Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

Szeretünk enni. Aztán meg szeretünk kampányjelleggel nem enni… Ma már szinte mindenki mindenmentes akar lenni, mert talán azt hiszi ez trend, ezt diktálja a közösségi média, a csoportdinamika… Pedig olykor káros is lehet, ha valaki „divatkövetésből” kezd neki ez, vagy az, vagy amaz nélkül táplálkozni. Az a jó, ha szakember javaslatára változtatunk az addigi étkezési szokásainkon… A diéta gyógyítási eszköz ma is, mint a régebbi évszázadokban? Miért és mikor forduljunk szakemberhez? Egyáltalán mi az, hogy mindenmentesség? Ezekről beszélgettem Wolher Veronika dietetikus-egészségfejlesztővel, aki a szakmája ismert bloggere is.

– A dietetikusi szakma manapság felértékelődött… vagy mindenki az már… Hogy látod ezt, Roni?

– Igen, azt tapasztalom, hogy egyre többen tudják ki is az a dietetikus, mivel foglakozik, miben tud segíteni. Pár évvel ezelőtt még gyakran szegezték nekem a kérdést, hogy: „Diabetikus vagy?” Diétás nővér vagy?” Mára már hasonló kérdésekkel ritkán találkozom, és egyre többen fordulnak dietetikus szakemberhez. Mindemellett persze sokan kikiáltják magukat táplálkozási szakértőnek, tényleges háttértudás nélkül, hisz ez az a terület, amihez mindenkinek valamilyen köze van, mivel mindenki eszik valamit, valahogy.

A korábbi évszázadokban a diéta a gyógyítás egyik fontos, természetes eszköze volt. Ma ki írja fel, ha valakinek diétáznia kell?

– A diéta, mint kifejezés orvosi szempontból ma is gyógyélelmezést jelent, és a gyógyítás szolgálatában áll. Ez esetben a beteg szervezet igényeinek megfelelően módosítjuk az étrendet. Ekkor mindig van egy alapbetegség, mely diétás megszorítást igényel. Ezeket az étrendeket a betegnek orvosok írják elő előzetes diagnózis alapján, a dietetikus pedig abban segít, hogy elmagyarázza, megtanítja alkalmazni a hétköznapokban a speciális táplálkozást.

Azonban az alkalmazott táplálkozástudománynak van egy preventív oldala is, amikor az étrendbe, életmódba azzal a célzattal nyúlunk bele, hogy megelőzzük bizonyos betegségek kialakulását. Ezt nem írja elő senki, ez az egyén egészségtudatosságán, pozitív egészség magatartásán múlik. Ilyen esetekben is tud segíteni egy szakértő dietetikus. Hiszen nagy káosz van a táplálkozási információ terén manapság, amiben könnyen elveszhet egy egészséges ember is, ami hosszú távon problémákat okozhat az egészségi állapotában, és akkor már nem beszélhetünk preventív táplálkozásról.

– Gyanakodhatunk-e betegség kialakulására, ha ösztönösen nem kívánunk ezt vagy azt?

– Ha valaki nem kíván valamit, akkor az nem feltétlenül betegség. Majdnem minden embernél vannak ételek, amiket nem szeret, sőt esetleg undorodik is tőle. Ráadásul változik az ízlés. De persze, mindennek lehet alapja. De fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha felmerül valamilyen betegség gyanúja, akkor forduljunk szakemberhez és vizsgáltassuk ki, még véletlenül se alkalmazzunk öndiagnózist, mert abból súlyos problémák alakulhatnak ki.

Nézzünk pár ismertebb példát!

– Ha valaki tejmentesen kell táplálkozzon, annak mi áll a hátterében? Laikus számára miből derül ki, ha valaki tejérzékeny?

– Legtöbbször tejfehérje allergia. És ez nem keverendő össze a tejcukorérzékenységgel! A tejfehérje allergia leggyakrabban vérvizsgálatból derül ki, ahol a tejfehérje hatására megemelkedett allergén specifikus ellenanyagszintet néznek. Ezen kívül vannak bőrpróbák és per os provokációs tesztek is.

– Mi a különbség a laktózérzékenység és a tejallergia között?

– A laktóz intolerancia, ahol a laktáz enzim teljes, vagy részleges hiánya miatt alakulnak ki a tünetek. Ez könnyen orvosolható, vagy kívülről bevitt laktáz enzimmel, vagy olyan készítmények fogyasztásával, amelyekben előre lebontották a laktózt. Az ilyen betegséggel küzdő egyének nyugodtan fogyaszthatnak tej, tejtermékeket, csak a laktózmentes változatokat. A tejfehérje allergia esetében a szervezet idegen anyagként ismeri fel a tej fehérje molekuláit, és ellenanyag termelésbe kezd. Ez okozza a tüneteket. Ez esetben kerülni kell a tej, tejtermékek fogyasztását és minden olyan készítményt, ami tejfehérjét tartalmazhat. És fontos felhívni a figyelmet a keresztreakciókra is. Allergiás keresztreakció esetén bizonyos anyagok, amik hasonlítanak az allergénre ugyanolyan allergiás reakciót válthatnak ki, vagy felerősíthetik a már meglévő tüneteket. Tejfehérje allergia esetén ilyen lehet például a marha-, és borjúhús fogyasztása.

– Mi is az a glutén? Mit jelent a gluténérzékenység?

