Ne a nemek miértjét, hanem az igenek hogyanját keressük!

interjú Prof. Dr. Polgár Csaba OOI-főigazgatóval

Az, hogy a betegségeket általában a legjobb, leghatékonyabb megelőzni, az már szinte mindenki számára egyértelmű. Ugyanez vonatkozik a daganatos betegségek megelőzésére, a betegségből való gyógyulásra is. A kormányzat is tesz lépéseket, hogy a rák megelőzése minél szélesebb körben ismertté váljon, ezért elkészült a Nemzeti Rákellenes Program, amely része a Nemzeti Népegészségügyi Programnak, amely intézkedés most kormányszintre emelkedett. A megelőzés lehetőségeinek hogyanjairól, eszközeiről Prof. Dr. Polgár Csabával, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgatójával beszélgettünk.

– Professzor úr, ezúton is köszönöm Önnek, hogy elfogadta a 2020. április 2-3. között tervezett – a jelenlegi veszélyhelyzetben elhalasztott – „Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot!” konferencia védnöki tisztét és öröm számomra az is, hogy meghirdetésre került Nemzeti Rákellenes Programról, már tudunk konkrétumokról beszélgetni. Hogyan kapcsolódik Ön, személy szerint a program megvalósulásához?

– A Nemzeti Rákellenes Program elsősorban Prof. Dr. Kásler Miklós nevéhez kötődik, 1993-ban hirdette meg először az Országos Onkológiai Intézet a rákellenes programot. Ez többszöri felújításon esett át, míg végül a 2018-as változatot miniszter úr kezdeményezésére az Intézet ismét frissítette, és 2018 novemberében – ezúttal először a rákellenes program történetében – kormányprogram szintjére is emelkedett. Ez gyakorlati szempontból rendkívül fontos, mert így a programgyakorlati kivitelezésére is lehetőségünk nyílhat. Ez egy komoly perspektíva a magyar társadalom számára. Ebben nekem annyi a szerepem, hogy az Országos Onkológiai Intézetet jelenlegi megbízásom alapján én vezetem és nyilvánvaló, hogy a szakmai részek jelentős részének kivitelezése ránk hárul.

Ettől függetlenül a rákellenes programoknak az az alaptulajdonsága, illetve sajátossága, hogy azok nem csak az egészségügyi – azon belül az onkológiai – ellátó rendszert érintik, hanem teljes társadalmat felölelő cselekvési programtervnek kell lennie.

– Mit jelent ez konkrétabban?

– Harmonizáltan, egymással összekapcsolódva kell a programpontokat megvalósítani. Konkrétabban; kellenek kormányzati intézkedések, természetesen kell hozzá a központi forrásból gazdasági hozzájárulás, kell a szakma hozzájárulása, de ezen kívül össztársadalmi feladatok is vannak. A civil társadalomnak, az egyénnek, illetve a civil szakmai szervezeteknek is megvan a szerepe, és ezen túlmutatóan a célok eléréséhez a kommunikációs csatornák, illetve az úgynevezett egészséges és beteg embereknek az edukációja is hozzá tartozik, amiben a médiának is rendkívüli nagy szerepe van.

Így csatlakozhat ez a tervezett rákellenes konferenciához, ahol a „nemzeti rákellenes harc” kérdéseit 4 pillérre bontva tárgyalják majd, a civil társadalom, a média, a szakma-oktatás, illetve a kormányzati intézkedések tükrében. Én azért vállaltam el a védnökséget, mert a magyar rákellenes program célkitűzései abszolút összekapcsolódnak a jelen konferencia meghirdetett törekvéseivel.

– Ön szerint hogyan tehető szerethetővé a rákellenes életmód? Mik a teendők az egészségben eltöltött évek meghosszabbításáért?

– Tudjuk azt, hogy a rendszerváltás óta a születéskor várható élettartam Magyarországon is 7-8 évvel nőtt. De van még tennivalónk ezen a téren, mert továbbra is 6-7-8, akár 10 évvel is elmaradunk az Amerikai Egyesült Államokhoz vagy a jobb gazdasági körülmények között lévő, szerencsésebb történelemmel rendelkező nyugat-európai országokhoz képest. Egyrészt az életkor és azon belül is az egészségben eltöltött évek számát jelentősen lehet növelni, és ezért érdemes tenni mindenkinek, az egyén szintjén és a társadalom szintjén is, azért, hogy minél több munkaképes, egészséges évet tölthessünk el. Továbbá fontosnak tartom, hogy ha elérjük a nyugdíjkorhatárt, akkor egy egészséges életmódot folytató társadalom tagjaihoz hasonlóan a nyugdíjban eltöltött aktív évek is általában években, akár évtizedekben is mérhetők lesznek nálunk is.

