Reményik, Arany, Kodály, Szent László, Mindszenty, Szabó Magda és mások…

Elindítunk egy hosszabb sorozatot, amiben nagyjaink – írók, költők, zeneszerzők, politikusok, történelmi személyiségek, közéleti- és egyházi szereplők – életvitelét, egészséghez, betegséghez, gyógyuláshoz fűződő viszonyát mutatjuk be a ma kor emberének, az ÉLETIGENLŐK olvasóinak. A közös szálak, amik ebben a sorozatban nagyjainkat összekötik, az hogy mindegyiknek van valami aktualitása. Mindegyiknél van valami életüket alapvetően meghatározó pszicho-filozófiai eszmény, értékrendszer, ami az élet, az életigenlés, az örök élet felé mutat.

A téli-ünnepi számban szereplők között van Reményik és Kodály

Reménytelenül is csillagokkal teli élet
kegyelemről, reményről és az életigenlésről

Nomen est omen… Reményik Sándor a remény és a kegyelem költője volt. Advent idején a Kegyelem című verse kínálkozik a leginkább arra, hogy végig menjünk bizonyos nehézségek, emberpróbáló küzdelmek – ez lehet szerelem, betegség, kilátástalan emberi kapcsolatok, mindenkinek hasonló, de mégis más káoszhelyzetek – megoldásig vezető utak bemutatásán. Megnézzük milyen is az, amikor az ünnepvárásnak valóban szentséget tulajdonítunk és belenézünk abba a tükörbe, ami a “nem-megyeinket” mutogatja egész évben, esetleg egész életünkben. És hagyjuk elengedni a múltat, hogy a jelenben békében éljünk, megtudjuk milyen amikor “csak úgy magától minden aranyágon friss gyümölcs terem.”

Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád

Reményik akinek még a neve is a reményre emlékeztet, szenvedő, törődő, halk hangú ember. Belső töprengéseit, legbensőbb érzéseit is a nagy megrendülés élménye színezi. Testi szenvedésekben is része volt, hónapokat töltött szanatóriumokban, és a húszas évek derekától úgy érezte, hogy népe felmorzsolódása is elkerülhetetlen. Mégis mindig az életet hirdette. Emberileg is nagy tett volt az élete: reménytelenül is csillagokkal népesítette be az erdélyi éjszakákat.. Számot vetett a kisebbségi létezéssel, amely mindig lesz, amíg lesznek államok, amelyekben jelentős számmal élnek más nemzeti hagyományú népek. Verseiért és szenvedésekben tisztult életéért szerették őt értő kortársai. A formának tán nála nagyobb mesterei is voltak a magyar lírában, de nem volt senki, aki nála több gondolatot, érzést pendített volna meg.

Akkor megnyílik magától az ég

Sorsvállaló volt. Reményik Sándort személyes és történelmi szenvedésekben megtisztuló, példaértékű életéért, és az ebből az erőből kincsként születő verseiért tisztelték kortársai. Az erdélyi magyarság szenvedését sajátjaként élte meg, példaértékű élete és munkássága, kristálytiszta gondolatai a mai ember számára is hordozza az egyetemes mondanivalót, az élet és Isten szeretetét, még akkor is, amikor hinni és élni is nehéz. Olvassuk, ízlelgessük sorait szeretettel! Ez a költemény Reményik egész életét példázza, szinte összefoglalja, de a miénk is. A nehézségek előtt nem összeroskadni kell, nem is gúnyolódni, vagy káromolni az eget, Váczi Mihállyal szólva tenni-tenni kell?, hát azt majd meglátjuk a vers olvasta után, mindenesetre előbb megosztanék egy lutheri gondolat, az Isten-i beavatkozás mindig akkor jön, amikor már emberileg, bárhogy minden lehetetlen, sőt teljesen lehetetlen minden. Ekkor kell tenni, pontosan mondva hinni, mert embernek ugyan lehetetlen,….de Istennek minden lehetséges, mondja Jézus az evangéliumban.

Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem

Majd csak lesz valahogy! – mondjuk sokszor. Az élet azonban nem ilyen. Muszáj dolgozni, harcolni dolgokért, és olykor mégis megesik, hogy az ember szélmalomharcot vív a körülményeivel, mégsem ér el semmit. Néha az összes erőfeszítés hiábavalónak tűnik. És az élet tényleg nem olyan, hogy lesz valahogy? A természetben, az univerzumban nem – úgymond – minden magától megy, a humán világban sincs semmi, aminek működése csakis az emberi küszködéstől, fáradozástól függne, sőt a lényegi dolgokat egy nálunk nagyobb ismeretlen tényező dönti el ezen a téren is, amit szeretünk véletlennek titulálni, Persze ez a magától Isten végére járhatatlan kegyelme, a véletlen pedig Isten gondviselése. Most advent előtt különösen figyeljünk Isten kegyelmére, mert 2017 éve a magátóliság alapkegyelméhez Isten plusz kegyelmet adott, a világ magától-rendjébe közvetlenül beavatkozott Fia megtestesülése által, hogy az emberiséget ingyen kegyelemből bűneiből megszabadítsa. Ádventkor ezt a megtestesült Jézust várjuk. Ám az is egy különös kegyelem, hogy semmi sem volt hiábavaló, mert ezt a békét, kegyelmet sosem tudnánk megélni, érteni, értékelni, ha nem lett volna előtte a sok hiábavaló keserv, küszködés.

Dacára az elnyert díjaknak, politikai szempontból nem volt kívánatos a magyar irodalomban

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti líra egyik kiemelkedő alakja, mégis a közelmúltig ismeretlen maradt a legtöbbek számára. Ennek oka, hogy dacára az elnyert díjaknak, politikai szempontból nem volt kívánatos a magyar irodalomban. Alapvetően magyarsága és a keresztény hite határozta meg életét, és szilárdan hitte, hogy a költő a lelkek építésze. Bizonyos szempontból hasonlítható Petőfihez, közvetlen stílusa miatt, kevesen voltak képesek nála jobban érzelmek, néha ironikus, máskor filozofikus mélységekig szárnyaló gondolatok tolmácsolására.

A 20. század Végvári néven is ismert egyik legjelentősebb magyar költője. A költő halála a kolozsvári Reményikek férfi ágának a kihalását is jelentette, ő volt ugyanis a család utolsó, kolozsvári férfi leszármazottja, a Kolozsvárra elszármazott Reményikek Dobsináról, felvidéki nemesi családból eredeztethetőek.

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek