Kiszámoltuk, melyik környezetbarátabb
Viszonylag könnyen és gyorsan rengeteg információt lehet találni arról, hogy megéri-e mosogatógépet vásárolni, vagyis mennyi idő alatt hozza vissza a gép az árát, ha egyáltalán visszahozza. Érdekes módon azonban azt sokkal kevesebben feszegették eddig, hogy melyik a környezetbarátabb megoldás.
Ha jobban belegondolsz, egyáltalán nem egyszerű a kérdés. Talán sejted, hogy egy gépet nem tudsz megverni a vízfogyasztásban, tehát ott előnyben lesz az emberrel szemben, másrészt viszont a mosogatógépekre egy globális iparág épült, amely nyilvánvalóan terheli a környezetet (ahhoz képest feltétlenül, mintha mindenki kézzel mosogatna). Melyik a nagyobb baj?
Nézzük először a kézi mosogatás környezeti lábnyomát. A mosogatási szokások meglehetősen eltérőek a világ különböző tájain, mi megpróbáltunk minél közelebb kerülni a magyar valósághoz, és kiindulási pontnak a Bonni Egyetem egyik felmérését választottuk. Ebben hét európai ország lakosai vettek részt, és mindenki 12 teljes terítéket, illetve a nagy családi ebéd után maradt további evőeszközöket és poharakat mosogatta el, kézzel. Az alanyok összesen 144 darab tárgyat tettek a víz alá, és nem véletlenül ennyit. Ez volt az a mennyiség, amellyel éppen teli lehetett pakolni egy 12 szettes mosogatógépet, így jó összehasonlítási alapul szolgál cikkünkhöz is.
A mosogatószert és a mosogatószivacsot nem vesszük figyelembe, előbbit azért, mert a mosogatógép is használja, és a különbség valószínűleg marginális, de utóbbi is olyan tétel, amely végképp nem befolyásolná laikus tesztünket.
A bonni felmérésből kiderült, hogy az európaiak jelentős része folyó vízzel mosogat, és tárgyanként átlagosan 1,185 liter vizet csorgat le a lefolyón (ebben benne van a nagyobb vízigényű leveses fazéktól a kávéskanálig minden). Mivel azonban mosogatni meleg vízzel szoktunk, a vízfogyasztás mellett ki kell számolnunk a víz melegítéséhez szükséges energiát, és annak, illetve a csatornahálózat terhelésének ökolábnyomát is.
Magyarországon a vezetékes ivóvíz hőmérséklete nem szabályozott. A Magyar Szabvány régebben 7-15 fokot javasolt tartani, és ez körülbelül le is fedi a valóságot: a hideg csapból télen hidegebb, nyáron melegebb víz folyik. Mi most átlagosan 10 fokos kiindulási hideg vízzel számolunk, és azt feltételezzük, hogy a kellemes 35 fokon mosogatnak az emberek. Ezt pedig alapvetően kétféle módon érik el: villanybojlerrel vagy gázbojlerrel.
Ha villanybojlerből jön a melegvíz, akkor egy tányér vagy evőeszköz mosogatásánál a melegítéshez átlagosan 0,034 kWh energia szükséges, ha pedig gázbojlerből, akkor 0,0038 m3 földgázt kell hozzá elégetni.
A víz fajlagos hőkapacitása 4,183 kJ/Kg*K, ez alapján 1,185 kg(liter) víz 25 fokos melegítéséhez 4,183 * 1,185 * 25, azaz 124 kJ energia szükséges, ez az érték kWh-ban kifejezve 0,034. Egy gázüzemű vízmelegítőben 1 m3 földgáz eltüzelésével megközelítőleg 9 kWh hőenergia keletkezik, ezért gázüzemű bojlerben 0,0038 m3 gázt kell ugyanehhez felhasználni.
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy mindezek alapján egyetlen edény kézi mosogatása mennyi károsanyag-kibocsátással jár, ha a közös nevezőt szén-dioxidban adjuk meg (ehhez az Energia Klub Magyarországra érvényes szorzóit használtuk fel).