– A Nemzeti Rákellenes Program – a nevében is benne van, hogy rákellenes – a megelőzést tűzi zászlajára. Mit tehet a kormányzat, a szakma a prevenciós törekvésekben?

– Számos intézkedés eddig is történt, de most reményünk a szakma részéről, hogy kormányzati szinten egy szervezett, rendszerezett és magának a rákellenes program pontjainak megfelelően haladó, összekapcsolódó kormányzati intézkedések és anyagi támogatások lesznek. A kormányzat a legfontosabb feladatát elvégezte, kormányprogram szintjére emelte az 5 elemből álló Népegészségügyi Programot, aminek az egyik területe a Nemzeti Rákellenes Program, ez a legfontosabb. Nyilvánvaló, és reméljük, hogy ehhez a következő években az évi költségvetésben is megfelelő anyagi hozzájárulás fog kapcsolódni. Azonban azt el kell mondanom, hogy a Magyar Kormány eddig is számos intézkedést hozott anélkül, hogy lett volna hivatalosan elfogadott nemzeti rákellenes program. Hogy csak az elmúlt 1-2 évtizednek a kormányzati intézkedéseit röviden felsoroljam: 2002-ben vezették be Mikola miniszter úr idején népegészségügyi szűrésként a mammográfiás szűrést.

2018 novemberében indult el a rendkívül aktuális vastag- és végbélrákszűrési program, 2012-ben a dohányellenes, illetve a nemdohányzókat védő törvénycsomag elfogadása volt rendkívüli jelentőségű központi intézkedés a rákellenes harcban, 2014 óta elérhető a valódi megelőzést jelentő HPV oltás a 13 éves lánygyermekek részére. Ezek a szűrések ingyenesek a célcsoportok számára, és a jövőben is folytatódni fognak. Jelenleg elindult az úgynevezett implementációs program keretében, ugyancsak kormányzati támogatással a dohányos rizikópopulációknak az alacsonydózisú CT-vel való szűrése, illetve tudomásom szerint a kormányzat tervbe vette, hogy támogatást fog adni ahhoz, hogy a HPV oltást ki tudjuk terjeszteni a fiúgyermekekre is az idei vagy a jövő évtől kezdve.

– Az Országos Onkológiai Intézetben elsősorban gyógyítják a rákbetegeket. A Nemzeti Rákellenes Program élén mit tehet az intézet azért, hogy a rákellenes életmódot népszerűsítse? Milyen eszközeik vannak ehhez?

– Többek között egyik eszközünk, hogy civil kezdeményezésekhez adjuk a támogatásunkat, szakmai részvételünket, a védnökségünket. Számos rákellenes civil szervezetnek működési otthona is itt az Onkológiai Intézetben van, rendszeresen biztosítunk helyiségeket a különböző rendezvényekhez, azokat szakmailag támogatjuk is. Ezen túl természetesen az intézményünk gyakorlatilag is érintett a rákellenes program kivitelezésében, szűrőközpont vagyunk a mammográfiás szűrésekben, a kolorektális szűrésekben, az alacsonydózisú tüdőrák szűrésben is részt veszünk. Ezen túlmenően évek óta van az intézetnek egy úgynevezett beteg oktatási programja, havonta egyszer kollegáink tartanak betegeknek, illetve nem beteg laikusoknak úgynevezett betegedukációs programokat változó tematikával. És, amikor a média lehetőséget ad és hív bennünket, – amennyiben nem politikai célzatú, vagy szenzációhajhász média-megjelenésekről van szó, hanem valódi szakmai és információs tartalommal bíró megkereséseket kapunk – akkor természetesen ezekre kollegáimmal együtt örömmel vállalkozunk.

– Ön egyetemi tanár. Az oktatás szerepét hol látja? Az orvostanhallgatókat hogyan képezik arra, hogy a megelőzésre is felhívják a figyelmet későbbi munkájuk során?

– Szerencsés helyzetben vagyunk ebből a szempontból, mert a Semmelweis Egyetemen 2014-ben újraalakult az Onkológiai Tanszék, amiben az ötöd és most már az új curriculum szerint a negyedéves hallgatóknak önálló féléves tantárgy az onkológia oktatása Budapesten. A felnövekvő orvosgeneráció egy kollokviummal záruló féléves tantárgyként tanulja már az onkológiát. Amikor én végeztem ezen az egyetemen, erre nem volt lehetőségünk. Nyilvánvalóan az egyetemi oktatás is lép előre az egészségügy fejlődésével, illetve az igényekre reagál. Ebből a szempontból annyi a speciális szerepünk, hogy az onkológiai tanszéket külső tanszékként az Onkológiai Intézet adja és Kásler professzor úr után a tanszék vezetésére én kaptam lehetőséget. Új tankönyvvel féléves tantárgyként oktatjuk a budapesti medikusokat 2015 óta.

