Korunk népszerű olvasmányai az életrajzi könyvek, mindegy, hogy filmsztár vagy politikus és sorolhatnánk a végtelenségig. Ezek többsége lenyűgöző, honnan kezdte és hová jutott, ki mit tanult az élet nyújtotta leckékből, megtört a próbái alatt vagy épp jól vette az akadályokat.

De mi a helyzet a saját életünkkel? Többen csak legyintenénk a dologra, mondván úgysem érdekes és nincs benne semmi, amit más lenyűgözőnek találna. Ez nem így van. Mindenki története egyedi és különleges.

Azok, akik depresszióban szenvednek képtelenek bármi jót mondani a saját életükre, többen feladják, ám mi van azokkal, akik veszik hozzá a bátorságot, hogy kitörjenek a mentális betegség állította börtönből?

Minden kezdet nehéz, mert nem tudjuk, vagy nem bízunk benne, hogy lehetséges-e egyáltalán megszabadulni belőle? 100%-ban nem. Ilyenkor merül fel a kérdés, megéri egyáltalán elkezdeni kimászni belőle? Teljesen.

Nem mindegy milyen minőségben éljük meg a mindennapjainkat, a tengernyi ingereket és a gondokat, amiket nap, mint nap meg kell oldanunk. Folyton úton vagyunk, az érzések gyakran maguk alá temethetnek, kiváltképp, ha semmi erőt nem találunk hozzá.

Sokkal egyszerűbb úgy megküzdeni valamivel vagy valakivel, ha látjuk és ismerjük. Ugyanezt kell tenni a depresszióval is, meg kell ismerni, mi ez, hogy alakul ki, miként hat az életünkre és a szeretteinkre általunk? A depresszió az ellenség, ismerjük meg és vértezzük fel magunkat az ellene való küzdelemre. Ne meneküljünk el előle, mert csak mi győzhetjük le és tanulhatjuk meg megbecsülni önmagunkat, a képességeinket, akár a hírességeket miután könyveik végére jutottunk.

Még ha túl félelmetes vagy hatalmas is, elérhetjük azt a szintet, amire vágyunk, hogy ne kelljen ebben a szörnyű állapotban tengődnünk, csak vegyünk hozzá egy nagy levegőt.

Minden kezdet nehéz, de nem lehetetlen, érdemes lépésenként kezdeni, sorrendet állítani, mint az alábbi lépcsőn, ami szintén megtalálható az interneten a „Melyik lépcsőfokon állsz ma?” keresés alatt:

  1. – Nem csinálom!
  2. – Nem csinálhatom…
  3. – Meg szeretném csinálni.
  4. – Hogyan csináljam?
  5. – Megpróbálom.
  6. – Képes vagyok rá, meg tudom csinálni.
  7. – Megcsinálom!
  8. – Megcsináltam!

Abban a szakaszban, amikor már elgondolkodtunk rajta, jó lenne megszabadulni a depressziótól, de még nem tudjuk hogyan, már óriási lépést tettünk meg előre, ennek a jelentőségét pedig valószínű, csak a későbbiek folyamán látjuk majd. Komplexen látva a megtett út csak eddig a szakaszig hány lépcsőből is áll? 0., 1., 2., 3. Ez már négy lépcső volt, most még legyintünk, jó, ez könnyen ment, és?

Innen jön a neheze, de nem is a lehetetlen része, minden a kitartáson múlik. Számtalan módszert találhatunk az interneten, önsegítő könyvekben a leginkább hatékony módszerek közül próbáljunk meg néhányat. Ezeknek a praktikáknak az a lényege, hogy szemléltesse számunkra azokat a kisebb-nagyobb sikereket, amit hirtelen felsorolni nem tudunk.

1.) Befőttes üveg vagy doboz és színes cetlik.

