Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

Száz éve született Gábor Miklós életigenlő nagyjaink között most rá emlékezünk.

Színpadi szerepei közül kiemelkedik a Hamlet, amelyről egy angol kritikus azt írta, hogy Laurence Olivier után az övé a legjobb Európában, s a Shakespeare-darab alcímének analógiájára így is nevezte: Prince of Hungary. Ő maga volt Hamlet, a mérlegelő, gondolati csapdák között vergődő királyfi, egyszerre elragadó külsejű és tépelődően okos színész és író. Egy távolodó korszak valószínűtlenül sokrétűen tehetséges és szerethető figurája, akinek még a tévedései és mulasztásai is bölcsességgé és szépséggé váltak.

1919. április 7-én született Zalaegerszegen, és 1998. július 2-én hunyt el Budapesten Gábor Miklós, Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar színművésze. Filmjei tették széles körben ismertté és kedveltté, de sokoldalú tehetségét bizonyította képzőművészként, íróként.

Életigenlése

A színház számára szenvedélyes és véresen komoly játék, igazi kaland volt, amelynek minden apró mozzanatát utóbb egy boncmester alaposságával elemezte. Egész lényével játszott, analitikus színész volt, a jellem érdekelte, szinte íróként akarta újraalkotni figuráit, megérteni őket: és valóban az is volt, író. Naplói nem csak dokumentumok, hanem egy csinos zseni súlyos kételyektől, gyötrő, fájdalmas önelemzésektől zsúfolt vallomásai. Kínzóan becsületes ember volt, aki nem kímélte önmagát: élve boncolt, hogy feléleszthessen egy-egy szerepben és az, ami a színpadon foglalkoztatta, mindig az ő személyes problémájává vált, illetve a korszak problémájává, amelyben élt.

Saját szavaival 

A játékról

Legfontosabb a képzelgés. Számomra olyan képzelgés az egész színjátszás, mint ahogy a gyerekek szokták elképzelni, hogy ők most mit is csinálnak. Nem is látszik rajtuk, csak úgy ülnek és elképzelik. Na, most az a különbség a színész meg e között a gyerek között, aki a babával ott játszik, hogy a színész a testével, a hangjával, meg az egész lényével, ahogy képzeli, már megy is együtt vele. Tehát én nem a testemmel meg a hangommal játszom, hanem a fantáziámmal. Aminek következtében az ember sok mindent meg tud csinálni a színpadon, amit az életben nem, mert az életben nem képzeli el, az életben csinálja. A színpadon elképzeli. Ha el tudom képzelni, hogy akkorát ugrok, akkor akkorát ugrok.

A szabadságról

Csak akkor hihetjük magunkat jónak egy szerepben, ha megvan bennünk az önmagunkkal való találkozás pihentető, simogató érzése. Az igazi alakítás mindig a szabadság laza érzésével jár.

A megoldásról

Az még nem megoldás, ha jól eljátszunk egy szerepet, nem megoldás átélni szépen, igaznak lenni, meg sírni, meg mindent megcsinálni, ami kell. A megoldás, az minden esetben egyetlen, valami csak ott jelenlevőnek telibe találása. […] Nem lehet nyugodni, míg el nem értük a legszélsőbb, a legcsábítóbb pontot, ahol már nem játszunk, csak beismerünk, már nem védelmezünk, csak feláldozunk.

Életéről dióhéjban

Műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, rajzolt, naplót írt

Apjának mozija volt, Goldberger bácsi ugye mozis volt Zalaegerszegen. Ez volt a fia szerencséje, mert valamivel a hangosfilm előtt születő Miklós lényegében egész gyerekkorát a vásznat bámulva tölthette. Goldberger úr egyébként áttért Jézus-hitűnek, feleségül vett egy keresztény asszonyt és gyermeke, ama moziban üldögélő, már Gábor Miklós néven érkezett meg a világra. Gyermekkora így a filmek bűvöletében telt. A család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, de a zalaegerszegi mozit tovább működtették, majd apja 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Gábor Miklós műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, gimnazista korában már eredetiben olvasott Proustot és Gide-et. Ugyanakkor remekül rajzolt, már középiskolás korától kezdve naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.

Színházi életút

A Színművészeti Akadémia elvégzése után ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz került, 1941-ben a Madách Színházhoz szerződött. A második világháborúban tüzérként szolgált, majd 1945-től kilenc éven át a Nemzeti Színház tagja volt, 1954-ben ismét a Madách Színházhoz kötelezte el magát. Innen 1975-ben feleségével, Vass Évával együtt a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, mert úgy gondolta, az ott dolgozó Ruszt József mellett találja meg az ízlésének megfelelő színházat, játékstílust és társulatot. Kecskeméten rendezett is. 1979-ben a Népszínházban játszott, ahová Ruszt került, majd 1984-től a Nemzetiben. 1991-ben követte Ruszt Józsefet a Független Színházba, 1994-től haláláig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.

Nem volt kijelölt szerepköre, alkati határa

Nem voltak alkati határai: színpadon és filmben is szellemileg-testileg tökéletesen frissnek látszott. Nem volt kijelölt szerepköre, lehetett hős és intrikus, töprengő, moralizáló, vagy cinikus, kiábrándult figura. Műfaja sem igazán volt, drámában, vígjátékban, filmben, rádiójátékban egyaránt elvarázsolta a közönséget. Sokféle szerepet alakított, rendkívüli intellektuális erővel és pontos stílusérzékkel, tragédiában és vígjátékban, színpadon, rádióban és filmen egyaránt hiteles volt, játszhatott hősöket, antihősöket, intrikusokat, töprengő, moralizáló, cinikus vagy kiábrándult karaktereket. Emlékezetes alakításait nehéz felsorolni. Füst Milán IV. Henrikjének címszerepétől a Koldusopera Bicska Maxijáig, vagy a Nem félünk a farkastól George-ától Az ember tragédiája Luciferéig. Madách művét 1983-ban rendezte Zalaegerszegen Ruszt József. (A Madách-művet 2004-ben ismét bemutatták a Hevesi Sándor Színházban Ruszt rendezésében, ekkor Kamarás Iván játszotta Lucifert. Amikor belépett a színpadra, épp olyan ballonkabát volt rajta, mint egykor Gábor Miklóson.)

Több alkalommal rendezett is.

Filmsikerei

Első igazi filmsikere az 1947-es Valahol Európában volt, ezt követte többek között a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, Állami áruház, az Éjfélkor, az Apa, az N. N., a halál angyala, a Sértés, a Circus Maximus.

Díjai

Színészi munkásságát több díjjal jutalmazták: 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1967-ben kiváló művész lett, 1995-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, majd 1996-ban a Pro Urbe kitüntetést. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagságával is elismerték. 1993-tól tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Nem csupán színpadi alakításait díjazták. Kamaszkorától írott naplóiból, jegyzeteiből több kötet is megjelent, írásművészetéért 1997-ben Füst Milán-díjban részesült. Képzőművészeti alkotásaiból 1988-ban rendeztek kiállítást.

Emlékére felesége, Vass Éva 2000-ben díjat alapított, amelyet minden évben a legjobb Shakespeare-alakításért ítél oda a szakmai kuratórium.

Batári Gábor

eletigenlok.hu

Similar Posts