– Van olyan intézet a hazai egyetemi oktatási palettán, amelyik a hiteles komplementer gyógymódokat – amiket a hagyományos orvoslás is kezd az utóbbi időkben elfogadni – emeli be választható tantárgyként az oktatásba, ezzel közelíti a kétféle gyógyítást. Erről mi a véleménye?

– Az Onkológiai Tanszék vezetőjeként, vagy az Onkológiai Intézet főigazgatójaként nem én vagyok az illetékes ebben a kérdésben. Amit erről én el tudok mondani, hogy a Semmelweis Egyetemen is alakul egy ilyen komplementer medicinákkal kapcsolatos képzés. A lényeg, hogy megfelelő minőségű, vagy tudományos megalapozottságú háttérrel, együttműködéssel rendelkező oktatási program legyen. Nem kötelező tantárgyként, de felvehető tantárgyként folyamatban van a kínai gyógymód oktatásának a meghonosítása is.

– Főigazgató úr, mit szól ahhoz a törvényhez, ami 2020. február 15-én lépett hatályba? 2019 tavaszán a Magyar Orvosi Kamara akkori elnöke nyújtotta be, az ún. „aposztróf doktorság” megszüntetése, illetve tiltása céljából? Kuruzslásellenes törvényként híresült el, mivel kiszélesítésre került a komplementer, vagy alternatív gyógyászatból jól élő, szélhámos kategóriák büntethetőségére. Ön szerint betartható lesz ez a törvény?

– Egyrészt nem ismerem a törvény részletes szövegét, mivel nem ránk vonatkozik, azonban, magával a céljával, ami a médián keresztül kommunikációra került vagy a Magyar Orvosi Kamara tett közzé a törvény kommunikálása révén, azokkal egyetértek. Az a véleményem, hogy a komplementer medicinának is árt, hogyha a kuruzslók ebből üzleti alapon sápot húznak. Ennek a jogi érvényesítését vagy egyáltalán a szakmai meghatározását annak, hogy egy adott komplementernek nevezett medicina alkalmazható vagy semleges, vagy akár káros, nyilvánvalóan egyenként kell megvizsgálni. Mivel régebben azt a hibát elkövette az úgynevezett hagyományos orvoslás, hogy tiltotta ezeket a komplementer medicinákat, én semmiképpen sem szeretnék summás, akár ellenvéleményt, akár támogató véleményt mondani. Amennyiben ezek mögött megfelelő tapasztalat és pozitív hatású kezelések állnak, akkor mi nem ellenezzük. Amit nagyon fontosnak tartunk, hogy emiatt a tudományos bizonyítékokon alapuló hagyományos onkológiai kezelésektől ne lépjenek vissza a betegek.

Egyes úgynevezett kuruzsló, onkológusszerű üzleti képződményeknél az is fölmerült, hogy amellett, hogy valami komplementernek nevezett vagy hitt medicinát javasoltak, egyesek lebeszélték a betegeket a kemoterápiáról, a sugárterápiáról, és sajnálatosan volt olyan eset, hogy a műtéti ellátásról is. Ha egy nem megalapozott hatékonyságú bármilyen szert javasolnak, és amellett lebeszélik a beteget a bizonyítottan hatékony kezelésekről, arról természetesen azt gondolom, hogy a büntetőjogi kategóriába kell tartoznia.

– A vastagbéldaganat szűrés jelenleg egy kiemelt prioritást élvező szelet a daganat-megelőzésben. Ön szerint mit tehetnek a civil szervezetek és a média azért, hogy a statisztika szerinti 30%-os részvétel elérje a 60%-ot, hogy a szűrés híre elérje azt a célközönséget?

– A legfrissebb adatok szerint 609.000-en kapták meg a székletvérvizsgálatra a meghívót, és körülbelül 30%-ot megközelítő létszám vett részt. Amit lehet itt hangsúlyozni, hogy érdemes elmenni, ingyenes, fájdalmatlan vizsgálatról van szó, székletmintát kell csak produkálni, életeket ment, csonkoló műtéteket, kemoterápiát, sugárkezeléseket lehet elkerülni, és bizonyos esetekben a rák kialakulását is megfelelő időben végzett beavatkozással el lehet kerülni.

