– a világító sárga, a lángoló piros, a fájdalmas rózsaszín és a borzongató kék festője –

Enyhén szólva bogaras patikáriusnak tartották főleg magyar kortársai, nem korszakalkotó festő-látnoknak Csontváry Kosztka Tivadart, aki negyven évesen belső sugallatra kezdett festeni. Mellesleg Mózes is negyven volt, amikor az Úr elhívta az égő, de fel nem emésztődő csipkebokorból. Magányos festő volt, a leghíresebb képe a Magányos cédrus, leghitelesebb ön-portréja, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Ma képei a világ legismertebbjei közt vannak. Vincent Van Gogh-gal született egy évben, a két géniusz alig adott el tán egy képet életében. Haláluk után annál drágábban veszik, például Csontváry egyik képét 2012. december 16-án 240 millió forintért vásárolták meg. Mi hát életigenlése? Hogy kitartott bibliai prófétáknak járó elhívása mellett, – amit persze tudathasadásnak bélyegeznek – a művészi halhatatlanság életesség-ígérete mellett, annak ellenére, hogy örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon.

 “Te leszel a világ legnagyobb napút-festője.”

Patikussegéd volt Iglón, amikor 1880. október 13-án egy vény hátoldalára a túl oldali ökrös szekeret skiccelte fel, a rajzra tekintve korosabb, elnéző patikabéli főnöke, magáról megfeledkezve így harsant fel: „Hisz maga festőnek született”, ekkor Csontváry fülét hirtelen égi szózat ütötte meg, amely tudtára adta: “Te leszel a világ legnagyobb napút-festője.” Mondják, főleg a misztikus élmények hitelességének tagadói, hogy ez skizofréniás hallucináció. Csontváry égi szózatának megkérdőjelezői számára üzenjük: roppant irracionális lenne, ha egy csalárd látomás, egy hamis tudat, egy nem-létezőség jövendölné meg valakinek az igazságot, Csontváry Kosztka esetében dicső festői karrierjét. Itt nem az életében történt képeladásokra gondolunk, hanem halála utáni művészi halhatatlanságára. A hívásnak azonban csak egy évtizeddel később engedett, 1894-ig a Losonc melletti Gács községben patikusként dolgozott.

Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait.

A müncheni festészeti Akadémián kezdett tanulni. Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Külföldi kiállításairól, – például a maga által szervezett 1907-es párizsiról, – általában elismerően nyilatkoztak, de Magyarországon nemigen méltányolták. Ehhez különc, – jobb kifejezéssel – mértéktartó életvitele, élete vége felé egyre kifejezettebb látnoki-profetikus allűrjei is hozzájárultak; ezeket képeinek több elemzője pszichopatológiásnak tételezte. Czeizel Endre kutatásai szerint viszont nem bizonyítható, hogy őrült lett volna, megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon.

Csontváry birodalmában tombol a napfény. Taormina romjain lángol-világít az ég a lemenő napfény sugaraitól.

1910-ben még megpróbált egy külföldi kiállítást szervezni műveiből, de nem járt sikerrel, 1912-től írta filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait; előadásokat tartott és brosúrákat jelentetett meg. Csontváry írásaiból úgy tűnik, hogy a maga alkotta kifejezést, a naputat a  plein air – XIX. századtól divatba jött szabadban festés, természetes és nem műtermi fényviszonyok között – szinonimájaként is használta, a szó nála a fény és a levegő együttes megjelenése. Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény természetét. Valószínűleg hatott rá Komjáthy Jenő, költő világszemlélete is, és a világot egy élő organizmusként szemlélte. Így a napút sem egyszerűen csak azt jelentette számára, ahogy a nap bejárja útját keltétől nyugtáig, hanem azt is, ahogy a nap energiát ad le a térnek, megadva annak szerkezetét, ahogy a tér visszaadja energiája egy részét a napnak, és ennek az állandó energiaáramlásnak az intenzitását jelzik a színek. Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos színelméletét:

Azt hitték, hogy éhen halt, pedig csak egy vegetárius patikárius volt

1915-től egészségi állapota folyamatosan romlott. 1916-ban V. Károly királlyá koronázásán jelen volt, hogy megfesse az eseményt, azonban egészségi állapota miatt nem tudta végignézni, így megfesteni sem. 1917-ben eladta patikáját. 1919. június 20-án halt meg a budapesti Új Szent János Kórházban, két héttel 66. születésnapja előtt. A hivatalos kórisme szerint verőérgyulladásban hunyt el, bár életrajzírója szerint éhen halt, de ez erős túlzás. Ez a vélekedés kortársai szerinti egyik különcsége okán alakulhatott ki, ugyanis Csontváry növényevő volt.

A varázsos realista, mitikus szürrealista, üde neoprimitív

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta, többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát. Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus látásmód, az expresszionizmus, a posztimpresszionizmus és a neoprimitív iskola üdesége.

Mivel ma is van sok tudathasadásosnak bélyegzett, hatalmas küldetéstudatú művész, de főleg önmagát gurunak, prófétának kikiáltó egyén… Mi hát Csontváry üzenete a XXI. század embere számára?

Közhelynek számít, hogy a zseni és az őrült nem áll messze egymástól. A bomlott elme még sem lehet ismérv az átlagember szemszögéből sem a prófétaságra, sem a rendkívüli tehetségre. Mózes azt mondja ötödik könyvében: arról ismerszik fel az igaz próféta, hogy amit jövendöl, megtörténik.

Csontváry ebben is szép példa, mert amit látomása jósolt neki, az bevált, korszakalkotó festő lett és minden incselkedés, kísértés, támadás ellenére, roppant agyagi áldozatokat vállalva hódolt elhívó hallucinációjában parancsolt szent hobbijának.

Végül bátorkodunk feltenni egy kérdést… minden rendkívüli életútról ábrándozó mai ember nézzen mélyen magába: meggyőződéses nagy elhivatottsága nem menekülés-e, esetleg más neki nem tetsző elhívatás elől. Aki pedig prófétának adja ki magát, saját szavait adja Isten szájába, az romba dönti követői és saját életét. És annak a valódi tettek nélküli élet és a lecsúszás a vége.

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek