Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 3 perc

Egy fiatal szerzetes egy flandriai kolostorban azt  a feladatot kapta, hogy  számos társával  együtt  egy falikárpit szövésén  dolgozzon. Hosszú heteken  keresztül minden nap, órákon át öltögette  a tűjével  az aranyfonalat a hatalmas szövet egy pici darabkájába:  egyik  öltés a másik  után, aztán megcsomózni,  elvágni, újrakezdeni. Mivel a hátoldalon dolgozott, semmit nem látott a kárpit elejéből. Mikor  már egy hónapja csak ezt csinálta,  s  ráadásul  csupán  egy  tenyérnyi darabon, akkor nagyon megunta.  Földhöz vágta a tűt és az aranyfonalat, s magából  kikelve kiabálta:  Mi értelme ennek az egésznek? Mikor lesz már  vége? Őrületesen fárasztó  és unalmas ez a munka, s ráadásul  semmi látszatja nincs!

Erre a  kolostor  elöljárója kézen fogta,  megkerülte vele  a csaknem  húsz négyzetméteres kárpitot, s  a készülő  kép elé vezette. A fiatal  szerzetes döbbenten  bámulta az eléje táruló csodát: A napkeleti bölcsek  imádásának jelenetét látta, csaknem  kész állapotban. A betlehemi istállót, Józsefet, Máriát, a kis Jézust a jászolban, az állatokat, a pásztorokat, és persze a térdre  hulló napkeleti bölcseket ajándékaikkal  együtt. Látod – szólt az elöljáró. Te csak a kép hátoldalát láttad, ezért nem  tűnt értelmesnek a munkád. Nézd csak ezt  a gyönyörű  arany  dicsfényt a kis Jézus feje körül: ezt készítetted te hosszú heteken át. Most láthatod a fáradságod  eredményét.

A fiatal szerzetes arca mosolyra derült,  majd a gyönyörűségtől  szinte a könnye  is kihullott.

„Boldog  vagy,  aki  hitted,  hogy  beteljesedik  mindaz,  amit  az  Úr  mondott neked.” Így  szól Erzsébet a hozzá érkező  Máriához. Hol van még  a beteljesülése mindannak, amit az Isten  Máriának ígért? Épp hogy  a kezdet kezdetén vannak. Még nem született  meg az  ígért  Messiás,  még nem uralkodik Dávid  trónján,  még nem szabadult meg  általa  a  nép bűneitől.  Mindössze egy piciny magzat Mária méhében. Erzsébet  mégis boldognak nevezi  Máriát – már most, amikor  csak elkezdenek teljesülni  az ígéretek. És  mennyi fájdalmon, keserűségen kell még átesnie a beteljesülésig!  Nagyon fontos  ennek az üzenete a számunkra.

Egy  út értelmességét, helyességét a  cél  adja meg, ami felé tart. Ha az út végcélja jó, akkor minden  egyes  lépés jó, ami oda vezet, az egész  út.

Ha az ember élete a végtelen boldogságba torkollik, akkor már az oda vezető  lépések hordoznak  valamit ebből  a boldogságból, részei  ennek a boldogságnak.  Akkor is,  ha az útviszonyok olykor, vagy talán sokszor  kemények,  fárasztóak, sok áldozatot követelnek.

Jézus ezt mondja: a keskeny, göröngyös ösvény  visz az életre. Ha az ember nem  hisz Isten ígéretében, ami  az  Ő  országának elnyeréséről, az örök boldogságról szól,  ha nem hiszi  el,  hogy  oda  valóban Krisztus  önfeláldozó életét követve, Isten parancsainak megtartása útján lehet eljutni, akkor könnyen lecsámborog  erről a keskeny  ösvényről.

Ha nem  elég fontos nekünk  az út végcélja, akkor  a rideg útviszonyok visszariaszthatnak annak végigjárásától. Azonban ha hiszünk  Isten  ígéretének  beteljesülésében, mint  Mária, akkor  életünk  nehéz megpróbáltatásai, a hűséges szeretet által megkívánt áldozatok sem riasztanak vissza. Tény,  hogy néha  belefáradunk a kötelességteljesítés taposómalmába, tény,  hogy  sokszor nem  látjuk, mi értelme a kitartásnak olyan  emberek mellett, akik nem viszonozzák szeretetünket, nem látjuk, mi értelme a  sok áldozatnak, amikor másoktól inkább bántást,  meg nem értést kapunk.

Azonban Jézus és Mária életének eseményein és beteljesülésén elmélkedve látjuk, hogy igenis van  értelme  mindennek.

Ha  a tetteink megfelelnek Isten  parancsainak, a  Jézus által mutatott példának,  akkor helyes irányba haladunk, a boldogság útját járjuk. Sőt, ahogyan Erzsébet  mondta Máriáról,  már most  boldogok vagyunk,  mert  Jézust hordozzuk,  visszük el  a világba, a hidegszívű, reménytelen emberek közé. Ez pedig  egyrészt  megadja életünk értelmét, másrészt  pedig  meg fogjuk tapasztalni,  hogy  lesznek emberek, akik szeretetünket viszonozzák, értékelik áldozatainkat, örömmel  és  hálával fogadják az általunk közeledő  Krisztust.

Életigenlők.hu

Similar Posts