Azt is nagyon fontos ismertetni, hogy ezzel jelentősen, nemcsak korai stádiumban fölfedezhető, hanem nagyon sok esetben rákmegelőző állapotban, valóban megelőzhető az invazív ráknak a kialakulása. Ami tehát lényeges a figyelemfelhívás szempontjából, hogy a szüleiket vigyék el fiatal-középkorú honfitársaink, ez az 50-70 év közötti férfiakat és nőket érinti, tehát a harmincas generáció ne hagyja, hogy a szülők, nagyszülők nem menjenek el, vagy ne küldjenek el legalább egy székletmintát erre a vizsgálatra.

– Mik a bő egy év alatt elért eredmények?

– A 609.000 meghívott betegből a 30%-os részvétel mellett 326 rosszindulatú rákot sikerült eddig a bő egy év alatt kiszűrni, és ami ennél is fontosabb, hogy 2.732 esetben rákmegelőző állapot – polip – stádiumban került felismerésre az elváltozás a vastagbélben. Egy endoszkópos vastagbéltükrözéssel egybekötve a polipok eltávolíthatók, és ezzel, valóban ennél a 2.732 embernél megelőzzük a rák kialakulásának a lehetőségét. A közel több mint 300 korai stádiumban felfedezett betegnél, pedig a gyógyulási esélyek jelentősen növekednek.

– Miért van ellenállás ennél a szűrésnél? Mit tudnak tenni az ódzkodás enyhítésére?

– Ami ellenállást jelenthet, hogy akinél a székletvérteszt pozitív, ott sajnos egy vastagbéltükrözésre szükség van. Én azt gondolom, hogy ez nem kell, hogy visszatartó erő legyen, úgy van fölépítve a rendszer, hogy aki kéri, annál bódításban vagy akár rövid altatásban is elvégezhető ez a vizsgálat. A legkellemetlenebb része a vastagbéltükrözésnek, – ezt tapasztalatból mondhatom, mivel 51 évesen túl vagyok már egy tükrözésen – az előző nap délutáni hashajtás, amit azonban egy ilyen cél érdekében mindenkinek érdemes felvállalni.

– Az interjúban már említett konferencián az Onkológiai Intézet képviseletében is tartanak előadást a Nemzeti Rákellenes Programban való szerepvállalásáról. Miről szól majd ez az előadás?

– Többek között azokról, hogy mik a szakmai részei a Nemzeti Rákellenes Programnak és azon belül az Országos Onkológiai Intézet szervező, irányító szerepét is ki fogjuk fejteni. Ismertetjük azt, hogy a rákellenes harcban szakmai oldalról tágabb értelemben az egészségügyi intézmények és szűkebb értelemben az Országos Onkológiai Intézet mit tehet azért, hogy a végső célt, a daganatos halálozások számának 10%-os csökkenését 2030-ig elérjük, hogy sikeresek lehessünk a rákellenes küzdelemben.

– Főigazgató úr, mi az életfilozófiája, ami szerint él, ami szerint egy óriás intézményt vezet?

– Pragmatikus ember lévén és gyakorló orvosként én mindig azt mondom, hogy a legfontosabb a baj megelőzése, és a probléma elkerülése. Vallom, ha előttünk van bármilyen feladat, nemcsak egy daganatos betegség kialakulása, hanem akármilyen egészségügyi, szervezési vagy kórházi probléma megoldása, akkor ne a nem miértjét, hanem az igen hogyanját kell keresni. És szerintem ugyanez vonatkozik mindazokra, akik ezekben a dolgokban, akár a médiában, a civil társadalomban, a szakmában, az egyetemeken, vagy akár a kormányzati körökben az onkológia ügyéért tevékenykednek. Az a véleményem, hogyha így állunk a kérdésekhez, feladatok megoldásához, akkor egyrészt nem ismerünk lehetetlent, másrészt előre visszük az ügyeket, nem pedig a kibúvók keresésére pazaroljuk az időt.

  Vajda Márta

A Nemzeti Rákellenes Programról és megvalósításáról több szereplő megszólalásával részletesen szó lesz a nagy sikerre számot tartó Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot! címmel, a jelenlegi veszélyhelyzet miatt őszre halasztott konferencián. (Bővebb infó: rakelleneskonferencia.hu)

***                    ***                    ***                    ***

A díjmentes onko-segítő szolgálatot, az Életigenlők magazint, a rákszűréseket a személyi jövedelemadó 1%-ából működteti a közhasznú szervezet. Ezért kérjük, idén is rendelkezz adód 1%-ával A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára! Itt olvashatsz bővebben rólunk és a rendelkezés menetéről: http://rakellen.hu/hu/egy-szazalek Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts