– Beutazta a koponyáját… daganatos volt, megműtötték, megírta –

Karinthy életigenlésének motorja, hogy nem igazán kiteljesedett házasságai ellenére képes volt megújítani, felfrissíteni a nemek közti humor irodalmi lehetőségét, nem lett cinikus, szarkasztikus, szerelmes maradt a női nembe, nem rájuk, hanem értük haragudott, ha haragudott rájuk egyáltalán. A nők és a szerelem témája szinte minden kötetében helyet kapott. Játékossága-humora, mint maga a homo ludens-i mivolt (játékos ember) nemes maradvány az aranykorból, egyben előképe az önfeledt, boldog mennyei létnek.

Nagy játékos és jó barát

Amikor Karinthy sétálgatott nem ritkán mormogott magában. Valószínűleg, így készült fel azokra a tréfás játékokra, melyekről híres volt asztaltársaságában.

Első volt ezek közül, az agytornáztató fejtörők közül az anagramma és az intarzia. Az anagramma abból állt, hogy híres emberek nevének összekevert betűiből értelmes szókapcsolatokat kellett alkotni. Például: Heltai Jenő – Ihlet a nője, Salamon Béla – A méla sablon.

Az intarzia pedig az, hogy olyan mondatokat kellett mondani, írni, amelyek magukban foglalják a feladott nevet. Kosztolányi Dezső nevéből: Egyre rosszabb itt a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár az ember! Sikeredett. Karinthy Frigyeséből: Magát egy égi kar inti, frigye sikerülni fog.

Nem véletlenül szerepel itt pont Kosztolányi neve, ugyanis Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső között életre szóló barátság szövődött, s mint a jó barátok, úton-útfélen heccelték egymást, barátságuk tengermélységét bizonyítja, hogy nem sértődtek meg egymás ugratásain. Sőt, ezek a tréfák sokszor verseket, karcolatokat, irodalmi geg-eket, egymást „átverő show” – kat termettek.

Égi kar inti, frigye sikerülni fog

Az élet keserű humora, hogy a Karinthy nevéből alkotott tréfa sikeres frigyet ígért neki, de első felesége, Judik Etel meghalt, a másodikról, Böhm Arankáról pedig humoreszkjeiben azt a szinte jelmondattá vált férfifeljajdulást volt kénytelen papírra vetni, kegyetlen öniróniával, hogy nekem gyanús a feleségem, nagyon gyanús. Nem lehetett a házastársi hűség mintaképe az asszony és kezes bárány sem, másokkal, meg hímektől dús társaságban annál inkább, miként szegény Madách és Fráter Erzsébet esete.

  „Úgy érzem, agyamban daganat képződött”  

Első feleségének, Judik Etelnek halála esztendőnél is hosszabb időre elnémította. „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” írta, majdnem két évtizeddel nevezetes agyműtéte előtt, melyből az Utazás a koponyám körül c. remekmívű regénye született. Tanulható, tanítható, hogyan figyeljünk testbeszédünkre, hogyan értelmezzük újjá agyunk üzeneteit, jelzéseit. Latinovits Zoltán zseniálisan szólaltatta meg a gondolat-érzelem kapocs hangján ezt a bizarr szembesülést.

Aki beutazta a koponyáját

Tehát, mit tanulhatunk az önirónia mesterétől, aki a humorban valóban nem ismert tréfát, egyelőre csak egyet mondok, de igazán velőset, az előbb említett Utazás a koponyám körül alapján, minek ugye főhőse az agyvelő, méghozzá a szerzőé. Érdemes idézni pár mondatban, hogy Karinthy Frigyes miként írta le a daganatos betegség fejében megfoganását.

Egy ponton megindul valami folyamat. Nem lehet tudni egyelőre, hol: belül a félgerezd két élesen szétváló negyede közt, vagy alul a lapos agyfenéken, melynek közepéről az a parányi mirigy függ, növekedés és nemi jelleg kormányzója.

Karinthy megszemélyesíti agyának sejtjeit, szöveteit, szervecskéit, féltekéit pedig beutazza, mint közönséges halandó a földtekét. Beutazza, hogy földerítse betegségének okát, hogy hol tart a baljóslatú folyamat. Teremtő fantáziájával az alább következő sorokban meg is fejti.

Kis keményedés, velem született, soha nem okozott zavart, most, életem delén túl, egyszer csak növekedésnek indul. Vagy hártyácska, váratlanul telítődni kezd, hólyaggá fúvódik fel, s a folyadék egyre szivárog belé valahonnan, nő, terpeszkedik, helyet keres, mindent összenyom.

Nos, modern korunk embere, mit tanulhat Karinthytől? Például, hogy miként álljon a betegséghez, méghozzá olyanhoz, ami valahogy önvalója központját érinti vagy bármi egyéb velőtrázó gondhoz. Először is öniróniával, mert Karinthy egy valóságos XX. századi Cyrano volt, és mint a drámabeli kardforgató sorscsapását művészetre tudta váltani, talán mi is úgy élhetjük át a katarzist, a megtisztulást, a bajok, problémák sötét rengetegéből, ha azokat kreativitássá, előre vivő gondolattá, nagy tettekké tudjuk fényesíteni.

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek