A pánikbetegség hirtelen, mindenféle előzmény nélkül támadhat az emberre, és a legtöbben rosszul reagálnak rá. A pánikbetegséget hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. Ahogy neve is utal rá, tünetei hirtelen, pánikszerűen jelentkeznek, és a külső szemlélő számára rendkívül ijesztőek lehetnek – főleg, mivel összekeverhetőek a szívrohammal. Előfordulása világszerte egyre nő; egy adott évben a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle, de egy USA-ban végzett, 2006-os tanulmány szerint az amerikai lakosság több mint 22 százaléka élete során legalább egyszer átél egy ilyen rohamot. Mit tehetünk, ha környezetünkben jelentkezik valakinél?

Pánikroham vagy szorongásos roham – ez a különbség

Bár tünetei szinte teljesen megegyeznek, fontos megkülönböztetni a pánikrohamot a szorongásos rohamtól. Pánikroham esetén ugyanis semmilyen közvetlen kiváltó ok nem fedezhető fel, és gyakorlatilag bármikor rátörhet az emberre. Ezzel szemben a szorongási roham akkor jelentkezik, ha az adott személy valami olyan tárggyal (akár egy teljesen hétköznapi használati tárggyal), élőlénnyel (kígyóval, hüllővel) vagy szituációval (nagy magassággal, tömeggel vagy szűk helyiséggel) kerül kapcsolatba, amely félelmet vált ki belőle. Utóbbi esetében tehát a roham valamivel kiszámíthatóbb, hiszen a beteg is tudja mihez kötni. A pánikroham okai ennél összetettebbek, tünetei viszont szinte teljesen megegyeznek a szorongásos rohaméval.

A legtöbb embernél légszomj, szorító mellkasi fájdalom és reszketés, remegés jelentkezik. Az arc kipirul, izzadás és hidegrázás egyszerre lép fel. Mindezt halálfélelem is kíséri, illetve pánik, amit a tehetetlenség és a kontrollvesztés érzete vált ki. Általában nagyjából 20 percig tart egy roham, a csúcspontja pedig az első tíz percre tehető. Ha környezetünkben valakinél jelentkeznek a tünetek, az alábbi tanácsokat érdemes megfogadni.

Mit tegyünk pánikroham esetén?

• A legfontosabb: maradjunk csendben! A rohamban szenvedő tüneteit csak súlyosbítja, ha közben nyugtatgatjuk és tanácsokat adnunk neki.
• Beszéd helyett csak érzékeltessük vele, hogy mellette állunk és figyelünk rá. Fogjuk meg a kezét, vagy saját kezünket tegyük a vállára. Maradjunk végig ott, míg a roham el nem csitul.
• Borogassuk hideg vizes ruhával a homlokát, vagy adjuk neki, hogy ő frissíthesse fel saját magát.
• Töltsünk egy pohár vizet, és kínáljuk fel. Ha azonban nem akarja meginni, semmiképp se erőltessük!

A beteg számára tehát a legfontosabb a támogatás, a jelenlét, a nyugalom és a csend – ha ezek érvényesülnek, 15-20 percen belül a roham is teljesen elcsitul. Azoknak viszont, akiknél a panaszok rendszeresen visszatérnek, mindenképpen javasolt felkeresniük a háziorvost, aki továbbirányíthatja a megfelelő szakemberhez!

Forrás: hazipatika.com

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek