Gyógyulása történetét osztotta meg velünk és az Életigenlők olvasótáborával Németh Tamás nyomdász, aki kétszer is rákos megbetegedésen ment keresztül. Egyéni humora, speciális fatalizmusa és persze kiváló kapcsolatrendszere vitte a gyógyulás útjára.

– Gratulálok a gyógyulásához és köszönöm, hogy elmondja az olvasóknak, akik a két év alatt nagyon megszerették ezeket a történeteket… Meggyógyult?

– Mondjuk úgy, gyógyulófélben vagyok, még a teljes rehabilitálás folyamatban van.

– Meséljen saját magáról! 

– Nyomdász a szakmám. Nyomdaipari szakközépiskolát végeztem, utána nyomdaipari technikumot. Az utolsó vizsgát nem tettem le, mert „jó szél” volt és a testvéremmel fölnéztünk, majd eldöntöttük dehogy megyünk mi vizsgázni. Akkor már maszekok voltunk és nem az iskolai végzettségre, a felsővezetői státuszra törekedtünk… Annak nem láttuk akkoriban értelmét, de a sport nálunk mindig elsőbbséget élvezett.

– Mit sportolt? Ez a későbbiekben segített-e a gyógyulásban?

– Mindent. A sport nem annyira segített, hanem inkább a munka.

– Ön szerint a betegsége kapcsolható-e bármilyen módon a szakmájához? Vegyi anyagok és egyebek miatt kérdezem… 

– Ez az első megbetegedésem vegyi anyagokkal volt kapcsolatos.

– Hogy vette észre a betegséget? Tünetekből, szűrésen vagy foglalkoztatás egészségügyben? 

– Akinek az életemet köszönhetem, dr. Juhász György főorvos, akinek az irodájában ülünk és készül ez az interjú. Ugyanis bent voltam itt a főigazgató úrnál, fájt a torkom.

– Mi volt a problémája? 

– Torokgyulladás, amit kikezeltek. A főorvos asszony a gégészeten endoszkóppal megnézte az orr- és arcüregeket, mert torokgyulladásom volt. A következő alkalommal kihúzta a nyelvemet tükörrel megnézte, majd közölte: nagy a baj, daganat a nyelvgyökön, akkor kezdődött a történet. Az igazsághoz tartozik, hogy 5 évvel ezelőtt volt már egy laterális cisztám.

– Az mi? 

– Az a kopoltyúrés, ami nem működik az embereknél, csak a helye van meg, nem fejlődik ki a kopoltyú, mivel az embrió az ember felé indul, nem a hal felé.

– Mi következett ezután? 

– Kapcsolatrendszer mozgósítás… Ma sajnos az egészségügy olyan, ha nem lenne a főorvos úr, meg az unokaöcsém, aki szájsebész, már rég meghaltam volna. Még egyszer elküldtek ultrahangra, MR-re, sehol nem volt időpont… És akkor az unokaöcsém fogorvos kolléganőjének az ismerőse, egy olyan főorvos, aki a Kékgolyóból ment Kecskemétre, nagyon-nagyon elismert, egyetemi tanár nyaksebész megnézett, ott vettek mintát. Egy unokaöcsémmel közös barátunk bátyja Kaposváron, a klinikán professzor, a képalkotó eljárásokkal foglalkozik. Egy telefon után hozzá mentem MR-re. Ezen nagyon sok múlott, mert ha nekem fél évet kell várni, meghalok. Akkor kiderült, hogy az összes lelet rossz. Kecskemétről feltelefonáltak a Kékgolyóba szintén egyetemi tanárnak, hogy a barátom apja, tehát így kézből kézbe adtak, majd sugárkezelést kaptam és kemoterápiát.

– Műtétre nem került sor? 

– Nem hálaistennek, mert az unokaöcsém elmesélte, hogy hogy csinálják, és azt mondtam: akkor inkább haljak meg.

– Mikor volt ez? 

– Tavaly januárban derült ki, február végén vettek mintát még a János kórházban, de a nyelvgyök-daganatból csak Kecskeméten, két hét múlva megjött a patológiai lelet, hogy rosszindulatú, meg kell szüntetni. Fölkerültem a Kékgolyóba.

– Ott volt választási lehetőség, hogy melyik kezelési módot választja? 

– Én úgy vagyok, hogy az orvos mondja meg, mit kell tenni.

– De az orvos azt mondta, hogy műtsék ki. 

– Nem, mert a sugárkezelési osztályon volt az a tanár úr, akihez küldtek és ő azt mondta, hogy megpróbálja műtét nélkül megoldani. Három kemoterápiát tervezett, de kettő után úgy működött a dolog, hogy azt mondta, nincs szükség a harmadikra. Kutyabajom nem volt, jártam be lelkesen a sugárterápiára, amikor az lezajlott, tavaly augusztus elején volt az utolsó és december 15-én kellett menni kontrollra. Előtte kellett csináltatni egy MR-t, az megjött, amit látva az orvos kezet fogott és azt mondta viszontlátásra. Félévente kell egy MR-t csináltatni, néha menjek el a gégészetre, mert „az ördög csak becsukta a szemét, de ott hempereg a sarokban.”

– Ez a sikeres gyors gyógyulás a korai felismerésnek volt köszönhető? 

– A korai és véletlen felismerésnek, szerintem, ezt meg is mondta az orvos, mivelhogy primer daganat volt, még nem szóródott szanaszét. Amikor az MR-nél megvizsgáltak, kontrasztanyagot is kaptam, tehát se a nyirokmiriggyel, se a többivel nem volt semmi gond. Sajnos láttam az onkológián 100 betegből 60-nak ez a nyelvgyök rák a baja.

– Mi okozhatta? Genetikailag hajlamosított vagy pedig a munkaköréből adódott nyomdaipar, vegyszerek, stresszes helyzet? 

– Akárha csak tippet is tudnék adni, Nobel-díjra jelölhetnének. Nekem van egy rossz szokásom, hogy mindent elég erősen lerázok magamról, beveszem a „teszek rá” tablettát. Nagyon kevés dolog tud a lelkembe belemászni. Szóval nem a stressz okozta.

– Kellett-e átalakítani valamit, például az étkezést? 

– Én mindent ettem, a cukorból visszavettem, mert az köztudott, hogy a szénhidrát a rákos sejtek fő tápláléka.

– Tehát semmit az életmódjában nem változtatott meg. Ha nincs ez a kiváló kapcsolatrendszere, kellett volna-e valaki, aki segítsen, hogy mit és hogy intézzen? 

– Feltétlen biztatást kell kapnia mindenkinek abban, hogy a protokoll szerinti orvosi hálózatba bekerüljön időben. Az idő a felismerésben és a cselekvésben életmentő. Azaz időnyerésben, a minél közelebbi vizsgálati időpontok kiharcolásában kell a legtöbbet segíteni az embereknek.

– Mi az életigenlése? 

– Amíg élek addig megyek, amíg a lábamat tudom emelni, sportolok. A munka sokat javított a fizikai állapotomon, mert le voltam romolva eléggé. A kollégák szeretettel vártak vissza az mindennél fontosabb volt. Ars poeticám: nem érdekes, hogy meddig ér a matéria, ha a szám kilóg belőle, tudok levegőt venni.

Vajda Márta

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek