A lélekbefőtt, mint boldogságforrás az emberek megörvendeztetésének eszköze. Dr. Szabóné Maszler Judit pszichológussal beszélgettem a tudatos pozitív gondolkodásról, arról, hogy hangulatunkat, közérzetünket, hogyan tudjuk olyan irányba terelni, ami végül boldogsággal tölt el minket.

– „Aki örül és szeret, annak fickándozik a szíve… ezt húztam ki a lélek befőttes üvegedből. Rögtön eszembe jutott rólad Liz Gilbert, aki hasonló boldogság bonboniert készít. Mi a lélekbefőtt?

– A lélekbefőtt tulajdonképpen egy eszköz ahhoz, hogy megörvendeztessük a körülöttünk élő embereket. Pszichológusként számomra ez hivatás, például borongós időben is találhatunk napfényes pillanatot, amikor egy cetlire felírt pár sorral behozzuk a napfényt.

– A Müller Péter-idézetemen azt írtad, hogy akinek szeret a szíve, annak belül süt a nap. Hogy állsz hozzá az esőhöz, napsütéshez? Ma például esik az eső és itt vagyunk jókedvűen egy szűrőrendezvényen…

– Természetesen, amikor szembesülök azzal, hogy nem leszünk kellemes, napsütéses, meleg idővel megáldva, akkor picit megindulnak bennem is a negatív gondolatok, megjegyzések, de aztán tudatosan afelé irányítottam és kerestem a saját erőforrásaimat, hogy bármilyen is az időjárás, akkor ne engedjük magunkkal ragadni ezt az érzést. Hiszek abban, amit a tudósok is mondanak, hogy tulajdonképpen csak 10%-a az életünknek, amit a külső körülmények befolyásolnak. Hogyha a mindennapi boldogságforrásunkat kell megnézni, 50% az, amit hozunk magunkkal, tehát nem mindenki egyformán optimista, de 40%-ban tanulható. Én most jelenleg már ott tartok az életemben nagyon sok múltbéli tapasztalatnak köszönhetően, hogy értékelem azt, ami a jelenben van, és úgy szeretek jelen lenni, hogy kihozzam belőle a legjobbat. Ne az időjárás befolyásolja a boldogságomat, az élményeimet, hanem az, hogy jó itt lenni, jó másokkal megismerkedni, minél több tapasztalatot, élményt gyűjteni, és a táskámban általában velem van a lélekbefőtt, így mindig van mihez nyúlni. Ha borongós időben úgy megyek haza, hogy csak egy-egy cetlit adtam az embereknek, már akkor felragyog az én napom is, másoké is.

– Hogyan gyűlnek a cetlik a szép lélekbefőttes üvegben?

– Nyitott szemmel járok, akár könyvekben, akár interneten, akár egy előadást hallva és feljegyezve félreteszem azokra az alkalmakra, amikor jól jönnek ezek az üzenetek. Kifejezetten olyanokat is kerestem, amiknek az az üzenete, hogy az ember saját felelőssége az, hogy mit lát meg itt és most a jelenben, a múlt csak arra jó, hogy abból tapasztalatot gyűjtve, megerősödve álljon neki a mindennapi viharoknak. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy egy kicsit foglalkozzunk magunkkal, foglalkozzunk azzal, hogy mire vagyunk képesek, milyen erőforrásaink vannak, és hogy azt hogyan tudjuk a saját lelki egészségünk érdekében hadba állítani.

– Bizonyára tudsz róla, hogy ennek a lélekbefőttes üvegnek többféle változata van. Említettem Liz Gilbertet és hogy ő a boldogság bonboniert úgy hirdeti, hogy minden nap az apró örömeinket írjuk le színes cetlikre és meg fogjuk tapasztalni, hogy az év végére a karácsonyfa alatt mennyi saját öröm, élmény van ezeken a kis cédulákon, ami már a saját életünkre irányítja a figyelmet. Neked erről mi a véleményed pszichológusként? Miért nem vagyunk kellőképpen elégedettek a saját életünkkel?

– Maximálisan hiszek ebben, egyrészt a saját életemben is megtapasztaltam, hogy kb. harmincegy-kétéves koromig hiányfókuszú ember voltam. Bármennyire is megvolt minden az életemben, aminek örülhettem volna, valahol a régi sérelmekre, korábbi traumákra támaszkodva inkább mindig azt kerestem, hogy mi hiányzik még az életemből, mire vágyom. Nem vettem észre azt a sok jót, ami már megadatott nekem. Akkor jött egy krízis az életemben, amit akkor nagyon nehezen éltem meg, és az az időszak arra volt jó, hogy most a jelenben majdnem teljesen más emberként tudjak itt állni, és a személyiségfejlődésemhez nagyon sokat tudott hozzáadni. Mondják azt, hogy ahol eltörik az ember, ott lesz a legerősebb… én ezt tényleg a saját bőrömön tapasztaltam meg és igyekszem ezt a fajta személyes tapasztalást átadni az embereknek.

Havonta egyszer járok egy klubfoglalkozásra, ahol annyira nyitottak és kedvesek a résztvevők, gyakorlatilag hónapról-hónapra ez a témánk, kicsit az országos boldogságprogram mintájára olyan témákról beszélgetünk, mint a hála kifejezése, a pozitív gondolkodás, társas kapcsolatok, megküzdési képességek fejlesztése. A hála biztos, hogy mind személyesen, mind a hivatásomban nagyon fontos részét képezi a személyiségfejlődésnek, fejlesztésnek, mert azt gondolom, hogy ha mindenünk megvan, vagy hogyha nincs is meg fizikálisan, de csak abból tudunk kiindulni és csak azáltal tudunk fejlődni, hogy észrevesszük azokat a szépségeket, amik körbevesznek bennünket, és máris kicsit könnyebb lesz megküzdeni a nehézségekkel.

– Mi a boldogság bonbonod, vagyis az életigenlésed?

– Ahhoz, hogy megtaláltam az életem értelmét az kellett, hogy értelmet találjak a létezésemre. Ehhez – mint említettem – több mint 30 év kellett. Ezt kiegészítve csodálatos életem van, mert van egy szerető férjem, van három csodálatos gyermekem, akikért érdemes élni, és beragyogják a mindennapjaimat. Jó élni, abszolút életigenlő vagyok. Amióta megtaláltam a személyes hitvallásom, úgy élek, hogy az élet olyan értelemben véges számomra, hogy látom az elejét és a végét. Nagyon fontos, hogy ezen a megtett úton hol tartok és mit szeretnék elérni. Sokan azt mondják, hogy csak egy életed van, csináld ezt vagy azt, és használd ki – én ezt pozitív értelemben gondolom. Éljük úgy az életünket, hogy semmit se bánjunk meg! Nagyon fontos az erkölcsi tartás, az értékrend, a miheztartás, én erre törekszem a mindennapokban. Vannak céljaim, vannak értékeim, és hogyha hibázom is – mert sokszor nem úgy tud cselekedni az ember, ahogy elvárná magától -, mindig van korrigálásra lehetőség.

Vajda Márta

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek