra állt.
Mary belékarmolt, és fürgén leügettek a kapuhoz, ahol a vérkocsi bárt.
– Kövesse azt a kocsit! – kiváltotta Sydnees, ujjával előre mulatva.
– Jóvan, pajtárs – mondta a csokis.
– Miért lövetjük azt a kocsit, Sydnees? – térdeklődött Mary kíváncsian.
– Talán tudja, hol tartják a bulit – magyarázta Sydnees.
– Aha, értem – mondta Mary, és ránézett, mintha mondaná.
Az út elég kellemesen telelt el; Sydnees és Mary érdekes nátlivalókat mutogatott a kocsisnak: prédául a Parlamentol épületét, a Bukikrám Kalodát, meg az őrségmártást. Rendkívül érdes hely volt még Erosz szobra a Bikadilis Cirkusznál.
– Azt tartják, hogy ha az ember elég sokáig áll itt, akkor valamelyik barátjával fog találkozni – mondta Sydnees tudósan –, hacsek el nem gázolaj addig valami.
– Isten óvja a sirálynőt – kiáltotta a kocsis, mikor már vagy negyedszer hatoltak el a Kaloda mellett.
(Révbíró Tamás ordítása)
Avilai Szent Teréz
1515. március 28-án született, egy jómódú család lányaként. Vidámság, tudásvágy jellemezte már kiskorában is. A szentek életének olvasása a legnemesebb érzelmeket keltette fel benne. Jól jellemzi szenvedélyes természetét, hogy hétévesen megszökött bátyjával, Rodrigóval, hogy a mórok földjén vértanúként életüket adják Krisztusért. Egy férfi vitte haza őket. 13 éves korában elveszítette az édesanyját, ekkor a Szent Szűzhöz fordult segítségért, aki „édesanyja lett mindörökre”. Karmelita rendi római katolikus szerzetesnő volt. Magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is, megkülönböztetendő ugyanazon szerzetesrend 19. századi nagy alakjától, Lisieux-i Szent Teréztől, akit viszont Kis Szent Teréznek szokás nevezni. Önéletrajzában azt írta, hogy a vallásos elragadtatás pillanatában nem tudja megakadályozni, hogy felemelkedjen a földről, bár alázatból küzdött ez ellen. Itt közreadott imái-versei, intelmei-aforizmái pedig szellemi fölemelkedések.
Avilai Szent Teréz Imája
‘Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!’
Ámen
Jöjj el, Uram!
Szeresd, Uram, azokat, akik Téged nem szeretnek, fogadd be azokat, akik nem zörgetnek isteni ajtódon!
Gyógyítsd meg azokat, akik nem törődnek lelki betegségükkel, sőt azon vannak, hogy azt minél jobban súlyosbítsák!
Add vissza ezeknek a Lázároknak az elveszett lelki életet, amelyet nem kérnek Tőled!
Szánakozzál végre azokon, akik nem szánják önmagukat. És mivel ők nem akarnak Hozzád menni, jöjj el, Uram, Te, hozzájuk! Ámen.
Intelmei
Ne mentegesd magad soha, hacsak igen fontos ok nem kívánja!
Sohase beszélj olyan dolgokról, melyek öndicséretedre szolgálnak! pl. tudományodról, erényeidről, magas származásodról, kivéve, ha ebből hasznot lehetne reményleni, s akkor is alázattal és szerénységgel, mert ezek olyan ajándékok, amelyek Istentől jönnek.
Ne beszélj soha semmiről túlzással, hanem mindenben egyszerűen és szerényen mondd ki véleményedet!
Minden beszédedben legyen valami lelki dolog; csak akkor kerülöd el a haszontalan fecsegést és a vétkes zúgolódást.
Sohase állíts olyat, amit egészen biztosan nem tudsz!
Semmiféle ügyben elő ne hozakodjál nézeteddel, hacsak nem kérdeznek meg vagy a szeretet nem követeli!
Ha lelki dolgokról van szó, alázattal hallgasd, miként a tanítvány, s a jót, amit mondanak, jegyezd meg jól magadnak!