Mi azt feltételezzük, hogy a magyar átlagnak még nem a legmodernebb és leghatékonyabb gépek számítanak, mert sok háztartásban lehet régebbi készülék, hiszen egy-egy modell 10-15 évig is működhet. Ezért 10 liternek számoljuk az átlagos vízfogyasztást, és hasonló megfontolások alapján mosogatásonként 1 kWh áramfogyasztással számolunk.
A mosogatógépet azonban le is kellett gyártani, sőt, az életciklusa végén hulladékként is kezelni kell, és mindkét tényező terheli a környezetet. Hogy mennyire, arra sajnos sokkal nehezebb adatot találni. Az amerikai MIT korábban arra jutott, hogy ha 15 évig megy egy mosogatógép, és évente 300-szor mosogatnak vele, akkor a teljes életciklus alatt az összes energiafogyasztás 10 százaléka kapcsolódik a gyártáshoz.
Sajnos nem tudjuk, hogy a gyártásnál a felhasznált alapanyagok és az energia forrása milyen, mert nem mindegy, hogy például egy megújulót is használó gyárból vagy mondjuk egy szénerőművekből táplálkozó egységből származik. Másrészt a hulladék felhasználásáról sincs megbízható környezetterhelési adatunk.
A bizonytalanságot fokozza, hogy a 15 éves, évi 300 ciklusos működés erősen idealistának tűnik, tapasztalataink szerint egy mosogatógép általában nem tart ki 15 évig, és talán a 300 ciklus is sok, akkor mindenképpen, ha teletöltött gépről beszélünk. Ezért reálisabb feltételezésnek érezzük, hogy a teljes energiafogyasztáson belül 30 százalékra tehető az a rész, amelyet nem a mindennapi működés emészt fel.
Ha ezeket az adatokat egy elmosogatott tárgyra vetítve az előbbihez hasonló táblázatba tesszük, akkor azt látjuk, hogy a mosogatógép fele annyi káros anyagot bocsát ki, mint a gázbojleres kézi mosogatás, a villanybojleres verziót pedig nagyon megveri.
Mivel láttuk, hogy a kézi mosás legnagyobb rákfenéje az elfolyó víz nagy mennyisége, az előöblítésnek is nagy szerepe van a környezeti terhelésben. Ha úgy számolunk, hogy egy gépi mosogatáshoz a teljes kézi mosogatásnál mért vízmennyiség 10 százalékát, azaz 17 litert elhasználunk, és ezt villanybojlerrel melegített vízzel tesszük, akkor eljutunk oda, hogy a mosogatógép alig tudja megverni a gázbojleres kézi mosogatást.
Sőt, eddig azzal nem is számoltunk, hogy Magyarországon a kézzel mosogatók egy része nem folyó vizet használ, hanem meleg vízzel megtöltött medencét, az öblítéshez pedig hideg folyó vizet. Ez pedig már tényleg nyerőbb lehet a géppel szemben. Arról nem is beszélve, ha napkollektor melegíti a vizet, mert akkor minden még jobban borul.
Mindent összevetve számolásunk eredménye megerősíti azokat a hasonló nemzetközi tanulmányokat, amelyek általában arra jutnak, hogy környezetvédelmi szempontból
nagyjából mindegy, hogy géppel vagy kézzel mosogatsz.
Azt viszont érdemes megfontolni, hogy
- ha elhiszed a mondást, amely szerint az idő pénz, és a kézi mosogatással töltött idő számodra gyötrelem vagy időpocsékolás, akkor ne legyen nagy lelkiismeret-furdalásod mosogatógépet használni;
- ha viszont senki nem venne gépet, akkor az iparnak ezt a részét teljesen meg lehetne szüntetni, a tervezéstől a gyártáson keresztül a javításig és a hulladékkezelésig, ami persze csak egy gondolatkísérlet, de feltehetően nem tenne rosszat a környezetünknek.
Forrás: g7.hu