– A gluténérzékenységet búzaérzékenységnek, vagy lisztérzékenységnek is szokták nevezni. Ezek az elnevezések megtévesztők, mert nem csupán a búzáról, vagy a lisztről van szó, ami a tünetek hátterében áll. A gluténérzékenység, más néven cöliákia, vagy gluténszenzitív enteropathia a vékonybél krónikus, felszívódási zavarokkal járó megbetegedése, melyet a glutén vált ki. A glutén egy természetes fehérje, ami a búzában és más gabonafélékben: rozs, árpa, tritikálé, zab (kivéve, ha gluténmentes minősítést kapott) és az ezekből készült, vagy ezekkel szennyeződött készítményekben, élelmiszerekben található meg.

– Ha valaki nem érzékeny ezekre, káros lehet-e ha saját elhatározásból kezd el ezek nélkül enni? Kell-e helyettesíteni ezeket, ha valaki egészséges, de „mindenmentes” hóbortnak akar megfelelni?

– Igen, káros. Hiszen a gluténmentes étrenddel olyan nyersanyagoktól, élelmiszerektől esünk el, amiknek magas az élelmi rost tartalmuk. Az élelmi rostoknak pedig nagyon nagy jelentőségük van az egészségünk megőrzésében. Gondoljunk az élelmi rostok felesleges koleszterin-, vagy epesavmegkötő, valamint vastagbéldaganatok megelőzésében betöltött rendkívüli szerepére. A hóbortoknak pedig ne akarjunk megfelelni!

– A különböző mozgásformák – jóga, bodyart, pilates, fitness, wellness – korunk jellemző életformái. Ezek megkezdése előtt érdemes-e kikérni dietetikus tanácsát?

– Minden újonnan bevezetett mozgásforma előtt célszerű kikérni orvos, illetve dietetikus tanácsát. A dietetikus például abban tud segíteni, hogy az adott mozgáshoz megfelelő étrendet állít össze, így fokozható a teljesítmény és könnyebben elérhető a kívánt cél, ami lehet zsírégetés, vagy izomépítés is. Tudjuk, a divatdiéták ezernyi változata kampány és üzlet. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jól megtervezett „ütős” kampánynak hihetünk. Nosza: nekiugrunk, ha jön a tavasz, ha jön a nyár, ha jön vagy éppen múlik a karácsony, de ott van még a szilveszter… arra jóformába kell hozni magunkat… Ismerős a nagy elhatározások vesszőfutása…

– A szupergyors diéták „kavalkádjában” kutatgatni, felbuzdulni, abbahagyni, „mindenmentesnek” lenni – meddig lehet ezt „büntetlenül” tenni? Mi lehet az ára?

– A felgyorsult, rohanó és kényelmes világunkban az emberek többsége ezt várja el a testével kapcsolatban is. Könnyedén belevágnak olyan divatdiétákba, fordulnak olyan kiegészítők felé, követnek szakképzetlen táplálkozási-gurukat, amik/akik gyors és látványos hatást ígérnek rövid idő alatt. Azonban hosszú távon ez nem így működik. Hiszen az a súlyfelesleg, az a gyomorfekély, a magas koleszterinszint sem 2-3 hét alatt alakult ki. Akkor miért várjuk el, hogy 2-3 hét alatt eltűnjön és vissza se jöjjön, de más probléma formájában se mutatkozzon meg?

Én személy szerint nem hiszek a szélsőséges dolgokban. Az igazi, tartós változásra időt kell szánni, és energiát kell beletenni, akarni kell és tenni kell érte. Így van ez a táplálkozás terén is, legyen szó fogyásról, hízásról, magas vérnyomásról, epeproblémáról, bármiről. A szélsőséges diétáknak, az inkompetens irányzatoknak rengeteg buktatója van, mind egészségügyi, mind pedig lelki oldalon.

Például kialakíthatunk magunknak egy laktózérzékenységet, különböző szív-, és érrendszeri problémákat, inzulinrezisztenciát, zsírmájat, stb.. A lelki oldalon pedig például a rendszeresen megismétlődő jojó-effektus miatt, akár egy stresszevés is kialakulhat, frusztrációval, depresszióval, szorongással, ami a későbbiekben megakadályozhat egy teljes életmódváltás irányába történő elköteleződést. Az egyetemi főnököm szavai csengenek vissza mindig a fülembe: „Fogyni bármitől lehet, de azt megtartani, na, az a művészet.”

– A saját testünk „jeleit” érdemes figyelni, meg kell ismerni magunkat. Hol van az az „önvizsgálati” pont, amikor szakemberhez – dietetikushoz, orvoshoz – kell fordulni? Szerinted mikor jövünk rá, hogy egyedül nem minden megy, még a 21. században sem…

– Ha bármi panasz felmerül érdemes minél előbb orvoshoz fordulni, a táplálkozás terén pedig szakképzett dietetikushoz. Az öndiagnózisok, a téves információk, a hiteltelen, szakmaiatlan „táplálkozási-guruk” nagyon rossz tévútra vihetik a szervezetet.

Segítséget pedig nem csak akkor lehet, vagy kell kérni, amikor már valami baj van. A 21. században a legnagyobb érték az egészség, amit sokkal könnyebb megőrizni, mint visszanyerni.

Vajda Márta

Elérhetőségek

Facebook: www.facebook.com/WolherVeronika/
Insta: wolher_veronika
Email: wolher.veronika@gmail.com
Budai Egészségközpont,
Budapest Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kar
Orvosi Népegészségtani Intézet
Aniron Egészségközpont, Pécs

eletigenlok.hu

Similar Posts