Tegyünk félre egy üveget és. amikor történik velünk valami jó, lehet az egy új ruha vagy elromlott háztartási gép cseréje, sikeres dolgozat vagy vizsga, stb. Tényleg bármi, ami abban a pillanatban hatalmas sikernek tűnik a számunkra, írjuk cetlikre és dobáljuk az üvegbe.

Ha magunk alatt vagyunk, vagy úgy érezzük semmi sem sikerül az életünkben vegyük elő az üveget és borítsuk ki a tartalmát, olvassuk át a cetliket. Még magunk is meglepődünk rajta: „jé, erre nem is emlékeztem”! Ugye, hogy kellemes érzéssel tölt el minket akár a legapróbb siker is?

2.) Zsebnaptár és napi három szó.

Minden papír-írószer boltban lehet kapni kicsi zsebnaptárakat, amit arra a célra is fordíthatunk, hogy szigorúan napi három dolgot, ami aznap örömet okozott, beleírjuk. Mik lehetnek? Pl.: találkozás egy rég látott kedves ismerőssel, egy új cipő vagy felső, egy szelet csoki, egy jó jegy az iskolában, hálája kifejezése valakitől, akinek segítettünk, a kedvenc ételünk ebédre, stb.

Észre se fogjuk venni, de átrendezi a gondolkodásunkat, egy idő után azt fogjuk látni, hogy a kitöltésre álló hely már kevés lesz, úgy meg fognak duplázódni a nap, mint nap örömet okozó apróságok.

3.) Kreatív füzet.

Fogjunk egy teljesen átlagos füzetet, lehet színes, díszes, de lehet teljesen egyszerű is. Aki tehetséges a rajzolásban, az rajzoljon, színezzen, aki inkább a zenében és a dalszövegekben találja meg magát, az íjon bele idézeteket. Ragasszunk matricát, nyomtassunk képeket és tűzzük bele, vagy írjunk bele az interneten talált számunkra mókás és érdekes teszteket. Ennek a füzetnek is a szórakoztatás legyen a célja, bármit beleírhatunk, ragaszthatunk, rajzolhatunk a kedvenc zenénktől akár a szódabikarbóna kilencvenkilenc felhasználási módjáig. Ez nem csak remek figyelemelterelés, de ösztönöz is minket, keressünk hasznos, érdekes vagy vicces tartalmakat a kulcsszó mindig a szórakozás legyen.

A depresszió aljas mentális betegség, elszakít a szeretteinktől, a hobbijainktól, és gyakran, mire észrevesszük, már későnek gondoljuk felvenni vele a harcot. Számtalan módot találhatunk ellene a fegyvertárunkban, szegény ember vízzel főz, használjuk, amink van. Ha örömet okoz, énekeljünk a zuhany alatt, vigyük sétálni a kutyát és játsszunk vele, írjunk regényeket magunknak, keressük meg, hogy mi az, amihez ha nincs is tehetségünk, de mindenképpen örömet szerez nekünk. Olvassunk el egy régi kedvenc könyvet, nézzünk meg egy sorozatot, tereljük el a figyelmünket a negatív gondolatainkról.

Hallgassuk meg kedvenc zeneszámunkat, tekerjük fel a hangerőt a maximumra ott, ahol a dal elér a lélekig. Nincs olyan ember, aki kedvenc száma közben ne hunyná le pár pillanatig a szemét, van egy pillanat, amikor a lélek szárnyal a dallammal, s ez gyógyír megtépett szívünkre.

Az életigenlés a lélek mentőöve a bajban, hiszen nem mindegy, hogy az életünket egy adott időszakban milyen magas energiaszinttel éljük meg. Ha alacsony az energiaszintünk, keressünk olyan tevékenységet, ami feltölt.

A fent tippként adott praktikák remek példák arra, hogy a gyógyulás senki számára sem lehetetlen. További tanácsokért bátran merjen fordulni szakemberhez, pszichológusához, pszichiáteréhez, hiszen azért tanulták ki a hivatásukat, hogy ezzel másokon segítsenek.

Ökrös Viktória

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek